A téli sportok népszerűségét meglovagolni akaró Steep a maga nemében érdekes, de kissé tökéletlen kísérlet volt, és végül a sajtó körében és a kasszáknál egyaránt arccal a hóban landolt. A Riders Republic első pillantásra talán csupán a leporolt és új alapokra helyezett folytatásának tűnhet, de ennél szerencsére jóval többről van szó.
Pedálozásra fel
A Ubisoft és a Cenega Hungary jóvoltából egy igazán tartalmas és szórakoztató körbevezetésen vehettünk részt a Riders Republic világában, ahol belekóstolhattunk a teljes játék egy szeletébe. Természetesen az egész egy kis körítéssel kezdődött a központi hub felületen, arról, hogy kik vagyunk és miért is zúzzuk ripityára minden csontunkat, miközben eszeveszett sebességgel tekerünk, és hófedte lankákat lovagolunk meg, mely során rögtön beköszönnek az első NPC-k is. Utóbbiak között van, amit egész jól eltalált a Ubisoft, de a megszokott, „erőltetetten menő” fajtával is találkozunk. A játék nem cicózik, és rögtön egy futam keretében kaphatunk gyorstalpalót az irányításról, ami teljesen korrektre sikerült. Legyen szó bicikliről, sílécről, snowboardról vagy épp rakétával felszerelt szárnyasruháról, a manőverezés minden esetben abszolút könnyed és egyszerűen elsajátítható, valamint tovább finomhangolható, például a megfelelő landolási szög automatizálásával. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne roppant könnyű menthetetlenül összecuppanni egy fatörzzsel, vagy épp kisodródni egy élesebb kanyarban, de ez már csak a saját ügyességünkön múlik.
A Riders Republic világa Amerika legikonikusabb nemzeti parkjait összeboronálva egy igazán változatos térképet tár elénk, tele gyűjthető tárgyakkal, futamokkal, kihívásokkal, látványosságokkal, rámpákkal, felfedeznivalóval és sok más finomsággal. Az első helyre, vagy épp a legmagasabb trükkpontszámra menő versenyeken más játékosok „szellemeivel” megküzdve egyedül, vagy akár aktuális csapatunk tagjaival is indulhatunk. Szerencsére a platformok határai miatt sem kell aggódnunk, hiszen a játék teljes cross-play támogatást tartalmaz, amit alkalmunk is volt letesztelni, a próbakör alatt ugyanis gyakorlatilag a csapatomból mindenki más platformon játszott. A térképen való navigálás egyébként nemcsak egyszerű, például a csapattársakra való teleportálásnak és a gyorsutazási pontoknak köszönhetően, de villámgyors is, aminek hála töltőképernyők nélkül, pillanatok alatt ott teremhetünk, ahol csak akarunk. Ha pedig durva emelkedővel találnánk szembe magunkat, mindig ott a jó öreg hómobil.
Ide a sisak már kevés
Az élvezetes vezetési élményhez sokat hozzátesz, hogy bukás esetén pillanatok alatt újra a nyeregben lehetünk, egy gomb gyors püfölésével, de ennél is hasznosabb funkció a Forza Horizon-sorozatból ismerős visszatekerés. Ezzel gyakorlatilag bármikor visszarepíthetjük magunkat egy korábbi helyzetünkbe, így például nem kell a teljes futamot újraindítanunk egyetlen ellenőrzőpont reménytelen kihagyása miatt. Azt persze érdemes hozzátenni, hogy a visszatekerés alatt a verseny nem áll meg, így eltaknyoláskor mindenképp értékes másodperceket veszítünk a mellettünk elhúzó riválisainkkal szemben. Minden futam teljesítésekor XP-t és csillagokat szerezhetünk, amivel újabb és újabb járművek és kosztümök válnak elérhetővé, de ezek sorát rengeteg más módon, például a játékbeli bolt polcain böngészve is bővíthetjük.
A próbakör során a „hagyományos” versenytípusok és a felfedezés mellett belekóstolhattunk a multis módokba is, melyek közül talán a Mass Races a legnagyobb szám. Ebben 64 játékos verődik össze, hogy megmérkőzzön egymással egy versenysorozaton, ami jó és rossz értelemben egyaránt iszonyatosan kaotikus élmény. Képzeljétek el, ahogy 63 másik narancssárga pufidzsekis alak között próbáljátok szemmel tartani a saját karaktereteket, miközben a tereptárgyak mellett a mellettetek száguldó mandarinok között is igyekeztek manőverezni. Az eredmény teljes káosz, ami időnként fergeteges, máskor viszont szimplán frusztráló. A másik mód a Free for All, aminek a címe, azt hiszem, elég egyértelmű. Ebben a bajtársiasságot félretéve mindenki a saját szerencséjének kovácsa, ahogy a dobogó legfelső foka felé igyekszik. Az utolsó, és talán legérdekesebb a Trick Battle, ami a trükközés és a területfoglalás izgalmas keveréke. Ebben a módban rámpákkal és csövekkel telepakolt arénákban csap össze két 6 fős csapat a legmagasabb trükkpontszámért. A csavar az egészben, hogy a rámpák és más trükközési felületek kvázi elfoglalhatók, ha pedig egy adott területen sikerül mindet az uralmunk alá hajtani, akkor átmenetileg meg is sokszorozzák az azokon végrehajtott trükkökért kapott pontot. A futamok között egyébként nemcsak egy sportágra korlátozottakat találunk, bizonyos szakaszonként más járművön kell folytatnunk a versenyt.
Extrém sportok oázisa
A Riders Republic mindent összevetve eddig igazán pozitív csalódás. Az alapok jók, a futamok szórakoztatóak, és a jól megtöltött világ sem hat olyan üresnek, mint anno a Steep esetében. Egyedül és barátokkal is remekül el lehet veszni a térkép tartogatta lehetőségekben, legyen szó a versenyekről, a gyűjthető tárgyak felkutatásáról, a hatalmas léggömbök megmászásáról, vagy épp a tájban való gyönyörködésről, ahogy rakétameghajtású repülőruhánkban átszeljük az eget a következő bajnokság felé tartva. Persze, ha úgy tartja kedvünk, akár gyalog is poroszkálhatunk a fák árnyékában. Az összhatás egyébként valahogy a The Crew és a The Crew 2 közt végbement fejlődésre emlékeztet, ahogy az elődnek tekinthető Steep után kiterjedt a Riders Republic fókusza, ami mellett konkrét elemeket is átvett a The Crew 2-ből, mint például az átmenetes futamok. Emellett egy csipetnyi Forza Horizon is érződik a receptben, nemcsak a visszatekerés, hanem a nyílt világ kialakítása, felépítése és megtöltése végett is. A tömeges futamok káosza ugyan valószínűleg nem mindenki tetszését fogja elnyerni, azonban ezzel együtt is igazán bíztatónak tűnik a játék, ami nem kizárólag az extrém sportok rajongóinak szól – én sem vagyok az –, a Ubisoft szokásait ismerve pedig a megjelenés utáni hosszútávú támogatás és újdonságok miatt sem kell majd aggódnunk.
