[RetroGuru]: Worms

A Worms már több, mint játék. A Worms már több, mint franchise. A Worms kérem szépen fejőstehén, amit évről évre megtejeltet a Team17 és a Sega, hogy véletlenül se maradjunk 2D-s kukacok nélkül. Nem volt ez azonban mindig így, sőt, volt idő, mikor Worms erőlködés nélkül is menő tudott lenni, és még csak különösebben jól sem kellett kinéznie (nem röhög, a Worms 2 1997-hez képest igenis szép program). Elég volt az eredetisége, illetve az a tény, hogy a körökre osztott stratégiai játékok kissé unalmas receptjét sikerült megbolondítania némi kukacos fűszerrel.

Az első Wormsben már a betöltőképernyő (fent) is garantálta, hogy a játékos felhúzott szemöldökkel dünnyögje magában: "Ez durva lesz!"

Worms - Kezdeti kukacoskodás

Az első Worms még nem indult nagy durranásnak, hisz egy ifjú, de sikertelen titán, Andy Davidson írta egy Amiga magazin által meghirdetett programozási versenyre. A Total Wormage néven készült játék nem jutott be a döntőbe, így Andy egyedül maradt a kukacával. Több kiadót is megkeresett, de mindenhol elutasították, míg végül barátai javaslatára felkereste az akkor még csúcson lévő Ocean Software-t, és annak belsős csapatát, a Team17-t. A szintén fiatal és lelkes játékkészítőkből álló brigád látott lehetőséget a programban, és némi pofozgatás után 1995 tavaszán ki is adták a simán csak Worms címre átkeresztelt alkotást. A játék eleinte Amigán futott, de később minden létező platform kapott valamilyen átiratot belőle; a legtöbb hazai gamer a DOS-os verzióra emlékezhet, mely nyaklepra módjára terjedt az unalmas számtechórák alatt.

A Worms relatíve egyszerű játékmenettel rendelkező darab: adott két csapat kukac (tényleg, simán csak kukacok), akik valamin nagyon összerúgták a port, és ezért durván irtják egymást mindenféle modern és sci-fi (banánbomba, valaki?) fegyverekkel egy 2D-s pályán. A játékmenet körökre osztott, a csapatokat vagy más játékos, vagy a mesterséges intelligencia irányítja, a bátor kis férgek pedig rakétavetőtől a puszta öklön át egészen az öngyilkos merényletig mindent bevetnek a győzelem érdekében. A Worms különlegessége, hogy kettőnél többen is játszhatják ugyanazon a gépen, a meccsek időtartama pedig beállításfüggő, hisz a legapróbb részletekig testre szabhatjuk a szabályokat. Kérhetünk időlimitet, korlátozhatjuk a kukacok manuális kiválasztását, vagy akár a csapatokat is elszeparálhatjuk egymástól. A terepet a játék a kiválasztott témának megfelelően (Hold, erdő, cukorkabolt... összesen tíz variáció létezik) generálja le, így gyakorlatilag végtelen variáció áll rendelkezésünkre.

A Worms váratlan és nagy siker lett, amit elsősorban multiplayer módjának és sziporkázó humorának köszönhet. Szinte nem volt olyan ’90-es években cseperedő gyerek, aki legalább érintőlegesen ne találkozott volna a Worms-jelenséggel. A vasat persze ütötték, míg meleg volt, és be is jelentették a Worms 2-t, mely a csúnyácska, pixeles grafikát a ma is ismert rajzfilmes stílusra váltotta. Érdekesség, hogy a munkálatok idején Andy még összedobott egy Director’s Cut alcímű, kizárólag Amigára megjelent változatot, mely a platform életidejét tekintve nagyon későn, szintén ’97-ben jelent meg. Mára ez igazi gyűjtői kincsnek számít, összesen ötezer darab fogyott belőle -- ha valaki talál egyet apuka polcán, jó ha tudja, hogy gazdag embernek számít...

Worms 2 és Worms: Armageddon

A Wormshöz két kiegészítő is megjelent, így mire megérkezett a Worms 2, a sorozat közismert és igen népszerű volt. A Worms 2 gyakorlatilag fordulópont volt, a széria elnyerte népszerű jellegzetességeit, mint a vicces, több nyelven, köztük magyarul is hallható kukachangok, a teljesen elborult szuperfegyverek (felrobbantható bárány, talajon átásó kamikaze vakond), vagy az egyre látványosabb elhalálozások. A Worms 2 ráadásul nagyon-nagyon jól nézett ki, annak ellenére ugyanis, hogy maradt a 2D-s játékmenet, a sprite-ok magas felbontásban pompáztak, a kukacok pedig cuki arckifejezések egész sorát jelenítették meg. A Worms 2 legenda lett, melyet csak a Worms: Armageddon című harmadik rész tudott felülmúlni. A grafika és a játékmenet maradt, de egy rakás új fegyver, poén és beállítás jelent meg, illetve a széria történetében először az interneten át is rángathattuk egymás kukacát a WormsNET nevű multiplayer-rendszernek hála -- hiába, 1999-et írtunk ekkor.

A Worms: Armageddon (fent) volt az utolsó igazán kiemelkedő Worms-játék. Azóta csak ismétli magát az egykor neves sorozat.

Egyébként ez az a pont, ahol a Worms-vonat vakvágányra futott. Az Armageddont követő World Party gyakorlatilag zéró javulást hozott, a 2003-as Worms 3D pedig, bár térbeli grafikájával érdekes kísérletnek számított, nagyon gépigényes, csúnyácska és rosszul irányítható volt. Az utolsó számozott Worms-játék a Worms 4: Mayhem 2005-ből -- azóta kész művészet számon tartani, hogy mikor milyen 2D-s Worms jelenik meg, ami nemcsak ugyanúgy néz ki, mint az azt megelőző tíz rész, de a játékmenete is echte ugyanaz. A sorozat ma már arról híres, hogy ugyan valamiért veszik, mint a cukrot, egyszerűen képtelen a megújulásra, és még mindig a nosztalgiából él. Mindennek azonban van egy különös előnye is. Mivel a régi Wormsökkel már sok olvasó nem találkozhatott, bármelyik újat melegen ajánljuk kipróbálásra, mert végül is a klasszikusokkal megegyező élményt nyújtanak. Az igazi gurmanok pedig megvehetik a GoG-os első részeket, bebizonyítva maguknak, hogy tizenhat esztendő múltán is ugyanolyan szórakoztatóak.