Egy hónap múlva érkezünk meg a Tales of-sorozat következő állomásához, a Cenega Hungary és a Bandai Namco Entertainment jóvoltából azonban lehetőségünk nyílt már idő előtt ráhangolódni kicsit a Tales of Arise-ra. Egy már jóval a cselekmény sűrűjébe fejest ugró szakasz helyett onnan kezdhettük próbakörünket, ahonnan mindenki más is fogja, vagyis a játék legelejéről, és az alapokkal megismerkedve fedezhettük fel a teljes első fejezetet.
A Tales of Arise története szerint a Rena bolygó seregei technológiai fölényükkel könnyedén igába hajtották Dahna vidékeit, több száz éve tartó uralmuk pedig kisebb zavargásoktól eltekintve zavartalan. Gyarmatosítóik Dahna egykori polgárait rabszolgaként kezelve dolgoztatják, szinte megállás nélkül, amiből egyedül a halál jelent számukra menekvést. Történetünk a forró és kietlen Calaglia régióban veszi kezdetét, ahol egy, csak Vasálarcos néven emlegetett rejtélyes férfi szerepében ismerhetjük meg testközelből a dahnaiak kínzó mindennapjait. Maszkos hősünk neve nem véletlen, mivel egyrészt egész arcát egy levakarhatatlan, furcsa álarc fedi, másrészt pedig egyetlen emléke sincs arról, hogy ki ő és honnan jött, így valódi neve híján ez ragadt rá. Ha ez nem lenne elég titokzatos, valami okból még fájdalmat sem érez, azonban ennek ellenére persze nem halhatatlan, ezért gyakorlatilag állandóan fennáll a veszélye, hogy bármikor elpatkol egy észrevétlen sérüléstől, hacsak valaki nem hívja fel rá a figyelmét.
Vasálarcosunk is az egyik munkatáborban gályázik, nap mint nap, és közben igyekszik megvédeni társait a sokszor kissé túlbuzgó renaiak fenyítéseitől. Egy nap azonban minden a feje tetejére áll, mikor a helyi renai nagyúr, Balseph számára küldött csomagnak lába kél, ráadásul saját lábán. Mint kiderül, a kisiklott szerelvény tartalma ugyanis egy külsőre elbűvölő, stílusában azonban elég fennhéjázó renai leányzó, Shionne volt, akinek teste képességeinek köszönhetően bárkit megrázó élményben részesít, aki csak hozzá mer érni. Lehetőséget látva a szökésre, maszkos hősünk egyből az őrök által üldözött leányzó segítségére siet, az ellenálló Crimson Crows szervezet tagjainak segítségével pedig sikerül is kereket oldaniuk. Némi közjátékot követően a szervezet egyik rejtekhelyén, egy bányában kötünk ki, ahol némi viaskodást követően megállapodunk a Crimson Crows vezetőjével és Shionne-nal, hogy közös erővel leterítjük az összes renai nagyurat, melyekből az első Balseph lesz, az első fejezet pedig ehhez igazodva a vele való összecsapással zárul.
A cselekményről nem szívesen fednénk fel ennél többet, hogy mindenkinek megmaradjon az élmény, így térjük is át arra, hogy milyen benyomásokat tett a játék első, körülbelül 3-4 órát felemésztő fejezete. A sorozattól megszokott, 3D-s anime stílusú látványvilág elérte csúcsát, és igazán lenyűgözően mutat a karakterektől kezdve a környezeten át egészen az összecsapásokig, és nincs ez másként az átvezetők, valamint a képregényeket idéző, animált képkockákkal előadott párbeszédek esetében sem. A korrekt grafika mellett az eddigiek alapján a hangulatra sem lesz panaszunk, és a kezdeti, elég sötét alaptónus mellé bőven jut majd azért a megszokott japán humorból és vicces közjátékokból. Ami viszont egy kicsit furcsa volt, hogy az angol szinkront választva a hang ugyan stimmelt, viszont a szájmozgás egyértelműen a japánt követte, de ez a végleges változatban remélhetőleg már javítva lesz.
Az alapvetően valós idejű, azonban bizonyos akciók kiválasztásakor megállítható összecsapások jól ötvözik az akciót és a stratégiát. A harcok során bármikor válthatunk csapatunk tagjai között, valamint akár a gép vezérelte társaink viselkedését is megszabhatjuk a még olajozottabb csapatmunkáért. A sima támadás és a beállított képességek elsütése mellett, ha már eleget aprítottuk ellenfeleinket, akkor egy különleges csapást is rájuk szabadíthatunk, ami például a lőfegyverrel felszerelt Shionne esetében egy látványos golyózáport jelent, és akár több karakteré is kombinálható így. Nem a teljes változatról lévén szó ez remélhetőleg szintén javítva lesz a megjelenésre, azonban úgy vettem észre, hogy időnként részben a kamera, részben a karakter mozgása miatt kicsit nehéz volt találatot bevinni az ellenfeleknek. Szerencsére nem állandó, csak eseti problémáról van szó, amivel a végfelhasználók valószínűleg már nem fognak találkozni.
A különböző területeket bebarangolva a renai katonák és fenevadak mellett bőven akad gyűjtögetnivaló, például alapanyagok, amikből aztán fegyvert és felszerelést kovácsolhatunk, vagy épp egy laktató, és átmenetileg akár státuszainkat is növelő fogást is főzhetünk. Érdemes továbbá fülelni a huhogó hangokra, ugyanis itt-ott apró baglyokba is belefuthatunk, akik megtalálásukat általában egy kiegészítővel jutalmazzák.
A Tales of Arise a próbakörünk alapján egy kissé komor, de azért nem teljesen sötét hangulatú és szórakoztató JRPG-kaland, bár a próbaverzió első fejezete alapján nyilván hiba lenne bármiféle végleges következtetést levonni, hiszen épphogy csak a játék felszínét kapargattuk. Ennek ellenére, amit láttunk, az igazán meggyőző. A játék forradalmi újításokat nem vezet be, inkább apróbb újdonságokkal finomhangolja az élményt. A cselekmény és a karakterek kibontakozásának megismerésére pedig még egy darabig várnunk kell. Az első fejezet mindenesetre jól megalapozza a hangulatot, és érzelmi hullámvasútként először lehúzza az embert a szenvedés és reménytelenség mocsarába, majd megvillantja előtte az alagút végén felcsillanó apró fénysugarat. Várjuk szeretettel!
