Azzal kapcsolatban valószínűleg soha nem lesz konszenzus, hogy mikor és hol kezdett el megkopni a messzi-messzi Galaxis fénye. Egyesek már a tökéletesnek tartott eredeti trilógia ewokjaitól is a falra másztak (jelen!), míg másokat Jar Jar Binks, a midikloriánok emlegetése vagy épp a hírhedt homok-monológ akasztott ki teljesen. Abban viszont sokan egyetértenek (még ha nem is egyforma mértékben, pláne Lucas előzményei után), hogy mióta a Disney vette át a kormányt, azóta minimum ingadozó a minőség – főleg, ha az egész estés produktumokat nézzük, melyek utolsó képviselője, a Skywalker kora, 2019-ben törte szilánkosra a rajongók egy részének bizalmát. Az aszálynak azonban belátható időn belül vége, hiszen Lucas univerzuma visszatér a nagyvászonra, ráadásul rögtön három felvonásban – már ami a bejelentett opuszokat illeti, mivel ezek mellett Taika Waititi is készül egy filmmel, ahogy Rian Johnson trilógiája sem lett elfelejtve. A hivatalosan is leleplezett alkotások miatt pedig joggal lehetünk bizakodók, mert bár van köztük olyan, amit a közösség nem fogadott kitörő lelkesedéssel, zömében azért ígéretes(nek tűnő) darabok kerültek bemutatásra.
Melyek közül az augusztusban érkező Ahsoka-sorozatból láthattuk a legtöbbet, megkapta ugyanis az első előzetesét a közkedvelt karakterre fókuszáló széria. Ami igazából a Lázadók (Rebels) folytatásának is tekinthető, mivel a címszereplő mellett feltűnik többek között Sabine Wren (Natasha Liu Bordizzo), Hera Syndulla (Mary Elizabeth Winstead), Ezra Bridger (Eman Esfandi) és maga Thrawn admirális (Lars Mikkelsen) is, szóval nemcsak hogy igazi sztárparádé várható, de még a fan service oltárán is áldoznak egy keveset. A négy évadot megélt animációs széria rendkívül jól bővítette a Star Wars-univerzumot, a Legendák talán legismertebb karakterének behozatala pedig telitalálatnak bizonyult, egyáltalán nem csoda, hogy egy emberként sóhajtott fel a közönség, amikor feltűnt az ikonikus egyenruha – hát még amikor Ahsoka Tano kimondta azt a bizonyos titulust. Én személy szerint messze ezt várom a leginkább a bejelentések közül, és közben reménykedem, hogy a túlzott lelkesedés nem egy Obi-Wan Kenobi szintű pofára eséssel ér véget.
Ha pedig már szóba került a Rebels, nem szabad elmenni amellett sem, hogy maga Dave Filoni fogja tető alá hozni A Mandalóri-mozifilmet, amely egyben a cowboy kalapos úriember első élőszereplős rendezése. Valószínűleg sokan egyetértünk abban, hogy jelenleg Filoni a Lucasfilm legkompetensebb embere, aki tudja, hogy mire vágynak a rajongók (hiszen ő maga is az), és rendre olyan minőséget szállít, ami múlt időbe teszi a franchise rosszul sikerült darabjait. A klónok háborújával például nem csupán A klónok támadása és A Sith-ek bosszúja közötti űrt töltötte ki példaértékű módon, de a lore-hoz is rengeteget hozzátett, arról már nem is beszélve, hogy igazságot szolgáltatott Darth Maul karakterének. A Lázadókkal aztán folytatta ezt a diadalmenetet, most pedig épp A Rossz Osztag keretében mutatja meg, hogy mi történt a klónokkal a Birodalom felemelkedése után. Szóval mindenképp jó ómen, hogy ő veheti a kezébe a gyeplőt, és zárhatja le Din Djarin történetét. Ráadásul így már az is érthető, miért került le a fókusz a Pedro Pascal által játszott főszereplőről a harmadik évadban: a mozi nem csupán Jon Favreau sorozatának történetét fogja summázni, hanem a teljes „Mandoverse” eseményeit, így Ahsoka mellett vélhetően Boba Fett is feltűnik majd, plusz Grogu sorsát is megtudhatjuk, akire hamarosan még visszatérek.
A kép forrása: TechCrunch
Talán még Mandó epilógusánál is érdekesebbnek tűnik James Mangold (aki most épp az Indiana Jones és a sors tárcsája miatt van reflektorfényben) filmje, amely 25 000 évvel a Skywalker-éra előtt játszódik, cselekménye pedig az Erő eredete körül forog. Már maga a felütés is érdekfeszítő, hiszen egyrészt még a Köztársaság fénykoránál is jobban eltávolodhatunk a jól ismert korszaktól, másrészt az Erő témakörében bőven több van annál, hogy holmi műszerekkel méregessék a bevezetőben említett midikloriánokat. A rendező személye ráadásul garancia arra (legalábbis a Loganből és Az aszfalt királyaiból kiindulva), hogy egy lassabb ütemben csordogáló, a karaktereken elidőző alkotást kapjunk, ami tele van misztikummal és „varázslattal”. Persze még mindig ott van az egyenletben a Lucasfilm elnöke, Kathleen Kennedy, aki könnyedén a kreativitás útjába állhat, de azért bizakodó vagyok a projekttel kapcsolatban.
