Több mint 30 éves Star Wars rajongással a hátam mögött régi vágyam volt eljutni egy Star Wars Celebration rendezvényre. Erre 2007-ben lett volna először lehetőségem, amikor végre Európában, méghozzá Londonban rendezték meg, de sajnos lecsúsztam róla, és nagyon megbántam. Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer újra alkalmam nyílik rá, ha törik, ha szakad, de elmegyek. Nos, idén végre ezt a tételt is kihúzhattam a bakancslistámról.
Nem olyan régen, egy nem oly távoli városban
Londonba pár nappal korábban érkeztem meg, hogy minél több mindent megnézhessek ebből a csodálatos városból. Ám ezzel most nem untatnálak titeket, legyen elég annyi, hogy szerintem egyszer mindenkinek érdemes ide ellátogatnia. Na jó, azért egy dolgot megemlítenék: eljutottam a Canary Wharf metróállomására, ahol a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet néhány jelenetét forgatták. Szóval megjártam egy Star Wars forgatási helyszínt is, ami egy kellemes bónusz volt a városnézés közben.
A Star Wars Celebration pénteken kezdődött az ExCel Londonban, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy bejutottam a Lucasfilm’s Studio Showcase panelre, ahol a nagy bejelentések történtek. Ezeket a paneleket amúgy három „stage-ről” lehetett megtekinteni (Celebration, Galaxy, Twin Suns), én a Lucasfilm’s Studio Showcase-t a Twin Suns-ból néztem végig a kivetítőn. De még így is hatalmas élmény volt. Eleve a hangulat ütött. Rengeteg rajongó gyűlt össze ebben a teremben is, és a Star Wars iránti szeretet szinte lüktetett, akár egy trailert mutattak, akár egy alkotó vagy színész lépett színpadra. Megtekinthettük az Ahsoka publikussá tett trailerét, és exkluzív ízelítőt kaptunk az Andor 2. évadából, a Baljós árnyak előtt játszódó The Acolyte-ból, a Jude Law főszereplésével készülő Skeleton Crew-ból, sőt még a múlt heti A mandalóri epizódot, A kémek első pár percét is megnézhettük. És ekkor jött egy nagyon kellemes meglepetés: azok, akik bejutottak a három stage egyikére, este megnézhették ugyanott az egész epizódot, majdnem egy héttel a premier előtt. És hát na, rajongókkal körülvéve, Dave Filoni, Jon Favreau, Katee Sackhoff (Bo-Katan Kryze) és Emily Swallow (a Fegyverkovács) társaságában, mozis körülmények között megtekinteni ezt a nagyszerű részt megint olyasvalami volt, amit sosem fogok elfeledni.
És persze bejelentettek három mozifilmet. Annak, hogy Filoni rendezheti az egyiket, egyöntetűen örült a rajongói tömeg. Ami pedig a Skywalker kora utáni filmet illeti, nos, a nézőtér már azelőtt felrobbant az ujjongástól és tapsvihartól, hogy Sharmeen Obaid-Chinoy rendező egyáltalán kiejtette a száján Daisy Ridley (Rey Skywalker) nevét. Amikor pedig a színésznő fellépet a színpadra, hát annál nagyobb ujjongást csak egyvalaki kapott a rendezvényen. A nap hátralévő részében volt szerencsém megtekinteni a Galaxy Stage-en egy, az Andor első évadának készítésével foglalkozó panelt, amely ugyan érdekes volt, távolról sem ez lett a legizgalmasabb. Végül megcsodáltam jó néhány cosplayert, valamint találkoztam jó barátommal, Dr. Simon Zoltánnal, aki egy újabb gyönyörű, hivatalos poszterrel örvendeztette meg a rajongókat. És végül visszatértem, hogy megnézzem az új mandi epizódot. Ezzel zárult az első nap, ami remek kezdése volt a Star Wars Celebrationnek.
One way out!
