A tavalyi évben nem sok olyan váratlan sikertörténetnek lehettünk tanúi, mint amilyen az Animal Crossing: New Horizons debütálása volt Nintendo Switchen. Sokan vélték úgy, hogy hatalmas szerepet játszott benne a karantén, valamint a bezártság idején szinte korlátlan játékórát és nyugodt, szívmelengető hangulatot árasztó játékmenet, mások a legutóbbi Animal Crossing óta eltelt időt és a rajongók kiéheztetését sorolták a fő okok közé. Megint mások úgy vélték, ez csak természetes evolúciója volt annak a közel két évtizede tartó folyamatnak, melynek során az AC egy nem kimondottan sikergyanús kis koncepcióból a Nintendo egyik legfiatalabb sikerszériájává nőtte ki magát.
Az alapötlet a Nintendo egyik nagy tehetségéhez, Egucsi Kacujához fűződik, aki sok más Nintendo-dizájnerhez hasonlóan saját élményeiből és emlékeiből látott neki álomprojektje megvalósításához. Kacuja a Nintendónál nyílt munkalehetőség miatt költözött Kiotóba, ahol aztán szép karriert futott be (a Super Mario Bros. 3-on már pályatervezőként dolgozott), ám az új városban sokáig magányosnak és idegennek érezte magát. A Tezuka Takasi producerkedése alatt készült Animal Crossing ezt az érzést próbálta játékformába önteni, és megoldást kínálni rá a közösség, a barátok, a meghitt, lassú játékmenet és hangulat segítségével. A szintén klasszikus Harvest Moon-sorozattal némi rokonságot mutató koncepció szerint a játékos új, emberi lakóként érkezik egy antropomorf állatok által lakott kis faluba, ahol meg kell tanulnia beilleszkedni a helyi közösségbe. Különböző feladatokat vállalni, kommunikálni a falusiakkal (illetve ledolgozni a hitelt, amit új lakóhelye megvásárlásához kellett felvennie a helyi mindenestől, a mosómedve Tom Nooktól). A Nintendo vezetősége támogatta a Dobutsu no Mori (Állaterdő) címre keresztelt ötletet, és úgy vélték, kiváló cím lehet – a Nintendo 64DD konzolra.
Mivel a Születésnaposok-rovat utóbbi jelenéseiben szinte kivétel nélkül említésre és részletezésre került a Nintendo ezen legendásan félresikeredett vállalkozása, legyen elég csak annyi, hogy Kacujának végül jelentősen visszaskálázva, sima Nintendo 64-re kellett elkészítenie a játékot. A kazettáknak emiatt rendelkezniük kellett egy extra chippel is, ugyanis a sima N64 nem tartalmazott beépített naptárat és órát. Márpedig Kacuja ötletének központi motívuma volt, hogy a játékbeli idő megegyezzen a valóssal, és ennek megfelelően a falusiak a napszakoknak és az esetleges ünnepnapoknak megfelelően viselkedjenek. A játék végül 2001 áprilisára készült el, és kizárólag Japánban jelent meg, a Nintendo 64 életciklusának utolsó óráiban.
Második esély
A Nintendo és Kacuja azonban nem hagyták ennyiben a dolgot, és esélyt akartak adni a játéknak, hogy megmutassa, mire is képes, így még 2001 vége előtt elkészült egy jelentős bővítéseken átesett port Gamecube-ra, mely ugyan megjelenésében még inkább egy Nintendo 64-játékot idézett, már maximálisan kihasználta a Gamecube beépített óráját. A konzol mentései révén ráadásul négy játékos is beköltözhetett a faluba, akik egymásnak küldhettek és hagyhattak üzeneteket, ajándékokat. De számos, azóta már ikonikus falulakó és esemény is bekerült (a helyiek számára és a játékoshoz való viszonyukra pedig hatással volt, hogy a belső óra szerint milyen gyakran került sor velük interakcióra), valamint a játék még néhány extra tartalmat és játékelemet is biztosított, ha a játékosok GameBoy Advance-t csatlakoztattak a konzolhoz. Az Animal Crossing ebben a formájában már ellátogatott a nyugati játékosokhoz is, és bár több kritikus nevezte el viccesen „hiteltörlesztés-szimulátornak”, Kacuja számításai bejöttek: hála az egyedi, relaxáló atmoszférának és játékmenetnek, a játék nemcsak kirobbanó siker lett, de egy teljesen új játékosréteget is megszólított.
