Elérkeztünk a több mint húsz éves Mortal Kombatot átölelő cikksorozatunk harmadik, befejező részéhez, amelyben szemügyre vesszük a széria legaljának számító spin-offokat, a nyolcadik részként elkönyvelt, de a történetben helyet egyáltalán nem foglaló crossover epizódot és az újrakezdést. Vágjunk is bele.
Spin-offok
Kezdjük a sort a leágazásokkal, és kicsit felrúgva a cikksorozat eddigi szerkezetét, ezeket egy alcím alatt vesszük sorra. A spin-offokat nyitó, 1997-es, PlayStationre és Nintendo 64-re megjelent Mortal Kombat Mythologies: Sub-Zero nem szimpla verekedős játék volt, hanem egy 2D-s platformelemekkel dúsított verekedős program, amivel Boonék új játékosok felé szerettek volna nyitni – ma már tudjuk, hogy ez elvetélt ötlet volt.
Az élőszereplős felvételekkel turbósított történet terén a széria addigi darabjaihoz mérten igencsak erős volt a Sub-Zero, rengeteg szereplőt és helyszínt ölelt fel, ráadásul afféle előzményként is szolgált az első részhez, mert az előtt játszódott. Azonban ez sok rajongó gyomrát megfeküdte, hiszen ekkoriban a Mortal Kombat nem a történetéről volt híres – mondjuk azóta sem feltétlen ez jut róla elsőként az eszünkbe.
A Sub-Zerót középpontba helyező játék átvette a különleges mozdulatokat és kombókat a Mortal Kombatból, csak itt ezekkel az ellenfél leverése mellett XP-t lehetett gyűjteni, amit aztán életerőcsíkunk fejlesztésére vagy további jégtámadásokra költhettünk, megkönnyítve a dolgunkat.
A játék már a megjelenése pillanatában iszonyú bukás lett. Egyes kritikusok szerint az ötlet csak papíron volt jó, játékban viszont hangyányit sem működött. Ezzel a játékosok is egyetérthettek, mert a Sub-Zero sosem találta meg a célközönségét. A platformjátékok rajongói nem tudták megszokni a verekedős részeket, a Mortal Kombat-rajongói meg a platformelemektől kaptak agybajt. A bukás végül oda vezetett, hogy a Midway bele sem kezdett a további Mythologies-epizódokba.
Helyettük 2000-ben megszületett PlayStationre a Mortal Kombat: Special Forces, amiről a rajongók talán csak azt az egy jót tudják elmondani, hogy nem kötelező megvenni. Ez a program a Mortal Kombat 4-hez kapcsolódik, és műfaját tekintve megegyezik a Sub-Zeróval, azaz ez is egy akciójáték, verekedős elemekkel. Elődjéhez képest viszont kevesebb volt a platformelem, hősünk (Jax) pedig már 3D-ben szaladgálhatott föl s alá, szétrúgva a rátámadó erők hátsóját.
A Mortal Kombatre jellemző irányítást teljesen kivették a programból, helyette egy átlagos, sík egyszerű vezérlés kapott helyet benne. Megmaradt a Sub-Zeróból a fejlődés, de itt már csak új támadásokra és kombókra lehetett költeni a legyőzött ellenfelek után kapott XP-t. Új elem volt a kulcskeresgélés és a fegyveres harc. Az előbbi unalmas, az utóbbi pedig iszonyúan idegen volt a Mortal Kombat-játékoktól.
Eme játékot a fejlesztésekor távozott más Midway-veteránokkal együtt a Mortal Kombat egyik atyja, John Tobias is ekézte, ami komoly csapást jelentett a szériára nézve. Emellett, mivel a stúdiónál kis híján kicsúsztak a megjelenés idejéből, kénytelenek voltak a történet felét szemétbe hajítani – azt a felét, amiben Sonya Blade lett volna irányítható.
