Valahol helyes, hogy ez a játék előjött, hiszen mindenki addig lelkes, ameddig a Naaaagy Hiper-Szuper Rakéta elindul Cape Canaveral egyik padjéről, majd lángcsóvák hátán eltűnik. Pedig a kulimunka csak ezután vár a derék úrjárókra! Nem csupán oda kell érni a távoli bolygóra, hanem ott életben is kell maradni, ehhez pedig nem árt, ha akad egy-egy jó kiállású kolónia. Nos, éppen ezen a téren serénykednünk az Occupy Mars: The Game nevet kapott játékban.
Az Early Access állapotban is egészen játszható darab elméletileg – azaz a fejlesztők ígéretei szerint – szinte korlátlan fejlesztési lehetőségekkel és jelentős mennyiségű elvégzendő munkával fogja várni a Vörös Bolygó kolonizálását segítő játékost. Egy frissen ide áthelyezett villanyszerelő bőrébe, azaz szkafanderbe kell bebújni, aki – szintén elméletileg – egy szögegyszerű feladatra szerződött: segít rendben tartani a kolónia elektromos rendszereit, eszközeit, és hálózatát. Nos, az első néhány óra tapasztalata alapján ez lesz a legkisebb gondunk. Mennyire bíztató, ha a minket az érkezéskor megvizsgáló doktornő középdiszkréten a fülünkbe súgja, hogy eltűnt nem kevés erős, kábítószernek is használható gyógyszere? Dr. House késői, digitális kiadása ugyanis azt a remek rendszert építette ki unaloműzőnek, hogy mindenféle ökörséget kell elkövetnie a kolónialakóknak az unalom megelőzése végett. Valami azt súgja, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége!
Ha a kalandfaktort túllépve megnézzük, hol kell majd mozogni, azért nagy meglepetés nem fog minket érni. Adott maga a helyszín, de a milliónyi sci-fi-ben már kitalált henger alakú épületekből álló bázis elsőre, így alaphelyzetében, nem túl izgalmas. Minden kompakt, minden nagyon high-tech – a készítők külön felhívják a figyelmet, hogy számos, valódi vállalat és megoldás inspirálta őket a fejlesztés közben. Oké, vannak benne meglepően élethű és profán részek: ilyen például a marsi WC használata, ahol a belőlünk távozó anyagot bizony egy (remélhetőleg jól lezárt) tartályocskában át kell vinni a komposztálóba. Mondjuk speciel ez az űrkalandok egy olyan része, amivel a játékok a lehető legritkábban foglalkoznak, pedig ez is a valósághoz és a mindennapokhoz tartozik.
A túlélős-játékok zsánerének megfelelően nemcsak a meglévő épületeket kell szépen karbantartani (azért olyan nagy mozgolódást vagy munkát saját magamon kívül nem nagyon láttam), de meg kell termelni a saját élelmiszert, amit persze a szépen kivilágított ebédlőben illik elfogyasztani az űrtársak körében. A játék figyeli az alapvető emberi szükségletek többi elemét is, így az alvást vagy éppen a folyadékfogyasztást. Felejtsük el a Dűne -féle cirkoruhát: itt az emberiség egyszerűbb berendezéseivel, például az úgynevezett csappal lehet feltölteni testünket, amit időnként ágyban alvással is pihentetni kell.
A játék érezhetően fejlesztés- és építéscentrikus lesz. Az ígéretek szerint kellő fejlettségi fokot elérve még utcanévtáblákat is alkothatunk a sarkokra – el-ké-pesz-tő, hogy mire képes a vállalatok uralta űrjövő! Szóval tényleg egy túlélősdi-fejlsztősdi, külső-belső nézetes mászkálgatós, a szó szoros értelmében hegesztgetős dolognak ígérkezik az Occupy Mars: The Game. Igaz, azért vannak még benne bakik, engem talán a fejjel a lépcsőbe ékelődő főhős mellett a rettenetesen idiótán mozgó NPC-k zavartak a legjobban. Ellenben a Mars felszíne például gyönyörű, úgyhogy egyelőre óvatos bizalommal várom a végleges változatot.
