Az már biztos, hogy Dave Filoni és Jon Favreau nem fárasztja magát a hagyományos tévésorozatok módszereivel, hiszen arról, és olyan hosszan mesélnek, amiről csak akarnak. Ha egy történethez szerintük elég 37 perc, akkor annyi időt kap, nem fogják elhúzni 50-60 percre. Ha pedig úgy hozza a kedvük, kispadra ültetik a főhőst, és a középpontba állítanak egy epizódszereplőt, hogy az ő szemszögén keresztül ismertessenek meg minket a Galaxis bizonyos aspektusaival. És bizony nem restek néha a főszerepet is átpasszolni másnak. A Boba Fett könyvében Din Djarin lopta el a show-t a címszereplőtől, jelen esetben pedig Bo-Katan Kryze csaklizta el néha a reflektorfényt a nevezett mandalóritól. Hogy ez baj? Szerintem nem feltétlen.
A cikk spoilereket tartalmaz, így, ha még nem láttad az évadot, nem tanácsos tovább olvasnod!
A fantomévad után
Oké, egy aspektusában problémás: ha valaki nem látta az említett Boba Fett könyve című sorozatot, A mandalóri harmadik évadának kezdésekor valószínűleg csak értetlenül pillázott. Mert ugye a második évadban Djarin és Grogu elváltak, amikor Luke Skywalker magához vette a kiskrapekot. Most viszont ismét együtt vannak, ráadásul van egy hot-rod N-1 naboo-i csillagvadászuk is, ami meglepő lehet azután, hogy az előző szezonban Gideon moff szanaszét lőtte a Razor Crestet.
A kérdésre tehát, hogy miként talált újra egymásra "apa és fia", és hogyan szereztek egy vagány vadászgépet, a Boba Fett könyve adott választ. Ezért is nevezte Filoni és Favreu már jó előre azt a szériát A Mandalóri kettő és feledik évadának. Ám, aki ezzel nem volt tisztában, és nem érdekelte a néhai sarlacc táp, az csúnyán lemaradhatott a fenti, igen fontos kérdésre adott válaszról.
Persze ez a fajta összefonódás a sorozatok között (pláne, ha azonos érába tartoznak) minden bizonnyal egyre gyakoribbá válik a jövőben. Gondoljunk csak az augusztusban érkező Ahsokára, ami lényegében a Lázadók folytatásának ígérkezik. Emellett valószínűleg több olyan epizódra is számíthatunk a soron következő sorozatokban/évadokban, ami nem feltétlenül a főszereplőkkel fog foglalkozni – ahogy az megesett a Boba Fett könyvében, a Rossz osztagban, valamint a A Mandalóri legújabb évadában is.
Szerintem ez jó dolog, mert egyrészt, így több meglepetés érheti a nézőt, másrészt a készítők sincsenek bekorlátozva. Rengeteg sorozat szenvedett már attól, hogy egyetlen ember vagy csapat köré kellett felépíteni mindent, így a végén a főhősök már isteni tehetségeknek és minden probléma megoldójának, míg mindenki más balféknek tűnt. Gondoljunk csak a Star Trekre, ahol a korai filmekben vagy sorozatokban mindig az Enterprise az egyetlen csillaghajó, ami időben elérheti a Földet fenyegető kataklizmát. Elsőre is hihetetlen, tizedszerre meg már kínosan nevetséges.
A készítők ezt kivédhetik azzal, hogy nem kell egyetlen személyre vagy csapatra fókuszálniuk. Persze csinálhatják rosszul, mint például a The Last of Us harmadik, Long, Long Time című epizódjában, ahol két, a játékban sem fontos karakter köré sikerült felhúzni egy klisés, de legalább teljesen jelentéktelen történetet. És csinálhatják jól is, mint itt, A Mandalóriban.
Az évad egyik csúcspontja volt A megtért című epizód, amely inkább Dr. Pershingre fókuszált, és bemutatta, hogyan bánik az új Köztársaság az egykori birodalmi tisztekkel. Nem csak látványosan mutatta be azt, ami a folytatás trilógiából kimaradt (jelesül az új Köztársaságot), hanem képes volt árnyalni egy fontos mellékszereplőt, és még arra is rávilágított, hogyan férkőztek be a későbbi Első Rend kémei a politikai és katonai apparátusba – ami fontos eleme a későbbi eseményeknek, lásd a Vérvonal című könyvet. És imigyen már több fogalmunk van arról, hogyan alakulhatott ki az Első Rend az új Köztársaság orra előtt.
