Mikor a Stranger Things épp virágkorát élte a Netflixen, előállt egy német alkotópáros, Jantje Friese és Baran bo Odar, hogy valami olyasmit hozzanak el a streaming szolgáltatás kínálatába, amelyre ritkán akad példa a tévésorozatok között: egy szériát, amelyen gondolkodni kell. Megkívánja az odafigyelést, a visszatekintő és magyarázós videók nézegetését, és aminél ha csak egy percre mész ki a konyhába a nézése közben, visszaérve máris azon kaphatod magad, hogy teljesen elveszítetted a fonalat. Ez volt a Sötétség (Dark), amely három évadot élt meg, és a "német Stranger Thingsként" hirdették. Az időutazással, különös szimbólumokkal, nyomasztó képsorokkal és remek zenékkel telepakolt sorozat sokak tetszését elnyerte, pláne azokét, akik keresik és igénylik az agyalósabb szériákat. Szerencsére ezekből is bőven akad választék, a Devs, a Yellowjackets, vagy épp idén a Severance mind-mind tökéletesen megfeleltek azoknak, akik a Lost – Eltűntek óta vágynak egy olyan sorozatra, ahol a látottak után máris ugorhatnak fel az internetre válaszok után kutatni.
Az 1899 magabiztosan beállhat ezek mögé. Maura (Emily Beecham) valamiféle elmegyógyintézetben találja magát, ahol a folyosó végén az apja áll. A nőt elviszik az ápolók, miközben ő kétségbeesetten kiabál. Ekkor vágás, és Maura magához tér, méghozzá egy hatalmas luxushajó, a Kerberos fedélzetén, amely Európából tart éppen Amerika, a lehetőségek országa felé. Egy igen színes társaság gyűlt össze a hajón: akad itt egy friss házas francia pár (Mathilde Ollivier és Jonas Bloquet), német kapitány (Andreas Pietschmann, egyenesen a Sötétségből), egy spanyol pap és elkényeztetett testvére (José Pimentão és Miguel Bernardeau), valamint egy kínai anya és lánya (Gabby Wong és Isabella Wei) és még mélyen vallásos dán utasok is. Az első rész a fontosabb karakterek bemutatásával foglalkozik, de szerencsére nem kell sokat várni az események beindulására. Négy hónappal korábban nyoma veszett egy hasonló utasszállító hajónak, a Prometheusnak, amely különös módon feltűnik a Kerberos közelében, Morse-jeleket küldve. Többen úgy döntenek, hogy átszállnak és megnézik, mi újság a legénységgel, meg az utasokkal.
Eleve gyanús, hogy a Prometheust olyan sűrű köd lengi be, amire Silent Hill városa is büszke lenne, de még inkább gyanús, hogy a fedélzeten nem találnak senkit – kivéve egy kisfiút. A gyerek viszont nem hajlandó beszélni, ezért visszaviszik a Kerberosra, ezt követően pedig egyre több megmagyarázhatatlan dolog és haláleset kezd történni, amiért többen a fiút okolják. Lázadás készül kitörni, miközben a központi karaktereknek a saját múltjukkal is meg kell küzdeniük. Hasonlóan a Losthoz, a többségnek itt is sötét, tragédiákkal és titkokkal teli előélete van, amely elől menekülnek, vagy próbálnak elrejtőzni. A rejtély kibontakozása az Atlanti-óceánon is működőképes, azaz aki szerette összerakni a Sötétségben a mozaikdarabkákat, az most is örülhet, hiszen az 1899 rengeteg kérdést felvet, ugyanakkor a többségét teljesen megválaszolatlanul hagyja. A hajók nevei nem véletlenek: aki kicsit is otthonosan mozog a görög mitológiában, az rá fog ismerni a kapcsolódási pontokra (pláne az utolsó részben), de ha értetlenül állsz a záró képsorok előtt, akkor Platón Barlanghasonlatát tudjuk ajánlani tanulmányozásra. Több mint valószínű, hogy lesz 2. évad, amiben behozhatnak egy olyan dolgot, amivel a feje tetejére állíthatják az évad nagy megfejtését (direkt nem spoilerezünk), de az biztos, hogy addig is magyarázós videók ezrei fognak születni a sorozatról.
1899-ben már az angol volt a legelterjedtebb nyelv a világon, így bár a szereplők eltérő nemzetiségűek, angolul próbálnak kommunikálni egymással – már amikor sikerül. A sorozat azt is bemutatja, hogy az emberek kénytelenek együtt dolgozni, még akkor is, ha nem értik egymást. Nagyon sok múlott a karaktereken, de szerencsére az 1899 ebben is jeleskedik. Kifejezetten érdekes mindenki a fedélzeten. Miért vannak ott? Mi a kapcsolatuk egymással? Az előkerülő furcsa alak, Daniel (Aneurin Barnard a Dunkirkből) pillantásaiban is van valami hátborzongató. Ő már tud valamit, amit mi még nem, és emiatt az évad közepén azon kaptuk magunkat, hogy szinte ötpercenként megállítjuk az adott epizódot, nyomokat keresve a szobaszámokban, vagy az előkerülő (egyébként az alkímiához köthető) szimbólumokban. Ezekre erősen épít is az 1899: néha bizonyos információkat egy fülbevalóban, vagy a háttérben lévő tapétán (!) kell keresni.
Az 1899 egy jó sorozat lett, de nagyon kell neki egy 2. évad, hogy ki tudjon forrni. A karakterépítés remekül működik egészen addig, amíg a központi rejtély felül nem ír mindent, és az alkotók megfeledkeznek az utasokról, hogy aztán az utolsó részben tényleg a feje tetejére állítsák a dolgokat. Ez egy kissé hatásvadász megoldás is, hiszen bár a nézők többségének szeme biztosan ki fog kerekedni a látottakon, mindez a történet, és a karakterépítés kárára megy. Ettől függetlenül bőven az idei év jobb sorozatai közé tartozik az 1899. A látvány rendben van, a zenék ismét nagyszerűek (Echo and the Bunnymen, Black Sabbath, de még Jimi Hendrix is felhangzik), valamint itthon magyar felirattal és magyar szinkronnal egyaránt nézhető a Netflixen. Csak igyál meg előtte egy kávét. Vagy kettőt.
(Képek forrása: Netflix)