Mivel az Ahsoka panelre nem jutottam be, úgy gondoltam, hogy a második nap kicsit később megyek oda az ExCel Londonhoz, hátha elkerülöm az előző napi tumultust a bejáratnál. Nos, a gondolat szép volt, a valóság meg ott ütött arcon: ha lehet, még nagyobb tömeg fogadott, pedig akkor már több mint fél órája folyamatosan engedték be az embereket. Utam a Live Stage-hez vezetett, ahol előző nap volt szerencsém pár percre elcsípni a Mon Mothmát alakító Genevieve O'Reilly-t, mielőtt elviharzottam megnézni Manda Lóri legújabb kalandjait. Most viszont azért céloztam meg egyből ezt a színpadot, mert délre nem más, mint Hayden Christensen (Anakin Skywalker/Darth Vader) volt meghirdetve. És már előre sejtettem, hogy egy kisebb hadsereg fogja körbevenni. Nem tévedtem, úgy nyüzsögtek a színpad körül a rajongók, mint a sáskák. Azonban nagyon kellemetlen csalódás ért minket.
Bár egész nap ott maradtam a Live Stage mellett, se Christensen, se Giancarlo Esposito (Gideon moff) nem jelent meg. Hogy miért, azt csak találgathattuk. Sajnos a tájékoztatás nem volt az esemény erőssége. Ha valamit ki kéne emelnem, mint komoly negatívum, az ez lenne. Még az esemény appját sem frissítették, így egész nap csak tippelni lehetett, hogy ki fog megjelenni a Live Stage-en. De a keserű szájíz nem maradt sokáig meg, ugyanis meglepetésként beugrott Dave Filoni és Jon Favreau. Előbbi úgy meghatódott a rajongók népes és lelkes serege láttán, hogy a könnyeit törölgetve még a kalapját is levette. Aztán az Ahsoka panel végeztével három gyönyörű dáma lépett a Live Stage-re Rosarrio Dawson (Ahsoka Tano), Mary Elizabeth Winstead (Hera Syndulla) és Natasha Liu Bordizzo (Sabine Wren) képében. Hozzáteszem, hogy ekkor már csak pár sor választott el a színpadtól.
Ugyanígy a Live Stage-en tudtam meg, hogy az Ahsokában Lars Mikkelsen már nem csak a hangját fogja adni Thrawn főadmirálisnak. Igen, ez egy olyan momentum volt, amit szerintem az otthoniak sokkal előbb megtudtak, mint én, mivel a panel ugye kimaradt, net meg a Live Stage körül nem volt – és amúgy sem arra figyeltem. Mikkelsen Ray Stevensonnal (Baylan Skoll) együtt lépett a színpadra, és bámulatosan körmönfont mondatokkal tudtak a semmiről beszélni. Mikkelsen még úgy-ahogy megosztott pár apróságot, révén Thrawn-t már ismerjük, de Stevenson semmi érdemlegeset nem árult el Skoll karakteréről. A műsor aztán pörgött tovább, találkozhattunk még A mandalóriban Morgan Elsbeth-et alakító Diana Lee Inosantóval, aki az Ahsokában visszatér, valamint a Stevenson karakterének tanítványát, Shin Hatit megformáló Ivanna Sakhnóval. Ő teljesen megilletődött attól az ujjongástól, amit kapott. Illetve a nap folyamán még Carl Weathers (Greef Karga) is feljött a színpadra, aki számomra dupla öröm volt, mert ő alakította a Ragadozóban a kedvenc karakteremet, Dillon „Azanyádistenit” ezredest.
Itt szúrnám közbe, hogy Weathers kivételével egyik eddig említett úr és hölgy sem szerepelt a hivatalos menetrendben, mindenki meglepetésként érkezett. Szóval ennyire gáz volt a tájékoztatás. Később aztán egy kis szünet következett, amíg kivetítőkön megnézhettük a Celebration Stage-en folyó, A Jedi visszatér 40 éves születésnapját ünneplő panelt. Ezalatt mi ott a Live Stage körül kollektíven leültünk a földre és megebédeltünk. Sok jó ember kis helyen is elfér, pláne, ha mind ugyanazt szeretik.