Ugyanígy nagyszerű volt, hogy Din az évadban inkább Bo-Katan Kryze sidekickje lett. Bár magát Kryze hercegnőt terrorista múltja miatt nem kedvelem annyira, örülök, hogy a készítők nem a kiszámítható irányba mentek el, és tették meg végül Djarint Mandalore urának. A nő tanácsadójaként és leghűségesebb katonájaként viszont mindig képes volt befolyásolni a cselekményt, így annak ellenére fontos karakter maradt, hogy sokszor nem ő állt a történet középpontjában.
Emellett Groguval is egyre jobban bánnak a készítők. Bár az első részben látható IG-11 vonal felesleges időhúzásnak tűnt, a szezon végére kristálytisztává vált, mit akartak ezzel a készítők. Igyekeztek Grogut jobban bevonni a cselekménybe – ezzel igazolva a Luke-nál eltöltött idejét –, és ehhez kezdetben IG-11-et használták fel. Csak azt sajnálom, hogy végül kivonták a képletből – ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy a jövőben is képesek lesznek aktív szereplőként kezelni a széria "sztárját". A kis manó az utolsó csatában már IG-11 nélkül is meglepően aktív volt, és remekül összedolgozott a kis család Gideon moff ellen.
Az összekötő kapocs
Mindezek mellett A Mandalóri harmadik évada még jobban ráfeküdt arra, hogy akárcsak a múltban A klónok háborúja és a Lázadók, ez is összekötő legyen két trilógia között. Jelen esetben a klasszikus részek és a folytatások között. Megjelentek Snoke praetorianus őrei, de olyan prominens személy is tiszteletét tette, mint Hux tábornok apja, Brendol. Közben az Ahsokának is előkészítette a terepet azzal, hogy bemutatta a második Árnyéktanácsot, melynek élén maga Thrawn főadmirális áll, illetve megjelent a Lázadók egyik főszereplője, Zeb is. Szóval az évad szépen megágyazott a jövőnek, miközben elvarrt több fontos múltbeli szálat. Így az új kalandoknak már úgy vághatunk neki, hogy közben nem kell azon agyalnunk, mi van Dinnel és Groguval, illetve a Mandalore népével.
Ugyanakkor az évad azért nem volt tökéletes. Néhány dolgot például jobban is kifejthettek volna a készítők, mondjuk azt, hogy a Fegyverkovács miért fogadta el olyan gyorsan Bo-Katant. Persze a dolgok mélyére nézve látható, mi és miért vezetett oda, ahová, nem árt tisztában lenni a korábbi évadok eseményeivel, ahogy azzal sem, min ment keresztül Kryze maga. Viszont az egyszerű néző nem feltétlenül fogja újranézni A mandalóri első évadát vagy A klónok háborúját, a releváns epizódok emléke pedig könnyedén megkophatott az évek alatt.
Illetve a sorozat továbbra sem tudta levetkőzni a videojátékos jellegét, vagyis a főhős még mindig küldetésről küldetésre haladva gyűjti a társakat, hogy aztán összefogva meginduljon a nagy csatába, ahol a főellenféllel való küzdelem során legyűri a szembenálló felet. A Gideon elleni harcban épp csak nem villantak fel a QTE-k. Engem ugyan nem zavar a dolog, de megértem, hogy van, akit elidegenít. Ettől függetlenül nem bánnám, ha a jövőben sikerülne levetkőzni ezt a történetvezetést – bár mostanra annyira a sorozat elemi részévé vált, hogy talán túl nagy váltás lenne. Bár pont most értünk egy olyan nyugvópontra, ahol a mesélési módszer stílusváltása talán nem lenne annyira éles.
Minden hibája ellenére szerintem egy élvezetes évadnak értünk a végére. Akadt néhány meglepő húzás, a készítők pedig annak ellenére, hogy produkáltak néhány fan service-t, egyáltalán nem akartak a rajongók által vágyott irányba elmenni. Din nem lett uralkodó, cserébe apává vált. Bo-Katan nem lett áruló, viszont elindult a megváltás és a jó uralkodó útján. Gideon moff pedig nem lett a főgonosz, hiszen tervei hamar dugába dőltek. És ezt személy szerint díjazom, mert, ha mindig minden úgy alakulna, ahogy azt előre kitaláltuk, akkor mi értelme lenne ezeket nézni? Pont az a jó, ha az ember meglepődik. És A Mandalóri harmadik évada bizony hozott pár meglepetést hol a történetben, hol a karakterekkel kapcsolatban, hol megvalósítás terén. Szóval, jöhet a folytatás… Évek múlva. Addig meg jön az Ahsoka és a Skeleton Crew, amik felvezethetik a negyedik évadot.
Képek forrása: starwars.com
