Ridley Scott életművében összeér a múlt és a jövő. Két olyan műfajba ásta bele magát karrierje során, amik általában korunk problémáira reagálnak ugyan, tételesen azonban nem a jelenkorban játszódnak. A nyolcadik utas: A halál 1979-es nyitánya óta készített jó pár ellentmondásos jövőképet vázoló sci-fit (Szárnyas fejvadász, Mentőexpedíció, Prometheus), de rendre elkalandozott a mitikus múltba különböző antik és lovagi kori peplumjain keresztül (pl. Gladiátor, Exodus, Mennyei királyság, Robin Hood). Új HBO-s sorozatában összekapcsolja a két zsánert, amennyiben A farkas gyermekei a jövőben játszódik, témája, helyszínei és karakterei mégis inkább emlékeztetnek a régi korokra. Két android nevel fel embergyerekeket egy idegen bolygón, vallási különbségek azonban hamar széteséssel fenyegetik az egyre növekvő kolóniát.
Bölcs apa és anyatigris
Ridley Scottnak ismét sikerült valami újat mutatnia. A science-fictionök egyik legkedveltebb témája a mesterséges intelligencia és az ember kapcsolata, a kérdés iránti érdeklődés pedig az Alien-filmek és a Szárnyas fejvadász megjelenése óta egyre csak erősödik. Scott filmjeiben láthattunk már megbízhatatlan androidokat, majd az elsők között vezetett be az MI megértésére fókuszáló nézőpontot 1982-ben. Most azonban tovább csavarja, árnyalja ezt a tematikát. Cselekményünk az univerzum gyarmatosításának korában játszódik. Két androidot néhány embrióval egy idegen bolygóra küldenek, hogy a csemetéket felnevelve új, tisztán tudományra és ateizmusra épülő civilizációt alakítsanak ki. Anyának és Apának azonban meggyűlik a baja a gyerekneveléssel, főleg amikor a fiatalok között megjelenik a hit és a fanatizmus, amit programozásuk szerint irtaniuk kell. Részről-részre változik azonosulásunk mértéke az andoidokkal. Az alkotók roppant szellemes konfliktusokon keresztül mutatják egyszer rideg, despota gépeknek őket, amiknek művi kezei közé nem valók kisgyerekek, máskor azonban önfeláldozásuk a kicsik túlélésenek egyetlen záloga. Eleinte rugalmatlanságuk okozza a legnagyobb problémát, később viszont 180 fokot fordul a kép, kiderül ugyanis, hogy a mesterséges szülők önkorrekcióra képesek, sőt a gyerekek nehéz fejlődését látva saját működésüket is megkérdőjelezik.
Ellentmondásos szülőkaraktereket vagy android-személyiségeket rajzol a sorozat. Apa a bölcsességet, a tudást és a jámborságot képviseli, míg Anya harcos védelmezője és kérlelhetetlen ateista nevelője a gyerekeknek. Kiderül, hogy előbbi racionális érvekre támaszkodva előbbre helyezi a gyermekek sorsát, mint civilizációépítő küldetésüket, utóbbi viszont érzelmi alapon bírná a tudomány puritán követésére a gyerekeket, mellesleg pedig úgy védi a kicsiket, mint egy igazi anyatigris – az anyai ösztönöket egyébként megdöbbentő erővel jelenítik meg a készítők. Az epizódok közben folyamatosan változik a viszonyunk az androidokhoz attól függően, hogy épp gépiesebb vagy feltétlen védelmező mechanizmusuk kerül előtérbe. Kilépve a sorozat műfaji keretei közül, Scottéknak sikerül önmagában a szülői szerepekkel kapcsolatban is komoly dilemmákat ébreszteniük a nézőkben. Ha van kiemelt jelentőségű és újszerű eleme A farkas gyermekeinek, az bizonyosan az MI-ember viszony vázolásában keresendő. Ridley Scottnak harmadszor sikerült pályája során új nézőpontot nyitnia ebben a kérdésben, ezúttal pedig egy Terminátor 2-őt idéző, ám annál jóval bonyolultabb, szülő/védelmező-gyerek kapcsolatba helyezi az MI-ember viszonyt.
