Majdnem abbahagytam a Titkos inváziót. Komolyan! Valahol a harmadik epizódnál éreztem azt, hogy talán jobb és tartalmasabb szórakozással is eltölthetném a kevéske szabadidőmet, sőt párom a második rész után kiszállt. Végül részben a kötelességtudat tartott a széria végéig a képernyő előtt, részben pedig a gondolat, hogy ha már nincs idióta poénkodás, akkor amellett is kivárom a sztori végét, hogy annak már lényegében alig van köze a képregényhez. A képregényhez, melyben a szuperhősök közé is beszivárognak a skrullok, így a Föld hőseinek kell felvenniük a kesztyűt, ezzel a korai Titkos háborúhoz hasonlóan nagy csatába vonultatva kedvenceinket. És hogy mi a legnagyobb csavar a Disney+ exkluzív sorozatában? Nos, technikailag egyetlen szuperhős sem kapott szerepet az inváziós csatában, melyet a terv szerint a Föld népének kellene megvívnia, méghozzá atomfegyverekkel.
Bajban vagyunk
Az ugye az első epizód alatt is világossá vált, hogy a hirtelen visszatért Nick Furynak Gravik, a szélsőségesebb skrullok lázadó vezére okozza a legnagyobb problémát, miközben igyekszik a beépülő ügynökeivel egymásnak ugrasztani a nagyhatalmakat. A nagyobb probléma az, hogy a diktatórikus jellemmel megáldott harcost már Talos és a skrullok tanácsa sem képes visszafogni, a kisebb pedig, hogy még Talos lánya, G’iah is beállt mellé a csatasorba. Az első epizód végén lezajló bombamerénylet pedig előrevetíti, hogy lesznek még itt bajok, a Shield egykori vezetőjének alaposan fel kell kötnie a gatyát, pláne, miután a saját társai is ellene fordulnak és száműzötté, sőt közellenséggé válik.
(Képek: Disney)
Közben persze hullanak és a skrullok, akár olyanok is, akiket biztos pontnak hittünk, Gravik pedig nemcsak konkrét puccsot hajt végre, de az ötödik epizódra az álca is lehullik róla. A korábban Fury-nak is dolgozó vezér senkit és semmit nem tisztel, senki nincs mellette biztonságban és bárkit eltesz láb alól azért, hogy teljesüljön az akarata. Sőt, nemcsak az amerikai elnököt támadja meg, de legfőbb célja az, hogy olyan genetikai mintákat szerezzen, amelyekkel a szuperhősök képességeit gyűjtheti magába, ezzel szinte elpusztíthatatlanná és legyőzhetetlenné válva.
Greenpeace?
Nos, a zöld ezúttal nem a békét jelenti, legalábbis a szélsőséges elemeknek hála, és ugye mindig a hangos kisebbség az, amelyik megbélyegzi a többséget, nincs ez másképp a sorozatok világában sem. Egy idő után szinte nem is érti az ember, milyen esélye van Nick Furynak majdhogynem önmagában egy olyan hálózattal szemben, amely a polip szorításával igyekszik kinyomni a szuszt az emberiség tüdejéből. Persze azért hősünk sincs egyedül, hiszen Talosék ideig-óráig ott vannak mellette, sőt a sorozat egyik legnagyobb meglepetése, a képregényes múlttal nem rendelkező Sonya Falsworth is kiveszi a részét a harcból. Az M16 ügynöke pedig kifejezetten szerethető karakter, aki a jelenlétével minden egyes percet feldob, pont mint Ben Mendelsohn Talosa, miközben Samuel L. Jackson inkább csak rutinból hozza a jeleneteit, de az utolsó percekig alig érezni belőle az igazi lelkesedést. Kicsit ilyen megúszós a dolog, ami valamennyire Emilia Clarke-nál is ott van, miközben Kingsley Ben-Adirnál (Gravik) inkább azt érezni, hogy még nem állt készen egy ilyen kiemelt szerepre.
Egyébként a végeredmény nem rossz, az utolsó előtti epizódnál kezdenek beindulni az események, ahogy Gravik gyógyszere egyre inkább elgurul, míg az évad zárása egészen izgalmas és jó irányba görgeti a korábban felemás útvonalat bejáró cselekményt. Volt némi katarzis, volt összecsapás, sikerült szuperhősök nélkül is megidézni a szuperhumánok világát, emellett kapott egy új ízt a történet, ami képregényben egészen másképp festett. Ha az utóbbi években ez lenne a Marvel-Disney legrosszabb produkciója, már boldogok lehetnénk. De abszolút nincs így, emiatt pedig annyit kívánok, hogy AI készítette intró ide (nekem tetszett), nélkülözött szuperhősök oda, minden hibája ellenére legyen ez az elvárható minimum, ne pedig a teljesen szürreális, a karaktereket debil idiótává züllesztő poénkodás, ami már a filmipar teljes egészére kezdi kifejteni a hatását. De lehet, ez is egy titkos invázió, ami végül az Idiocracy-ban csúcsosodik ki.
