[RetroGuru] – Star Trek: Bridge Commander

Volt időszak, amikor nem csak a tévében, de a monitorunkon is rengeteg Star Trek témájú alkotással találkozhattunk. Az Elite Force két része az FPS-eket erősítette, a szintén kétrészes Armada az RTS vonalon hódított, a Starfleet Command-sorozat a taktikai szimulációk rajongóinak szívébe lopta be magát, és így tovább. És persze volt egy igen különleges, minden Star Trek-rajongó szívét megdobogtató játék: a Bridge Commander, amiben egy csillagflottás csillaghajó kapitányi székébe huppanhattunk bele, hogy a hídról kommandírozzuk hajónkat.

Az űr a legvégső határ…

A Star Trek: Bridge Commandert egy űrszimulátor-veterán csapat, a teljes X-Wing-szériát jegyző, 2015-ben sajnos megboldogult Totally Games készítette el az Activision égisze alatt. A 2002-es programot nagyon nagy várakozás előzte meg a Trekkie-k körében, hiszen addig bár számos olyan program volt, amiben csillaghajót irányíthattunk, egyik sem kínálta azt, amit a Bridge Commander, azaz a hídról való parancsnoklás lehetőségét.

A hídszemélyzet egészét kidolgozták. Első hajónk, a Galaxy-osztályú USS Dauntless (az Új nemzedékben szereplő Enterprise D testvére) kapitánya meghal, amikor egy csillag rejtélyes okokból egyik pillanatról a másikra szupernóvává válik. Mivel mi voltunk az első tiszt, a Csillagflotta ránk bízza a hajó irányítását. Első tisztünk Saffi Larsen parancsnok, tudományos tisztünk Miguel Diaz parancsnokhelyettes, a taktikai tisztünk Felix Savali hadnagy, a kormányosunk Kiska LoMar kadét, a főgépészünk pedig Brex főnök. A Dauntless első útjára ráadásul még Jean-Luc Picard kapitány is elkísér minket, akit maga Patrick Stewart szólaltatott meg.

Később a Dauntless személyzetét átvezénylik a modernebb Sovereing-osztályba tartozó USS Sovereignre (az osztály névadója és az Enterprise E bátyja), ahol meg Data (Bret Spinner) csatlakozik a legénységhez. Természetesen mindkét hajó hídját alaposan kidolgozták a filmbeli és sorozatbeli megfelelőik alapján. Szóval meglehetősen autentikus környezetben kommandírozhattuk hajónkat.

A sors iróniája, hogy a Bridge Commandert pont a hídról lehetett a legkevésbé élvezni. A képernyő minimális rálátást biztosított a világűrre, a parancsok kiadása pedig kicsit nehézkes volt (egy rendkívül részletes menü állt rendelkezésünkre ehhez), és bár az MI nem volt buta, távolról sem reagált olyan jól az utasításainkra, mint ahogy azt az ember a Csillagflotta tisztjeitől elvárná.

Itt jött képbe a taktikai nézett, ahol parancskiadások helyett mi magunk vezethettük a hajót, ami egy rendkívül dinamikus és felettébb látványos játékot eredményezett. Bár magában a kampányban – ami a prológusban látható, magyarázat nélkül felrobbant csillag körül forog, és még a cardassiaiak is képbe kerülnek – nem sok csatában vehetünk részt, szerencsére volt egy Quick Battle játékmód, amiben néhány kattintással olyan ütközeteket vívhattunk, amilyet csak akartunk.

Vár a Nexus

De a Bridge Commander önmagában még kevés volt ahhoz, hogy az ember emlékezetébe égjen. Élvezetes játék lett, annyi szent, a kampány is hosszú órákra lekötötte az embert, de az igazán nagy szám a Quick Battle és a többjátékos mód volt, ahol a Galaxy- és Sovereign-osztályú hajókon túl a Star Trek többi ikonikus csillaghajójába (például a klingon ragadozómadárba vagy a romulan harcimadárba) is beleülhettünk – ezek sajnos hidat nem kaptak, bár a csatákat úgyis taktikai nézetből vívtuk.

Azonban még ezt is túl tudták szárnyalni a rajongók, akik ezernyi modifikációt adtak ki a Bridge Commanderhez, aminek hála a hajók nem csak szebbek és trekhűbbek lettek, de jelentősen megnőtt a választék. Arról nem is beszélve, hogy szétválaszthatóvá vált a Galaxy, vagy minden hajó kapott hidat, reálissá vált a sebzés, és így tovább.

A leghíresebb, legközkedveltebb mod a Kobayashi Maru lett, egy gigacsomag, ami a többjátékos módot és a Quick Battle játékmódot is alaposan feltupírozta grafikailag, ráadásul tényleg rengeteg hajót adott hozzá a programhoz, a Star Trek szinte összes akkori csillaghajója megtalálható volt benne (emlékeim szerint csak a TOS érából hiányzott pár főbb típus).

Térváltás

A Bridge Commander elég jó kritikákat kapott, szinte minden akkori tesztelő 80% körülire értékelte a játékot. A rajongók is imádták, hiszen sok szempontból egyedi program volt akkoriban, nem csak azért, mert a Star Trek hajóit lehetett benne irányítani, hanem mert ezeket a mostrumokat a hídról kommandírozhattuk (még ha sokan nem is nagyon használták a hídnézetet).

Ugyanakkor anyagilag nem lehetett kirobbanó siker, mert míg több Trek-játéknak készült legalább egy folytatása, a Bridge Commander örökre egyke maradt. Azóta persze próbáltak néha a nyomdokaiba lépni. A Star Trek Online vagy a VR-ra elkészült Star Trek: Bridge Crew igyekszik modern köntösben visszaadni ugyanazt az élményt, amit a Bridge Commander nyújtott.

Ugyanakkor nem lenne rossz a mai grafikai szint mellett egy Bridge Commander remake-et, folytatást vagy valami hasonszőrű programot látni. Erre viszont meglehetősen kevés az esély, hiszen manapság a Star Trek nem hódít oly mértékben, mint a ’90-es években és a 2000-es évek elején. A moziba csak 2009 óta tért vissza, a tévék képernyőjére pedig idén. De talán ezt jelzésnek veszi egy kiadó vagy fejlesztő, és ha nem is olyan játékot raknak össze, mint a Bridge Commander, azért talán legalább egy RTS-t kapunk. Hiszen még abban is irányíthatunk föderációs vagy klingon csillaghajókat.