Ennek köszönhetően az Animal Crossing egyike lett a Nintendo legnagyobb ágyúinak, amikor 2005-ben a Wild World című új résszel az akkor még igen vegyes fogadtatásban részesedett Nintendo DS konzolra költöztették a szériát. A WW a DS online funkcionalitásának köszönhetően lehetővé tette, hogy a játékosok online is meglátogassák egymás falvait, és üzeneteket, ajándékokat küldjenek egymásnak, a szférikus megjelenítésmód pedig teljesen új perspektívát is lehetővé tett. Bár a játékmenet nem sokat változott a Gamecube-os elődhöz képest (sőt, annak érdekében, hogy a játék maximum pár hónapos csúszással jelenhessen meg a világ minden pontján, a különösen komoly lokalizációt igénylő ünnepnapok kikerültek), a játékmenet tökéletesen illeszkedett kézikonzolokra, a Wild World pedig újabb kirobbanó siker lett.
A 2008-as következő felvonás, a Wii-re megjelent City Folk azonban a legnagyobb jóindulattal is mellényúlás volt. A játékmotor nem változott túl sokat a DS-re megjelent előző részhez képest, a jelentősebb újítások pedig eléggé eltértek attól, amiért a játékosok eredetileg megszerették a szériát. A megszokott elemek mellett az új helyszínként szolgáló, közeli nagyváros hangulata és jelenléte eléggé belerondított a játék megszokott atmoszférájába, ahogy a Wii Speak funkció által biztosított hangalapú kommunikáció is, mivel a játékosok számára szokatlan volt az antropomorf szereplők megszokott makogása helyett hirtelen egy másik játékos hangját hallani. Bár eladásai még így is egészen kellemesre sikeredtek, a City Folk volt a széria első komolyabb botlása.
Talán részben ez is az oka annak, hogy a következő részre a fejlesztők beleadtak apait-anyait, és alig négy év után, a Nintendo 3DS-re megjelent Animal Crossing: New Leaf révén vissza is állították a széria renoméját. Rakatnyi új játékeleme (mint a 3D-s megjelenítés, az amiibo-támogatás és a Street Pass-alapú városlátogatás) mind eltörpültek a legnagyobb újítás mellett: a játékos ezúttal új polgármesterként érkezett meg a faluba. Ugyan ez nem mentesítette Tom Nook adósságbehajtása alól, ám a polgármesteri szerep új játékelemek tárházát nyitotta meg. Ráadásul, mivel a játékos rendeletekkel határozhatta meg, hogy mikor nyissanak a boltok, mikor legyen lámpaoltás, illetve egyes feladatköröket tanácsadókra is bízhatott, a New Leaf a széria addigi leghozzáférhetőbb, legváltozatosabb játékstílusokat támogató felvonása lett, mely meglátszott mind az eladásokon, mind az értékeléseken – többen az egész évtized egyik legjobb játékaként tartják számon.
Várakoztatás
Pont ezért érthetetlen a Nintendo ezt követő stratégiája, ugyanis a tavalyi New Horizons nyolc év után az első hivatalos folytatás a New Leafhez. Ezalatt a kiadó változatosan próbálkozott hol mikrotranzakciókkal megpakolt böngészős- és mobiljátékokkal, hol 3DS-re kihozott, kissé kiábrándító spinoffokkal. A New Horizons 2018-as bejelentése kisebb örömünnep volt a rajongók számára: bár a készítők állítása szerint már 2012-ben, rögtön a New Leaf után megindult a fejlesztés, még így is csúszott valamennyit, hogy aztán 2020 márciusában, a nemzetközi járványhelyzet és lezárások kezdetekor jelenjen meg. A New Horizonsban főhősünk Tom Nook megbízásából érkezik egy távoli szigetre, ahol egy üdülőparadicsomot kell felépítenie a mosómedve számára. Az ismerős játékelemek szinte mindegyike számos finomhangoláson esett át, emellett mind a klasszikus karaktereket, mind az első rész óta domináns nyugodt, békés hangulatot sikerült megőrizni. Ráadásul még a New Leafhez viszonyítva is hozzáférhetőbb és kiismerhetőbb a játék, annak ellenére, hogy természetesen embertelen mennyiségű játékórát kínált az érdeklődők számára. Mindennek köszönhetően a széria legjobb darabja, a 2020-as év és a Switch konzol egyik legjobb címe lett (a legjobb eladásokat produkáló videójátékok listáján is a 16. helyig jutott), mely rendszeres online frissítések révén azóta is kapja a különböző új elemeket.
Hogy merre folytatódik tovább a széria, az egyelőre még kérdéses – de tény, hogy az Animal Crossing az az üde színfolt az AAA kategóriás játékok listáján, melynek sikerét talán senki sem láthatta előre. Mégsem férhet hozzá kétség, hogy jelenleg már a Nintendo olyan nagy neveinek táborához tartozik, mint Mario és Zelda. Bízzunk benne, hogy a kiadó a jövőben sem feledkezik meg róla, sem pedig arról, hogy mi tette igazán népszerűvé és naggyá ennyi játékos számára.