A nap további részének két sztárja számomra Ming-Na Wen (Fennec Shand) és Andy Serkis (Snoke/Kino Loy) voltak. Előbbiről nagyon régóta tudni, hogy hatalmas Star Wars rajongó (a 40 éves Jedi panelen is ő volt a moderátor). Saját bevallása szerint a mai napig három dologhoz imádkozik: istenhez, Buddhához és az Erőhöz. És ahogy elmondta, kollégái szerint még Dave Filoninál is nagyobb a lexikális tudása a Star Warsról. Bár Wen ebben kételkedik, azért érdekes lenne megnézni egy kvízt közte és Filoni között. És a színpadon végig érződött, hogy ő tényleg rajongó és a beszélgetés végeztével legszívesebben lejött volna közénk. Az meg már csak apróság, hogy élőben sem látszik rajta, hogy 59 éves, annyira energikus. Andy Serkis meg hatalmas forma, igazi showman. Búcsúzóul eleresztett egy „on program” parancsot, mire a tömeg ennek megfelelően tarkóra tette a kezét. S amikor elindult kifelé, mindenki egyszerre kántálta, hogy „one way out”. Itt jegyezném meg, hogy nagyon sokan öltöztek be a Narkina 5 börtönének jellegzetes fehér-sárga ruhájába. Az esemény egy pontján a szervezők összeterelték eme „rabokat”, hogy aztán szép sorban végigmenjenek az ExCel London épületén, a fenti mondatot kántálva. Nem volt semmi látvány, mintha az Andor elevenedett volna meg előttünk.
A délután maradékában még fellépett Matt Lanter és James Arnold Taylor, akik A klónok háborújában szólaltatták meg Anakint és Obi-Want. Szürreális élmény volt, hogy amikor becsuktam a szemem, magam előtt láttam, amint a két animációs karakter beszél. Illetve láthattam a 86 éves Billy Dee Williams-t (Lando Calrissian), akinek elénekeltük a Happy Birthday to You-t, mivel pár nappal korábban volt a születésnapja. Illetve fellépett Ewan McGregor nagybátyja, Danis Lawson (Wedge Antilles) és Antony Daniels (C-3PO). Utóbbi szintén hatalmas forma és nagy komédiás, ráadásul a műsorvezetőben remek partnerre lelt, úgyhogy negyedóra önfeledt mókázás következett. Így a végén, laza 8 óra ácsorgás után végül nem volt rossz érzésem amiatt, hogy Christensen és Esposito nem jelent meg. Délutánra már szó szerint karnyújtásnyira álltam a színpadtól, és így látni Kinót, Fennecet, 3PO-t és Landót, hát az olyan élmény volt, amit nagyon sokáig fogok őrizni.
A Celebration ünnepeltje
A harmadik nap nyitányában végre sikerült bejutnom a Celebration Stage-re, ahol újra élőben láthattam Serkist, mellette pedig fellépett a színpadra Gwendoline Christie (Phasma) és nem más, mint a Star Wars legfőbb gonoszának, Palpatine-nak a megformálója, Ian McDiarmid. Ez volt a Villians of the Sequel Trilogy. Maga a panel viszont annyira nem volt érdekes. A Snoke-ról és a feltámadt Darth Sidiousról elmondottak érdekeltek és lekötöttek, a baj csak az volt, hogy Gwendoline Christie rátelepedett a panelre. Idegesítően teátrálisan és hosszan tud beszélni, így az ember akkor is elunja magát őt hallgatva, ha érdekes lenne, amit mond. Ám mivel Phasma nem több, mint egy biodíszlet, túl sok érdekes dolgot nem lehet róla mondani. Ezután egy ideig cosplayerek vadászásával töltöttem az időt, mivel szerettem volna minden kedvenc karakteremről lőni egy képet. Közben néha elsurrantam a Live Stage mellett, ahol egyebek mellett elcsíptem Cameron Monaghant egy pár pillanatra, akit nemsokára újra láthatunk Cal Kestisként a Star Wars Jedi: Survivorben. A délután folyamán aztán újra leragadtam ennél a színpadnál, ugyanis egy napos késéssel ugyan, de megérkezett Giancarlo Esposito, akiről szintén azt tudom csak mondani, hogy igazi showman. Ám megjelenése főleg a reményt ébresztette fel bennem, hogy hátha Christensen is befut.
A képen egy sötét, gonosz alak látható... Ja, és van ott két Kylo Ren is
A következő vendég az „eredeti” Ahsoka Tano, azaz Ashley Eckstein volt, aki A klónok háborújától a Lázadókon át egészen a Jedihistóriákig kölcsönözte a hangját a karakternek. És ki tudja, talán az Ahsokában is feltűnik majd valamilyen formában. Ám Eckstein kisasszony jelenléte eltörpült a következő vendég mellett, akinek előző nap a feleségét és a nagybátyját is láthattuk a színpadon. Yepp, Ewan McGregor volt az, maga Obi-Wan Kenobi. Sajnos szó szerint csak beköszönt, mert a dedikálás elhúzódott, de nem akart szó nélkül elmenni. Felismerni ugyan alig lehetett, mert éjfekete haja és kackiás bajusza volt. Ezután jött egy kis szünet, méghozzá annak reményével, hogy Christensen tényleg megjelenik. A szervezők nem ígértek semmit, csak kivételesen tájékoztattak, hogy amire egy napja várunk, az bekövetkezhet. És bekövetkezett. De még hogy!
