A Csillagközi invázió rajongóinak mostanában igazán nincs okuk a panaszra. Bár Paul Verhoeven filmjének folytatásai mind élőszereplős, mind animációs formában csapnivalóak, a tavalyi stratégiai játék, a Starship Troopers: Terran Command elég jól sikerült. Most pedig itt egy újabb digitális portéka, ezúttal az online FPS-ek világából. Ez a Starship Troopers: Extermination, ami nemrég lépett be az Early Accessbe.
Mindenki harcol, senki sem sunnyog
Ami annyit jelent, hogy vannak még technikai problémák és tartalmi hiányosságok, nem is kis számban. Mégis a játék már most képes levenni a játékost a lábáról, főleg, ha Starship Troopers rajongó. Ugyanis ez a program a film leglátványosabb pillanatait idézi meg, a csatákat, amikben egy maroknyi katona próbálja felvenni a harcot az arachnidok végelláthatatlan seregével.
Tizenhat játékos állhat össze egy csapatba, négy osztagba szétszórva. Jelenleg három kaszt közül lehet választani. A Hunterek a mobil űrgyalogság támadó erői, mozgékonyak, jetpackkel hatalmas távokat ugorhatnak át és a tűzerejük is ütős, mint a Chemotox. Az Operatorok a támogatók, ők biztosítják az utánpótlást, segítik talpra állítani az elhullottakat, szóval értük kell kiáltani, ha egy arachnid elszalad valamelyik végtagunkkal. És végül ott vannak a Bastionok, akik ugyan lassúak, de olyan tűzerővel és védelemmel bírnak, hogy egymagukba besétálhatnának a rovarok fészkébe rendet rakni. Kiskatonánkat előrehaladásunk során nyert XP-vel boostolhatjuk, további fegyvereket és eszközöket megnyitva, de a jelenlegi verzióban ezekből egyelőre olyan kevés van, hogy pár kör alatt mindent meg lehet nyitni. Ugyanez igaz a pályákra, és egyelőre a bevetések során elvégzendő feladatok száma is igen minimális, ráadásul meglehetősen sablonos.
Egy átlagos bevetés ugyanis imigyen néz ki: leszállás, aztán zónáról zónára haladva ki kell nyírni mindent, aminek kettőnél több lába van. És persze minden zónában van egy kisebb feladatunk, például felépíteni és megvédeni az ásványkitermelőt, vagy az utánpótlás érkezési területét, ilyenek. Semmi extra vagy emlékezetes, és a nagy felfordulásban annyira nem is foglalkozik ilyesmivel az ember. Ha az űrgyalogság derék legényei túlélik, akkor úgyis sikeres a küldetés. Az egyetlen, ahol nem a ravasz húzogatása a dolgunk, általában a meccsek utolsó szakasza, amikor egy nyílt területen vagy lerombolt városrészen ki kell építeni egy védelmi állást. Ekkor hasznosíthatjuk a játék másik elemét, az építkezést. A filmekből ismert cuccokat húzhatjuk fel néhány másodperc alatt a küldetés közben kitermelt ásványokból. Kicsi és nagy falakat, őrtornyokat, gépágyúkat, bunkereket, és így tovább. Ezek több-kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel visszatartják az utolsó szakaszon érkező rovarhadakat. Miközben megy a csata, a sérült építményeket javíthatjuk is, bár mivel ekkor az építőkütyü van a kezünkben, nem kedvenc Moritánk, könnyen megeshet, hogy kőműves teendőink közepette ketté harapnak minket.
Tegyék a dolgukat!
A Starship Troopers: Extermination egyelőre nem tagadhatja le, hogy az Early Access elején jár. Mint írtam, tartalmilag elég szegényes. S bár grafikailag mondhatni korrekt, szépen hozza az első film hangulatát, azért itt is meg-megbicsaklik a program. A torkolattűz iszonyú ronda, az animációk darabosak, valamint ráfér az optimalizálás. És némi kiegyensúlyozás sem ártana, például korlátozhatnák, hogy melyik karakterkaszt mit építhet. Teszem azt a Hunter csak támadó dolgokat (őrtornyokat, ágyúkat), a Bastion csak védelmi épületeket (falak, bunkerek), az Operator pedig támogató egységeket (fegyverszekrény, életadódoboz) húzhatna fel. Mert így, hogy mindenki mindent megépíthet, nem csak az érceket pazarolják, de nagyon hamar rengeteg felesleges vagy hasznavehetetlen építmény kerül ki a placcra. Na meg az sem lenne hátrány, ha valaki koordinálná e tevékenységet, amire a játék segítséget is ad, kis ikonokkal meg lehet jelölni a feladatokat és teendőket. Csakhogy itt némi együttműködés sem ártana a játékosok között (szerencsére a csapatot barátokkal is feltölthetjük, ami nagyban megkönnyítheti ez irányú teendőinket), másrészt az özönlő rovarok, a fröcsögő színes bogárvér és a röpködő csápok közepette azok a kis ikonok elvésznek. Ez utóbbin pedig a készítők segíthetnének.
Mindezek ellenére a Starship Troopers: Extermination olyan program, amit érdemes a radaron tartani. A játék esszenciája már most a monitor elé szegezi a játékost. Árad belőle a Starship Troopers-hangulat. Pláne a meccsek végén, amikor szó szerint célzás nélkül lövöldözhetünk, csak azért, hogy visszatartsuk a pályák minden szegletét ellepő különféle arachnidokat a kivonásra készülő űrhajóktól. Ott van 16 űrgyalogos, akik fedezék nélkül várják, hogy a hajók felszálljanak, miközben szó szerint végtelen sorokban özönlenek a bogarak csattogó csáprágókkal. Iszonyú jó.
Szóval, amint kikupálják a grafikát, és feltöltik a rajongók nyálelválasztását beindító cuccokkal, akkor a Starship Troopers: Extermination, ha nem is lesz kiemelkedő online kooperatív lövölde, mégis sok játékos szívét meghódíthatja.
