Konzolgenerációkkal kapcsolatban viszonylag újkeletű fogalom az úgynevezett váltóelv, amit még számos egyéb néven szoktak emlegetni. Az elv lényege, hogy egy nagy konzolgyártó, miután az egyik generáció során hatalmas sikereket aratott, lenyomta a konkurenciát, uralta a piacot, a következőre kicsit ellustul, elbizakodik, kapzsi, nem túl felhasználóbarát megoldásokat és ötleteket dob be, és viharos sebességgel csúszik le az addig biztosnak vélt trónról. Ugyan maga az elv érvényessége generációnként vitatható, sajnos tény, hogy a hetedik generáció hajnalán a Sonynak is jóval nehezebb dolga volt, mint ahogy arra sokan számítottak.
Papírforma szerint ugyanis a PlayStation 3-nak kikövezett, vörös szőnyeggel borított útja volt a sikerhez. A PS2 toronymagasan dominálta a hatodik generációt és a de facto videójátékos platformmá vált, exkluzív, ütős címek egész seregével, fejlett multimédiás funkciókkal és óriási játékosbázissal. A PS3 pedig, miután a 2005-ös E3-on hivatalosan bejelentették, mindent tartalmazott, ami akkor a konzolgyártás csúcstechnológiájának számított: Blu-Ray-meghajtó, merevlemez, beépített modem, HD-támogatás, vezetékmentes, beépített gyorsulásmérővel rendelkező kontroller… a generáció során az Xbox 360 mégis lényegesen erősebb konkurensnek bizonyult, mint azt sokan hitték.
A viharfelhők már tulajdonképpen a konzol árának bejelentésével kezdtek gyülekezni: mind a 20, mind a 60 gigabájtos modellek lényegesen drágábbak voltak a konkurens és már egy éve piacra dobott Xbox 360-nál, az árkülönbség pedig a Blu-Ray-lemezek miatt egy bizonyos fokig a játékokra is igaz volt. A PS3 emellett a PS2 játékaival való kompatibilitást sem támogatta, annak ellenére, hogy az előd ekkor még olyan erős megjelenésekkel gazdagodott, mint a God of War 2 és a Persona 4). Ugyan az eredeti, 60 gigabájtos, FAT modell lejátszotta a PS2-es lemezeket, ám komplexitása és költségei miatt ezt a lehetőséget egyik későbbi modell sem őrizte meg. A fejlesztőknek sem volt könnyű dolguk, a Sony ugyanis új, egyedi Cell mikroprocesszort használt, mely kimondottan erősnek bizonyult, azonban lényegesen komplexebb volt rá mind a játékok fejlesztése, mind azok optimalizálása.
A 2006-os megjelenés ennek ellenére szó szerinti brutális siker volt: Japánban a konzol megvásárlására várakozók között erőszakos bűncselekményig fajultak a dolgok, a Blu-Ray-lejátszónak hála pedig még olyanok is érdeklődni kezdtek a konzol iránt, akiket a játékok nem, a viszonylag olcsó, minőségi multimédiás funkciók azonban nagyon is csábítottak. A Sony ráadásul ráfeküdt az online funkcionalitásra, és olyan eszközökkel, mint a PlayStation Store, a PlayStation Network, az online barátlisták és trófeák, kimondottan nagy hangsúlyt helyezett a játékosaik összekötésére, a felhasználói élmény javítására.
Korszakalkotó exkluzívok
Ugyan ez vita tárgyát képezi, de összességében, a számos kritikus hang ellenére a PlayStation 3 nyitócímeinek sem volt szégyellnivalójuk. Már az első évében olyan exkluzívok gazdagították a kínálatot, mint a méltatlanul elfeledett Folklore és Warhawk, az ikonikus Heavenly Sword, a Resistance-sorozat első felvonása, az Uncharted debütálása, a Ratchet and Clank Future-trilógiáját indító Tools of Destruction és a Ridge Racer 7. Ugyanakkor az is tény, hogy az exkluzívok között voltak epikus bukták is: a DualShock 3 gyorsulásmérőire hangolt, sárkányos Lair a Factor 5-től (a Rogue Squadron-játékok fejlesztője) azt mutatta meg, hogy hiába érdekes a funkció, egy egész játékot erre felhúzni nem a legjobb ötlet. A multiplayer-exkluzív SOCOM: Confrontation sem közelítette meg a PS2-re és PSP-re megjelent részek színvonalát, míg a Halo-killernek szánt 2008-as Haze egy csapásra csődbe juttatta a TimeSplitters szériával legendás státuszt elért Free Radical Designt. A PS3 ráadásul rendelkezett egy, az Xbox 360 halálos vörös gyűrűjének megfelelő hardverhibával is, mely ugyan összességében kevesebb felhasználót érintett, azonban a “sárga LED” nem egy játékosnak visszatérő rémálmokat okozott.
2009-2010 körül viszont a gépezet már teljes gőzzel pörgött, és olyan legendás, iszonyatosan erős exkluzívok árasztották el a platformot, mint a LittleBigPlanet, a God of War 3, a Killzone 2, a Resistance 2, az Infamous, valamint kuriózumok és kiegészítők, például az AR-játékokat támogató PlayStation Eye kamera legfrissebb változata, és az erre épülő mozgásérzékelős PlayStation Move kontroller. A konzol újabb modelljei ráadásul egyre vékonyabbak, halkabbak, stabilabbak lettek, és nagyobb háttértárat is kaptak. Szintén a PlayStation 3 életútja alatt indult el a PS Plus szolgáltatás: ugyan a multiplayer az Xbox Live szolgáltatással ellentétben mindig is ingyenes volt PS3-on, az előfizetésért cserébe havi rendszerességgel érkező ingyenes játékok és felhő alapú mentések gondoskodtak a még minőségibb élményről.
Csendes törés
A sikernek úgy tűnt, semmi sem állíthat útjába, de ez talán túl szép lett volna, hogy igaz maradjon, és ennek kapcsán meg kell emlékeznünk a Sony egyik leggyengébb pillanatáról is, a hetedik generáció során. 2011 áprilisában váratlanul leállt a PlayStation Network működése, a Sony vezetői pedig pár nappal később jelentették be, hogy kiberbűncselekmény történt, a szervereiket feltörték, és játékosok ezreinek érzékeny személyes- és bankkártyaadatait lopták el. A szolgáltatást ezután majdnem egy egész hónapra leállították, teljes mértékben ellehetetlenítve ezzel az online játékot (sokan ennek tulajdonítják a SOCOM-széria negyedik részének bukását és a sorozat végét), és bár a visszaállást követően többek között választható ingyenes játékokkal próbálták jóvá tenni a dolgot, az eset és a kezdeti kommunikáció hiányosságai számos rajongónál hagyott keserű szájízt. Ennek ellenére a PS3 még utolsó éveiben is kiválóan teljesített, és olyan klasszikusokkal zárta generációját, mint a Beyond: Two Souls és a The Last of Us. A következő generációt képviselő PlayStation 4-gyel aztán a Sony még tovább erősítette pozícióját, a PS3 emléke és játékai pedig tovább élnek, a felújítások mellett a PlayStation Now szolgáltatáson belül. Bár utóbbi sajnos sok más régió mellett egyelőre Magyarországon sem elérhető.