Ahogy a rendezvény messze legmegosztóbb bejelentéséhez is igyekszem pozitívan hozzáállni, és ezzel a véleményemmel nem biztos, hogy a rajongók kedvence leszek. Igen, én is azok táborát erősítem, akik szerint a folytatás trilógia a világon semmit nem tett hozzá a Star Wars-mítoszhoz, sőt inkább csak elvett belőle, méghozzá nem is keveset. Ugyanakkor mindegyik filmnek megvannak a maga erősségei (különös tekintettel Az ébredő Erőre, ami a soft reboot jelleg ellenére is egy teljesen jó mozi), és inkább csak egyben nézve lett csapnivaló a végeredmény, mivel a történetről szinte ordít a Disney „mindegy, csak legyen belőle pénz” hozzáállása. Ennek a nemtörődöm attitűdnek „köszönhető”, hogy Rey karaktere finoman szólva is megalapozatlan és légbőlkapott maradt a kilencedik epizód végére, viszont pont ezért mondom azt, hogy innen szép nyerni. Egy kompetens íróval és megfelelő (vagy egyáltalán létező) koncepcióval ugyanis gond nélkül tudják úgy folytatni ezt a történetet, hogy annak legyen értelme. Az első tételt pedig lényegében ki is pipálhatjuk, hiszen Steven Knight a Birmingham bandájával már bizonyította a tehetségét, remélhetőleg ebben az univerzumban is otthonosan mozog – vagy ha mégsem, legalább megcsinálja a házi feladatot.
A kép forrása: Star Wars News Net
A Daisy Ridley iránti utálatot sem nagyon tudom hova tenni. Tény, hogy nem egy kimagasló tehetség, és valószínűleg soha nem fog köszönőbeszédet mondani az Oscar szoborért, de egy ennyire kétdimenziós karakterbe szerintem még maga Meryl Streep sem tudott volna elegendő életet lehelni. Plusz sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy az előző két trilógiában is csapnivaló volt a stáb nagy része – az előzményben egyedül Ewan McGregor, az eredetiben pedig csak Harrison Ford nyújtott értékelhető színészi teljesítményt, legalábbis a főbb karakterek közül. Szóval bőven van potenciál egy új Jedi Rend létrehozására alapozó történetben, főleg, ha valahogy sikerül Grogut is behozni a képbe, aki még Rey idejében is fiatalnak mondható. Meglepődnék, ha ezt a labdát nem csapnák le a Disneynél – persze megeshet, hogy végül a Mandalorian moziban zárják le a sztoriját. A sötét felhők ellenére én bizakodó vagyok, és szívből remélem, hogy Palpatine-nal még csak említés szintjén sem fogunk találkozni, plusz nekem a többi szereplő (Finn, Poe, Rose) sem hiányozna a képből. Egy ősi gonoszt ellenben szívesen látnék a Legendák felhozatalból – például Exar Kunt, ha már ő volt a Jedi Akadémia-trilógia legfőbb antagonistája.
Direkt a végére hagytam az egyik legfontosabb bejelentést, miszerint végre hivatalosan is kánon lett a Régi Köztársaság (The Old Republic) időszaka, ami annyi új ablakot nyitott ki a filmek és sorozatok terén, hogy már-már huzatos lett az épület. Drew Karpyshyn Darth Bane-trilógiájából például kiváló mozgókép születhetne, nem véletlenül tartják az egyik legjobb Star Wars produktumnak. De a BioWare és az Obsidian (főleg az utóbbi) is számos emlékezetes karakterrel gazdagította a galaxist, elég csak Darth Revanra gondolni, akit a rajongók nagy része szerint csakis Keanu Reeves tudna életre kelteni (a ChatGPT viszont máshogy gondolja). Lényegében mindegyik The Old Republic-regény, illetve maga az MMO is kiváló alapanyagként szolgálhat egy adaptációhoz, kár, hogy ezzel kapcsolatban semminemű bejelentést nem kaptunk, így a korszak elismerése egyáltalán nem jelenti azt, hogy konkrét tervek is lennének vele kapcsolatban – legalábbis a közeljövőben.
Szintén nagy reményeket fűzök a 100 évvel a Baljós árnyak előtt játszódó The Acolyte-hoz, mivel a High Republic-ot még nemigen láthattuk mozgás közben, plusz már maga a téma is egy meglehetősen sötét hangvételű sorozatot vetít előre. Titkon remélem, hogy valahogy beleszövik a történetbe Darth Plagueis karakterét, bár valószínűleg csak bilibe lóg a kezem. Emellett az Andor második (és egyben utolsó) évadát is tűkön ülve várom, az első felvonás ugyanis a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt számomra – olyannyira, hogy jelenleg az élőszereplős Star Wars-sorozatok csúcsának tartom. A meglehetősen szomorú cliffhangerrel búcsúzó A Rossz Osztag harmadik szezonja, valamint a második évadot kapó Jedihistóriák pedig már csak a habot jelentették azon a bizonyos tortán. Könnyen lehet, hogy csak a naivitás beszél belőlem, de az új bejelentések ismét felébresztették bennem a rajongót, aki alig várja, hogy fejest ugorjon ebbe az egykoron szebb napokat is látott univerzumba. A tervek szerint 2-3 éven belül kiderül, mely alkotások tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, egyelőre bízzunk benne, hogy legalább az Ahsoka kapcsán kiaknázzák a lehetőségeket.
