A Disciples-sorozat némileg hányatott életű. Az első részével, úgy rémlik, még játszottam is 1999-ben, de csak annyi maradt meg bennem, hogy valami Heroes-szerű móka, viszont nem jött be annyira, így a következő részeket kihagytam. Ami talán nem is akkora baj, mert a második rész ugyan elég kedvelt, a 2010-es Renaissance ellenben elég sok rajongót felhúzott a leegyszerűsített, még inkább Heroes-szerűre formált csatákkal – bár második nagy kiegészítője, a Reincarnation már javított a helyzeten. De az biztos, hogy ezek után a Liberationnek nagyon ügyesen kell navigálnia, hogy a régi motorosokat is megbékítse, és újak számára is fogyasztható legyen.
Fókuszált játékelemek
A játék három fő helyszínen zajlik. A pályákon körbejárhatunk, beszélhetünk karakterekkel, felvehetünk küldetéseket, elfoglalhatunk termelőhelyeket és persze harcba keveredhetünk a különféle helyeken táborozó, vagy éppen küldetésekhez tartozó ellenfelekkel. Mozgáspontok miatt nem kell aggódnunk, szabadon jöhetünk-mehetünk. Annál komolyabb fejtörőt jelenthet, hogyan reagálunk egy párbeszédben, melyik küldetést vállaljuk el és ki mellé állunk egy összetűzésnél. Akármit is teszünk, elég hamar a másik fő helyszínen, a csatatéren találjuk magunkat. Itt már klasszikus, körökre osztott keretek között tevékenykedhetünk, egy közepes méretű hexagonokból álló pályán. Persze akadnak kisebb csavarok, amiktől a csaták taktikusabbá válnak. Egyik legfőbb, hogy nincsenek összevont csapatok: hősünk, baráti körünk és néhány felfogadott harcos küzd hasonló nagyságú erők ellen. Többségük a fronton, néhány a háttérben, passzív támogatókén. A bevezető-oktató pálya után pedig megkapjuk a várunkat, amin persze van mit fejleszteni. Itt istápolhatjuk társainkat, toborozhatunk és fejleszthetünk egységeket, kutathatunk varázslatokat, és úgy általában elláthatjuk stratégiai-logisztikai teendőinket. Ráadásul ide bármikor visszateleportálhatunk a térképről, hogy ne vesztegessük utazással az időnket.
Hangulatos, ígéretes, csiszolandó
A Liberation komolyan veszi az RPG részt, no meg a darkságot is. A történet éppen csak beindult, de a világ olyan brutálisan sötét és aljas, hogy még Geralt is elégedetten csettintene. Az általam látott első helyszínen komoly frakcióharcok zajlottak, de minden résztvevő szinte azonnal elvesztette a szimpátiámat, a mellékküldetések többsége pedig vagy már baljósan kezdődött, vagy csak menet közben váltott tragédiába. Így erősen kell koncentrálnunk, hogy legalább a kisebbik rosszat sikerüljön választani, és reménykedni, hogy egy váratlan fordulattól nem lesz belőle minimum népírtás. Mindenki személyes preferenciája, hogy ez pozitív vagy negatív vonás, engem egyelőre magával ragadott a hely „varázsa”, de lehet, hogy idővel csömöröm lesz a depressziógeneráló hangulattól. Szerencsére gyakran és könnyen keveredünk egy kis feszültség-levezető harcba, ami elég szórakoztató. Ugyanakkor ezen a téren szükség lehet némi egyensúlyozásra. Egységeink szintlépéskor nagyon keveset fejlődnek, így nem igazán érezni, hogy egyre erősebbek és hatalmasabbak leszünk. Főhősnőnk képességei között is bőven akad „+2% sebzés holdtöltekor” ballaszt. Ennek ellenére a kezdő, könnyű pályán töltött kb. 10 órában egyetlen olyan csata sem akadt (na, jó, a sárkányba viccből belekötöttem újratöltés előtt), ahol akár csak egy katonát vesztettem volna. És a nehezebb környéken kezdve sem volt lényegesen komolyabb a kihívás. Bár számomra ez megnyugtató és kellemes, de biztos lesz, aki nagyobb kihívást szeretne.
A főbb szereplők kaptak szinkront, legalábbis a fontosabb párbeszédekhez – de a szájszinkronra is ráférne némi fejlesztés, mivel jelenleg csak véletlenszerű tátogás, nagyjából a beszédhanghoz időzítve. Jól jönne még egy animáció-gyorsítás/átugrás is a csatákba, mert néha feleslegesen húzódik el a harc a látványos, de azért megunható varázslatok miatt. A látvány viszont kellemes, nem AAA szinten részletes, de nem is túl erőforrásigényes, és bugokkal sem találkoztam. Mivel pedig a történet és a világ elég érdekes, úgy tervezem, alaposabban felszabadítom a világot a hivatalos megjelenéskor. Esetleg addig is befejezek még egy küldetést, fejlesztek még egy épületet, lejátszom még egy csatát…
