Ha születésnapos alkotásról írunk, a visszatekintés eleve feltételezi, hogy a tárgyalt opusz jelentős hatást gyakorolt a kultúránkra. A szép emlékű művek között is kisebbségben maradnak azonban a saját univerzummal büszkélkedő munkák. Az pedig tényleg csak maroknyi filmmel kapcsolatban mondható el, hogy elsöprő generációs élményt nyújtott. 2021 végére pont két kivételes jelentőségű fantasy jubileum maradt, két korszakos regényfolyam filmadaptációja, két húsz esztendős alkotás. Elsőként a Harry Potter és a bölcsek köve érte el a kerek évfordulót, aminek esetében még az a fentebb említett nemzedéki kontextus is meghatározó. Jövő hónapban A gyűrűk ura nyitánya kerül majd terítékre.
(A kép forrása: IMDB)
Nemzedéki élmény
Sokan nőttünk fel a hősökkel és az őket megformáló színészekkel párhuzamosan. Együtt voltunk iskolások, sőt sokan titokban még a roxforti levelüket is várták tizenegyedik születésnapjukra. Hasonló dolog történt a Harry Potter esetében, amire korábban – ilyen széles körben legalábbis – csak a Csillagok háborúja volt képes. George Lucas már a hetvenes évek végén tisztázta céljait: olyan kalandokkal átszőtt világot, szilárd értékeket, mítoszokat és példaképként szolgáló hősöket akar a fiatalok elé állítani, amilyet az ő generációja számára nyújtott Klasszikus Hollywood western legendáriuma. J.K. Rowling és a Reszkessetek, betörők!-kel hírnevet szerző Chris Columbus rendező ennyire tisztán ugyan sosem fogalmazta meg ezen törekvést, hatásában mégis ugyanazt eredményezte munkájuk, mint a Star Wars. Vizsgáljuk is meg: mitől olyan varázslatos a Harry Potter és a bölcsek köve?
(A képek forrása: Port)
Briliáns regény
Az első regény viszonylag szerény, háromszáz oldalas terjedelme lehetővé tette, hogy szinte egy az egyben átemeljék a cselekményt, sőt még a párbeszédeket is. Utóbbi különösen fontos, hiszen Rowling stílusát alapvetően meghatározzák az understatementeken alapuló (a dolgok súlyát ironikus módon lekicsinylő), klasszikus angol humorral átitatott dialógusok, valamint a párbeszédek során elejtett jellegzetes, visszatérő csipkelődések és nyelvi fordulatok. Az első két film közel maradt az irodalmi alapanyaghoz, és egyenként is több szállóigévé ért idézetet tudnak felmutatni, mint a későbbi részek összesen. Általánosságban is azt mondhatjuk, hogy A bölcsek köve esetében minden összeállt, minden a helyén volt. A cselekmény tagolása, a mesés elemek fokzoatos bevezetése, a latin alapú beszélő nevek, a kissé karikaturisztikus személyiségrajzok és valamennnyi archetipikus történetvezetési séma. Hollywoodban manír és a széria kései epizódjaira jellemző erőltetett poénok helyett vegytisztán emeltek át a tökéletes receptet a mozivászonra. A film elsődleges titka, hogy briliáns az alapanyag, amin nem változtattak érdemben az alkotók. Nem is rontották el, hanem minden helyszín és szereplő esetében megtalálták a könyvhöz leginkább illő választást.
Közös felfedezés
A bölcsek köve díszleteit tekintve is hű maradt a könyvhöz – akárcsak a bő egy hónappal később debütált A gyűrű szövetsége. Utóbbi nagyobb hangsúlyt helyezett a korszakosan innovatív látványra, de mindkét rendező, Peter Jackson és Columbus is bízott az épített díszletek és a valós helyszínek puszta erejében. A mitikus kastély és a Tiltott Rengeteg terei, illetve a pennákban, tintában, fapadokban, gyönyörű állatokban és hasonló elemekben bővelkedő tárgyi világ kortalanságot biztosít a műnek. A fantasztikumot nem csupán a grandiózus megjelenés és az autamotizált képi ingerek biztosítják, az operatőri felfogás is jelentősen hozzátett a Roxfort csodájához. A néző a főhőssel együtt, néhány snittben szinte Harry szubjektívjén keresztül ismeri meg, nyer fokozatos betekintést ebbe a fantasztikus és a történet szerint titkos (!) világba. A kompozíciók sokszor szándékoltan a naiv szemlélődő perspektíváját nyújtják.
Menekülés a fantáziába
A fantasztikumba való menekülésre egyébként is nyitott volt akkoriban a közönség. Már a Mátrix mondanivalója előlegezett valamit abból az eszképizmusnak minősített trendből, ami a 2000-es években eluralkodott a nyugati civilizációban. Az amerikaiak legkésőbb az ikertornyok 2001 katasztrófája után arra kezdték használni a populáris kultúrát, hogy felszínes vagy akár sokrétű, de mindenképpen álomszerű univerzumokba meneküljenek a való élet borzalmai elől. Ezt az érzületet a lehető legjobb pillanatban találta szíven a Harry Potter – ami az egész sorozatot tekintve azért egyre élesebb állításokat fogalmazott meg a közelmúlt történelmét illetően, és szolgál ezáltal olyan örökérvényű fabulaként, tanmeseként, mint mondjuk a hidegháború utolsó évtizedében napvilágot látott Star Wars-trilógia.
Húsz évvel a premier után ugyanolyan sodró lendülettel bír A bölcsek köve, mint megjelenésekor. Jelenetről jelenetre gyermeki ámulatba esik az ember. A fanatikusok még együtt is „szavalhatják” a hősökkel a dialógusokat – hálával tartozunk a tökéletes szinkronnak. A film erejéről árulkodik, hogy a sokadik megtekintés után is valahányszor észrevesz olyan részleteket az ember, amik fölött korábban elsiklott a figyelme, illetve rendre újraértékeli az egyes karaktereket. Minden életkorban kicsit másként látjuk hőseinket és a történetet. Végül, de nem utolsó sorban pedig nem lehet elmenni John Williams kultikus zenéje mellett, ami legalább annyira hozzájárult a mágikus univerzum felépítéséhez, mint a sztori, a tökéletes érzékkel válogatott brit színészgárda és a lenyűgöző látvány. Titeket mi fog meg leginkább a Harry Potter és a bölcsek kövében? Emlékeztek, hogy mikor láttátok és olvastátok először a korszakos művet?
A filmsorozat egészéről írt áttekintésünket itt olvashatjátok.