Homályos múlt, homályos jelen
Noha a galaxis gyarmatosításának idején járunk, nem pusztán morális-társadalmi válságot jósol a film, ami a disztópiák megszokott alapeleme, hanem infrastrukturális szempontból is teljesen lepusztult világban járunk. Ezt jelzi már az ambivalens alapszituáció is: két szülőnek programozott csúcsandroid embriókat hoz világra és nevel fel, az idegen bolygón azonban kétszállásos nomád életmódot folytatnak hőseink. Sanyarú életkörülményeiket látva felmerül a kérdés, hogy a bolygógyarmatosítás korában miért ilyen szegényes technológiai háttérrel küldenek embereket az univerzum ismeretlen szegletébe. Az már a nyitóepizódokból kiderült, hogy a jövő tudományos fanatikusai nem különösebben tisztelik a gyermekéletet, ám további indoklást, hogy miként jutott ide az emberiség, nem kapunk. Néhány flashbackből kiderül, hogy két táborra bomlott a világ, aminek egyik oldalán a már megismert materialisták láthatók (akiket a sorozatban hangsúlyosan ateistáknak neveznek). Velük szemben pedig egy mitikus istenséget követő szekta áll, akik mind öltözködésükben, mind belső normáikat tekintve látszólag humánusabb, szolidárisabb, gyerek- és állattisztelő közösségként jelennek meg. Az alkotók egyébként vizuálisan és a cselekmény ritmusát tekintve is érzékeltetik a két csoport közti különbséget: az egyik szálon fényes színek, látomások és egy szenvedélyes románc, azzal kontrasztban pedig a sivár, kietlen bolygó lakóinak egyhangú, lassan csordogáló élete áll.
Míg a szülő-gyerek/MI-ember viszony vonatkozásában rendkívül ötletes és szépen felépített sztorit kapunk, a széria többi része kissé összecsapottnak tűnik három rész után. Lehetett volna A farkas gyermekei fojtogató jövőkép egy helyszínen, kevés szereplővel, ám hamar összekuszálták a szálakat. Megtört a sorozat stílusa és túl sok félig kidolgozott szál, homályosan magyarázott részlet került be a képbe. Megjelentek az ateistákkal szemben a mithraista hívők, kaptunk néhány múltbéli képet a Föld utolsó éveiből, kiderült, hogy az emberiség szórványokban él a világegyetem különböző pontjain, de semmi továbbit nem látunk (sem a múltból, sem a galaxis többi pontjáról). Valamennyi közül a legzavarosabb az ateista-hívő ellentét. Ha találkoznak, lőnek egymásra, ennyi bizonyosan kiderült az első három részből, mégsincs érdemi konfliktus a két csoport között. Nehéz átérezni a szembenállást, ha a két szekta működéséből csupán annyit látunk, hogy az egyik az adatokban, a másik meg egy istenben hisz, egyébiránt pedig mindkét közeg meglehetősen merev-diktatórikus módon működik. Vajon miért nem mutatnak az alkotók harmadik utat, vagy legalább vázolják fel, hogy miként jutott erre a két pólusra az emberiség?
A folytatás
Bőven rejteget még érdekességeket A farkas gyermekei. A legfőbb kérdés továbbra is az, hogy hogyan lehet felépíteni a semmmiből egy új civilizációt. Szükség van-e társadalomszervező filozófiára, és ha igen, lehet-e egy meghatározott ideológia mentén betagozni a rendszerbe különféle személyiségeket. Talán az ateista-hívő ellentét is árnyaltabb megközelítést nyer a következő hetekben, a harmadik rész zárlatában ugyanis megjelenik egy misztikus szál. Esetleges fantasy-elemek behozatala értelmet adhatna a cselekmény eddig sután kidolgozott ideologikus hátterének, és így kerekké válna a jelenleg szakadozott koncepció.