Bár Anakin Skywalker az árulásával, gyerekgyilkolásával és a többi sötét tettével, amit Darth Vaderként művelt, távolról sem a kedvencem, Hayden Christensennel nem volt bajom, nekem ő Anakin Skywalker. Sosem értettem, miért volt olyan nagy az ellenszenv felé. Ő tisztességesen eljátszotta azt, amit George Lucas megírt neki. Nos, ha valaha is utálták Christensent, annak itt nyoma sem volt. A tömeg már a bejelentése előtt elkezdte kántálni a nevét, amikor pedig behívták a színpadra, nos, hogy stílszerűen fejezzem ki magam: egy bolygó elpusztítása eltörpül amellett, amire a rajongók üdvrivalgása képes. Kétségkívül ő kapta a három nap összes vendége közül a legnagyobb ovációt. Ez meg is hatotta könnyekig. (Amúgy több színész is elérzékenyült, például A mandalóri vetítése előtt Kathee Sackhoff nem tudta elmondani azt, amit akart, úgy elpityeredett.)
Az Erő legyen velünk
Ezzel zárult számomra a Star Wars Celebration 2023, mivel a negyedik napra már nem tudtam jegyet venni. Ám ez a három nap is nagyszerű volt. Nem kifejezetten azért, mert élőben láthattam a kedvenc karaktereimet megformáló színészeket, vagy, mert exkluzív teasereket kaptam a jövőbeli sorozatokból. Ez mind hozzájárult, de a leginkább az fogott meg, hogy mennyi ember szereti a Star Wars-t. Itt nincs az, mint a neten, ahol habzó szájú „rajongók” hülyéznek le, mert a kedvenc epizódom Az utolsó Jedik. Nincs senki, aki megpróbál meggyőzni, milyen pocsék az előzmény vagy a folytatás trilógia, milyen gyerekes A klónok háborúja és így tovább. Több mint harminc éves rajongással a hátam mögött sok mindent kaptam már, bár új nincs a nap alatt, ugyanaz a hiszti megy most, mint az előzmények idején, néhány esetben még a hisztizők is ugyanazok. Persze nyilván a Celebrationön sem szeretett mindenki mindent. Még én sem, hiszen lever a hideg az Ellenállástól, és a plafonra ugrok, ha meghalom azt a két szót, hogy yuzhaan vong. Viszont az összképet nézve nem lehetett azt mondani, hogy itt csak a klasszikus filmek, vagy a Lucas éra a nyerő, vagy, hogy a Disney érát mindenki utálja, mert tönkretette a gyerekkorunkat. Ugyanúgy rengeteg Rey volt, mint Leia és Padmé. Nyüzsögtek a különböző Darth Vaderek és Kylo Renek. Láttam Obi-Wan Kenobit úgy az animációs sorozatból, mint az élőszereplősből. Volt Ahsoka, Fennec Shand, Paz Vizsla, Asajj Ventress, Qi’ra, Finn, Dedra Meero, Krennic igazgató és Breah Organa is. Filmek, sorozatok, könyvek, képregények, nem volt kivétel. Minden érából és médiumból megjelent valami a rajongók között.
A Star Wars-t még mindig nagyon sokan szeretik, függetlenül a régi és új filmek, sorozatok és egyéb művek vélt vagy valós hibáitól. És ezt itt, a Star Wars Celebrationön lehetett igazán érezni. Amikor a velem egykorúak Phasmával és Grievousszal fényképezkedtek, amikor a kisgyerekek rácsodálkoztak Rey siklójára vagy a TIE vadászra, vagy amikor kitörő tapsvihar fogadta Daisy Ridley-t, Hayden Christensent és Billy Dee Williamst. Mert itt mindannyiunkban közös volt valami: szeretjük a Star Wars-t, és egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk.
