A Wolfenstein-széria szép hosszú múltra tekinthet vissza, hiszen az első rész, a Castle Wolfenstein szeptemberben lett 40 éves. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és B. J. Blazkowicz is kiirtott jó pár náci disznajt. Sőt megélt pár rebootot is. Ezek egyike volt a 20 évvel ezelőtt megjelent Return to Castle Wolfenstein, ami nemcsak megszépítette a szériát, de új pályára állította Terror Billy-t.
Okkult okulás
A játékon nem a Wolfenstein 3D-t jegyző id Software dolgozott, bár korábbi alkotói figyelő tekintetüket nem vették le a fejlesztés menetéről. A munkálatokat a Gray Matter Interactive és a Nerve Software közösen végezte, utóbbi heggesztette a többjátékos módot. A program motorház-teteje alá a Quake 3: Arena motorját, az erősen módosított id Tech 3-at tolták be.
A főhős ezúttal is B. J. Blazkowicz, OSA ügynök, akit társával, Agent One-nal együtt átdobnak Egyiptomba, hogy kiderítsék, mit áskálódnak arrafelé a nácik. Ha bárki is a frigyládára tippelne, hát ezúttal téved, mert az SS Himmler vezette paranormális divíziója sokkal veszedelmesebb dolgok után kutat. Egész pontosan egy élőholt/gépesített sereg összehozásán ügyködik. Ám mielőtt hőseink hazatérhetnének az aggasztó információval, elfogják és a Wolfenstein-kastélyba szállítják őket. No, Blazko bőrébe bújva innen kell kijutnunk.
A játék nem fukarkodott ellenfélben. A megszokott náci kiskatonákon túl kaptunk zombikat, félig robot, félig ember szörnyetegeket, elit női katonákat és fekete lovagokat. Ezek lemészárlása és a szökés közepette megakadályozhatjuk a gonosz Deathshead még gonoszabb tervét, hogy biológiai fegyverré alakított V2-es rakétákat lőjön ki Londonra. Akcióinkat természetesen különféle fegyverekkel támogathatjuk meg, a késtől a lángszórón át egy olyan elektromos kéziágyúig, ami még Palpatine császárnak is tetszene.
A Return to Castle Wolfenstein a maga idejében remek látványvilággal bírt, és több klasszikus világháborús filmet is képes volt megidézni. A legjellegzetesebb, amire valószínűleg mindenki emlékszik, aki játszott vele, az a gondolás felvonó szakasza. Ez szinte egy az egyben a Richard Burton és Clint Eastwood főszereplésével készült Kémek a Sasfészekben című moziból lett átemelve. Az egyik multiplayer térkép pedig a Ryan közlegény megmentése nyitójelenetét, az Omaha Beach-i partraszállást idézte meg – egy évvel azelőtt, hogy ugyanezt átélhettük a Medal of Honor: Allied Assaultban. Emellett néhány hangeffektet a 2001: Űrodüsszeiából vettek át.
Külön érdekesség, hogy mint több más Wolfenstein-epizód, Németországban ez is csak cenzúrázva jelenhetett meg. A Harmadik Birodalomra és a Náci Pártra minden közvetlen utalást kivettek a programból, ahogy a horogkereszteket is lecserélték a Wolfenstein és a Quake 3: Team Arena logójára.
Siker és botrány
A Return to Castle Wolfenstein a sikeres rebootok közé sorolható. Megjelenésekor nemcsak a kritikusok, de a közönség tetszését is elnyerte, és bezsebelt több díjat. 2001 végéig, azaz alig másfél hónap alatt 253 ezer darabot adtak el belőle, és 13,1 millió dollárt hozott az Activision konyhájára. 2002-ben még egy filmet is bejelentettek a játék alapján, bár ebből végül semmi sem lett, utoljára 2012-ben hallhattunk a projektről.
Ugyanakkor nem volt minden szép és jó a játékkal kapcsolatban. Kisebb botrányt is kavart, furcsa módon jó pár évvel a megjelenése után. 2008 márciusában ugyanis az Egyesült Államok Külügyminisztériuma egy 2002-ben, a The New York Times-ban megjelent cikkre hivatkozva, a Return to Castle Wolfensteint és a Day of Defeatet antiszemita játéknak titulálta a Kongresszusnak adott jelentésében. Ezek közös nevezője, hogy többjátékos módjukban náci katonák egyenruhájába is belebújhattunk.
Mindez persze semmit sem ártott a játék megítélésének, vagy a népszerűségének. A siker magával hozta a folytatásokat is. A Return to Castle Wolfensteinnek hála érkezett meg a széria első multiplayer címe, a Wolfenstein: Enemy Territory, majd 2009-ben jött a folytatás, a Wolfenstein, bár mint végül kiderült, ez csak lazán kapcsolódott a 2001-es produkcióhoz. És persze a Return to Castle Wolfenstein sikere alapozta meg a második rebootot, ami a Wolfenstein: The New Orderrel indult útjára. Ebbe több elemet átemeltek a korábbi programból, például az ember-gép hibrid ellenfeleket, Deathsheadet, míg önálló kiegészítőjében, a The Old Bloodban újra szerepet kaptak az okkultizmus mellett az élőholtak, és megjelent Agent One is.
Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az elmúlt húsz év alatt a Return to Castle Wolfenstein meghatározó alakjává vált a szériának, ami nemcsak az emlékezetünkbe véste a Wolfenstein címet, de a mai napig hatással van a sorozat új részeire.
