A Fekete tükör, azaz a Black Mirror nagyon érdekes utat járt be. Charlie Brooker antológia-sorozata a brit Channel 4 csatornán indult még 2011-ben. Engem egyből megfogott a társadalomkritikus, a technológiai fejlődés veszélyeit bemutató, némi fekete-humorral vegyített stílus, viszont a mai napig tartom, hogy a Black Mirror legelső része (A nemzeti himnusz) nem egy jó epizód. Mikor annak idején elkezdtem nézni a sorozatot, ezt a részt majdnem skippeltem, annyira nem fogott meg. Ellenben itt jön egy éles váltás, ugyanis a második rész (Tizenötmillió jutalom) állítom, hogy máig az egyik legjobb Black Mirror epizód, sőt, az egyik legjobb sorozatepizód, amit valaha készítettek. A Daniel Kaluuya főszereplésével készült Tizenötmillió jutalom a tehetségkutató műsorok elé tartott görbe tükröt, a szezonzáró A teljes történeted pedig újfent remek alapkoncepcióval lett megáldva. 2013-ban érkezett a 2. évad, olyan sztárokkal, mint Domhnall Gleeson vagy Jason Flemyng, de ez már nem durrant akkorát – pedig kapott egy különkiadást is Fehér karácsony címmel.
A legnagyobb változás a Black Mirror történetében 2016-ban következett be, amikor a Netflix felvásárolta az egész produkciót és az új részek már náluk jelentek meg – ezzel együtt természetesen az epizódokra szánt büdzsé is megnövekedett. A Bryce Dallas Howard főszereplésével készült Szabadesés lazán ott van a legjobb részek között, ahogy a Pofa be és táncolj és főleg a San Junipero voltak még azok, amelyek azonnal belopták magukat a rajongók szívébe. A 4. évadból poén volt a Star Trek-et kiparodizáló USS Callister, és kifejezetten érdekes a Fekete múzeum vagy a modern párkeresést pellengére állító Akasszuk fel a DJ-t, de szintén érkezett egy különkiadás a Bandersnatch képében, amely az akkortájt divatos interaktív-történetmesélős felállást követte, azaz mi magunk választhattuk meg a következő jelenetet. Az 5. évadból én személy szerint egyetlen részre sem emlékszem, de arra igen, hogy ekkor már felerősödtek a negatív visszhangok, miszerint a Black Mirror nem képes újat mutatni és a sorozattól egyre távolodó Charlie Brooker is kiégett. Lehet ebben valami, mivel négy évet kellett várni a 6. évadra, de most végre megérkezett!
Három helyett ezúttal öt epizódot kapunk, ami mindjárt jobb arány. Az első a Joan Is Awful, amely elég rendesen kihangsúlyozza a széria (fekete) humorral töltött oldalát. Joan (Annie Murphy) egy nap rájön, hogy a Netflixhez nagyon hasonló Streamberry streaming-szolgáltatáson az ő életét prezentálják sorozatként, méghozzá Salma Hayek főszereplésével. Joan bármit mond vagy tesz, azt leadják a sorozatban, így titkai azonnal kiderülnek. A Loch Henry már egy fokkal érdekesebb. Ez egyszerre reflektál a manapság oly divatos true-crime dokumentumsorozatokra és hoz el egy felettébb creepy krimi-sztorit. Egy fiatal párról szó, akik hazalátogatnak a srác édesanyjához Loch Henry városába, amely azonban teljesen kiüresedett. Ennek elsődleges oka, hogy annak idején egy sorozatgyilkos garázdálkodott a környéken és az elfogása után borzalmas felfedezést tettek a helyi hatóságok az elmebeteg pincéjében. Most a fiatal pár elhatározza, hogy dokumentumfilmet forgatnak az eseményekről, csakhogy a múltat nem biztos, hogy érdemes piszkálni.
Az Aaron Paul és Josh Hartnett főszereplésével készült Beyond the Sea a sci-fi szerelmeseit szólítja meg. 1969-ben mindketten odafenn, az űrben teljesítenek szolgálatot egy kétfős űrhajóban, míg élethű másaik a Földön maradtak. Egy különleges szerkezetbe befeküdve vissza tudnak térni ezekbe a replikákba és legalább időről-időre a családjukkal lenni. Azonban mikor az egyikőjük elveszíti a földi replikáját, a két férfi között elmérgesedik a viszony az űr sötétjében. A Mazey Day egy teljesen átlagos B-horror, amin szerintem ront a 2000-es éveket idéző, túlszaturált színvilág, de legalább felhangzik benne a Supermassive Black Hole a Muse-tól. Az utolsó rész a Demon 79, amely éppen olyan, mintha egy ’70-es évekből előlépett horrorfilm lenne. A szerény életet élő és a rasszizmussal nap mint nap találkozó dél-ázsiai lány (Anjana Vasan) véletlenül megidéz egy démont (Paapa Essiedu), aki elmondja neki, hogy három napja van arra, hogy megöljön három embert, különben bekövetkezik az apokalipszis. A Toby Haynes (Dr. Who, Sherlock, Andor) rendezte epizód direkt a ’70-es évek képi világát idézi, ami egészen egyedi is lenne, ha Ti West nem építette volna az egész karrierjét az ilyen és ehhez hasonló, retró-esztétikát alkalmazó horrorfilmekre. Viszont Anjana Vasan játéka miatt a Demon 79 mégis az egyik legkiemelkedőbb epizód az új évadból.
A Demon 79 és a Loch Henry engem végig lekötöttek és a 6. évad legjobbjainak tartom őket, de a Beyond the Sea is olyasmi, ami a sci-fi rajongóknak rögvest elnyerheti a tetszését. A streaming-szolgáltatásokat kritizáló Streamberry jelenléte az egyetlen, ahol megvillan a Black Mirror társadalomkritikus oldala, de érezhető, hogy Charlie Brooker már távolodna a sorozattól és erre az utolsó rész, a Demon 79 is remek példa – ez egyébként Red Mirror filmként van feltüntetve. Én tudnám értékelni, ha Brooker maradna ezen a retró-horror vonalon, mert van benne bőven potenciál és a Netflix egyébként is vevő erre az irányra (lásd: Rémségek tára), viszont a Black Mirror 6. évada semmivel sem több egy korrekt, itt-ott kiemelkedő, de összességében könnyen felejthető szezonnál. Messze járunk már a zseniális 3. évadtól és sanszos, hogy Brookerék azt a szintet már soha nem fogják tudni megugrani, de legalább elkezdtek új irányokba is nyitni – manapság már ez is valami.
Képek forrása: Digital Spy, People, Esquire
