A Red Barrels kanadai játékfejlesztő cég neve gyakorlatilag összeforrt az általuk készített Outlast-sorozattal. Sokan ismerik és szeretik a szériát, azonban be kell vallanom, hogy az eddigi részek engem nem tudtak bevonzani. Próbálkoztam a klasszikus első rész elmegyógyintézetével és a folytatás szektás kulisszáiba is belekóstoltam. Egyik sem érintett meg túlságosan – pedig az utóbbi témát rendkívül kedvelem. Aztán hozzám került a The Outlast Trials kulcsa, és kíváncsian vetettem bele magam az újabb borzalmakba, a minimális előképzettségem ellenére is. Annyit már most elmondhatok, hogy a program Early Access státusza ellenére is magával fogja ragadni a rajongókat és a stílus kedvelőit egyaránt. Igazán sötét, pszichológiai horror, méghozzá a zsigeri fajtából, amely bármikor képes rémálmokat okozni.
Egy új világ vár a falakon túl
A játék rövid bevezetőjében megismerkedhetünk a történet alapjaival. Valamikor a hidegháború idején járunk és hősünk – akinek kinézetét részletesen testre is szabhatjuk – jelentkezik egy orvosi kísérletsorozatra. Rendkívül gyorsan kiderül azonban, hogy ez rossz döntésnek bizonyult, ugyanis egy zsákkal a fejünkön térünk magunkhoz, amikor egyenruhás férfiak cipelnek be minket a Murkoff vállalat kísérleti telepére. A „kedves” orvosok rögtön a fejünkre is rögzítik – fúróval és csavarokkal – a sorozat ikonikus éjjellátó eszközének helyi megfelelőjét, hogy aztán elmerüljünk elménk sötét oldalának útvesztőiben. És itt, gyakorlatilag a tutorial résznél fogott meg igazán az új epizód. A vállalat „babaháza”, a hozzánk hasonló, azonban már eszüket vesztett emberek és a beállított, groteszk múzeumra emlékeztető életképek… mind-mind zseniális pillanatokkal ajándékozzák meg a horror műfajának rajongóit. Az atmoszféra fojtogatóan valóságos, minden gombnyomás, minden ajtónyitás igazi hullámvasút. Ha kedveled a műfajt, biztosan nem fogsz csalódni.
A Trials ezúttal is a már jól ismert mechanikákon alapul. Kiutat keresünk, kulcsokat, akkumulátorokat és egyéb tárgyakat gyűjtünk, amik segítik előrehaladásunkat és természetesen igyekszünk minél többet a vaksötétben tölteni, remélve, hogy a kenobitáknak (igen, a Hellraiser-ből ismert fajtából) is beillő őrültek és egyéb rondaságok ne találjanak ránk. Egyszerű rendszer, mégis működik, azonban a készítők ezúttal gondoskodtak a játékosok számára kialakított saját kis fészekről is az őrület hegyeinek mélyén. A létesítmény ugyanis különböző próbák során igyekszik átformálni személyiségünk – és emberségünk – maradványait, melyek közt lehetőségünk van pihenni is, egy kellemesnek távolról sem nevezhető, elmegyógyintézetet idéző kórterem falai közt. Kifejezetten tetszett, hogy szobánkat is testre tudjuk szabni. A folyosókon – a „kezelésben” elért eredményeink függvényében – még előnyökhöz is juttathatjuk magunkat és itt beszélhetünk talán a leginkább normálisnak tekinthető személyekkel. Erre pedig szükség is van.
A próbatételek hangulata, folyamatos feszültsége és explicit képi világa meg tudja viselni a gyengébb idegzetű játékosokat. Erre ad – hacsak időlegesen is – gyógyírt szobánk csendes magánya. A széria aktuális részének újítása kétségkívül – az akár négyfős – kooperatív multiplayer játéklehetőség, amit én sajnos nem tudtam érdemben tesztelni. Fontos azonban itt leszögeznem, hogy egyedül is teljesen játszható a Trials, bár vannak olyan pályaszakaszok, ahol jól jött volna a segítség. Barátokkal minden bizonnyal hatványozottan jobb lehet az élmény, főleg, ha a csapatban van olyan, aki kevésbé edzett horror terén.
Változz és változtass!
A játékkal töltött próbaköreim ideje alatt nem találkoztam szinte semmilyen technikai problémával. Közepes beállítások mellett, egy átlagosnak mondható gamer laptopon is remekül festett az új Outlast, monitor használata mellett pedig teljesen képes volt magával ragadni a hangulat és a látványvilág, és persze a sötétség, ami szinte tapintható – főleg akkor, amikor éjjellátónk akkukímélő üzemmódba vált. Borzongató. A The Outlast Trials már jelenlegi állapotában is bebizonyította, hogy fel tudott nőni elődeihez – sőt bizonyos tekintetben képes túlszárnyalni is azokat. Fontos azonban megemlítenem, hogy tényleg csak azoknak ajánlható jó szívvel, akik bírják a horror sötétebb, pszichológiai oldalát. Akik készen állnak, azok bátran vessék bele magukat, ha lehet, akkor a barátaikkal együtt. Akik viszont tartanak a műfajtól, inkább kerüljék el. Szívességet tesznek majd maguknak és jobban is fognak aludni este.
