Rajongani bármiért és bárkiért lehet. Dre (Dominique Fishback) például hatalmas rajongója kedvenc énekesnőjének, Ni'Jah-nak. Bármit megtenné érte, tényleg mániákusan szereti és csodálja, így még a gyilkosságtól sem retten vissza. De ne szaladjunk ennyire előre, a Rajzás (Swarm) ugyanis korunk egyik legfontosabb szociológiai problémájával támad: az idealizált celebekkel. Az olyan hírességek hamis bálványaival, akiket a médián felül a pletykalapok futtattak fel, és akik a szociális hálón éppen annyit mutatnak magukból, ami elég az elvakult rajongóknak ahhoz, hogy egy megkreált, műanyag idolba szeressenek bele. Lehet, hogy hőn áhított sztárjuk a való életben pontosan ugyanannyira hétköznapi, mint ők maguk, de mégsem ezt a képet mutatja magából. Sikert, fényt és csillogást posztol, ami egyszerre vonja be a csodálókat és az irigyeket – mondanivalója miatt a Rajzás már most az utóbbi évek egyik legfontosabb televíziós alkotása.
Dre szép lassan csúszik bele az őrületbe, de akármit is tesz, állandóan igazolja magát azzal, hogy Ni'Jah miatt csinálta. Valaki csúnya kommentet írt az énekesnőre Twitteren? Dre megbosszulta, az illető konkrétan halott. Most mi lesz? Félelmetes látni, hogy a főszereplő megbomlott elméje miként érzékeli a valóságot, és még félelmetesebb belegondolni, hogy ez a fajta túlzó rajongás, már-már imádat mennyire jelen van manapság is. A sorozat egyik mellékszereplője például Billie Eilish, aki körül hatalmas médiafelhajtás kerekedett az utóbbi években (Lana Del Rey vagy Lorde sikere volt hozzá hasonló) és bizony az ő rajongói is képesek igen szélsőséges irányokba elmozdulni, ha közelebb akarnak kerülni kedvencükhöz, mondjuk, egy koncerten.
Janine Nabers és Donald Glover (Atlanta) hétrészes minisorozata éppen ezt az elvakult rajongást járja körbe, egészen abszurd és már-már szürreális jelenetekkel, amiken egyszer elborzadsz, máskor pedig hangosan felnevetsz. Lehetne ez egy road-movie is, hiszen a főszereplő kvázi államról államra utazik, és mindenhol az a vége, hogy valaki meghal – elég csúnya módon. Dre simán beillik egy sorozatgyilkosnak, amire a hatodik részben rá is játszanak egy true-crime doksi epizóddal, ami után rá is kerestem, hogy a karakter valóban létezett-e. Glover elmondta, hogy noha a Rajzás sztorija a Beyoncé körüli jelenségre reflektál (az ő rajongói nevezik magukat a Bey Hive tagjainak), a cselekményt megtörtént eseményekből rakták össze. Utalnak is erre a részek elején kiírt feliratban, amely jelzi, hogy minden, amit látsz, a valóságban is megtörtént, és az élő vagy halott személyekkel való egyezés bizony teljes mértékben szándékos a készítők részéről.
Dominique Fishback hatalmasat alakít, mikor a 4. részben Billie Eilish karakterével (Eva) beszélget, az valami hidegrázós pillanat. És nemcsak a fényképezés, de a vágás és a zene is zseniális. Utóbbinál keverik a slágergyanús popdalokat a különféle zörejekkel, a méhek zúgásával vagy értesítési hangokkal, ami rettentő jól áll az egész sorozatnak. És néha annyira váratlan dolgokat húz a Rajzás, hogy csak pislogtam. Simán megesik, hogy valakit csak úgy random arcon lőnek, vagy lecsapnak egy kézi súlyzóval. Ha kell, akkor Gloverék sorozata kellőképpen véres tud lenni, de inkább egy szörnyen jól összerakott szatíra az egész, amit idehaza a Prime Videón magyar felirattal is meg lehet tekinteni. Mindenképp ajánlott, hiszen témaválasztása, megvalósítása és igazán nagyszerű szereplői miatt az idei év egyik legegyedibb produkciójáról beszélhetünk.
Képek forrása: IMDB