Talán írnom sem kellene, de a játék hatalmasat bukott. Mind kritikailag, mind rajongói megítélés szerint, mind pedig anyagilag a Mortal Kombat: Special Forces a legrosszabbnak számító játék a sorozatban.
Mortal Kombat X
- PC
- XBOX 360
- XBOX One
- PS3
- PS4
Ezután a Midway egészen 2005-ig nem erőltette a spin-offokat, akkor viszont a Deadly Alliance felbátorította a csapatot és kiadta a Mortal Kombat: Shaolin Monksot. Alapjában véve ez is egy mászkálós verekedős játék volt, ám elődjével ellentétben ezúttal újra átvették a Mortal Kombat irányítási rendszerét, csak annyit finomítottak rajta, hogy jobban működjön térben, és egyszerre több ellenféllel szemben is helyt állhasson a játékos.
A Shaolin Monksban megjelentek az RPG elemek, követve az ekkoriban elterjedő irányzatot, amely szerint még a fagylaltba is kell valami RPG, hogy eladható legyen. Tapasztalati pontokat kombókkal és kivégzésekkel lehetett szerezni, ezeket aztán további kivégzésekre és különleges mozdulatokra költhettük el. S ha már kivégzések, a játékban visszatértek a Brutalityk, és újdonságként megjelent a csoportos mészárlást lehetővé tevő Multalityk. Ezeken felül a pályákon szétszórtak halálos csapdákat és fegyvereket, akárcsak a Deceptionben.
A Shaolin Monks az egyjátékos móka mellett kooperatív módot is tartalmazott. Ez, bár jól működött, sok kritika érte. A vélemények szerint a harcokat a kétszemélyes játékra hegyezték ki, ráadásul sok rejtett helyszínt és történeti elemet csak co-opban lehetett megnyitni. A Liu Kanget és Kung Laót középpontba állító történet amúgy az első két játékot köti össze, annak ellenére, hogy számos, a Mortal Kombat 2 (amely rejtett extraként elérhető a programon belül) után feltűnő szereplő már ebben meghal.
Érdekesség még, hogy a végigjátszás után Sub-Zero és Scorpion is elérhetővé válik, mint játszható karakter, valamint van benne egy titkos, Survivor névre hallgató játékmód, amit egy évig senki sem fedezett fel.
A Mortal Kombat: Shaolin Monks, bár nem lett átütő siker, lényegesen jobb fogadtatásban részesült, mint az előző két spin-off, és több mint egymillió példányt értékesítettek belőle. Ennek köszönhetően a Midway szeretett volna folytatást készíteni hozzá Fire & Ice címen, de anyagi okokból ez nem valósulhatott meg.
Mortal Kombat vs. DC Universe (2008)
A Mortal Kombat vs. DC Universe helyzete igencsak furcsa, hiszen ez a nyolcadik, teljes értékű Mortal Kombat-játék, emiatt szoktak rá néha Mortal Kombat 8-ként is hivatkozni. Viszont nem nyitánya egy új trilógiának, sőt, története egyáltalán nem kapcsolódik a sorozathoz.
A Midway természetesen nem egy ilyen játékot akart a piacra dobni, hanem egy valódi, teljes értékű nyolcadik epizódot, leginkább a Gears of War irányvonalat követve: sötét, karakán és komoly lett volna. Ráadásul már ezt az epizódot is rebootnak szánták. A projekt azonban elkaszálásra került a tervezési folyamatban, miután megegyezés született a DC Comicsszal egy crossover játék elkészítéséről. Egyedül az Unreal Engine 3 motor maradt meg a Mortal Kombat 8-ból.
Meg kell jegyezni, hogy a Midway ekkor már anyagi gondokkal küszködött, és a kiadást a Warner Bros. Interactive-vel együtt hozták tető alá. A kiadónak így több beleszólása volt a dolgok menetébe, mint ahogy azt Ed Boonék szerették volna. A Mortal Kombat vs. DC Universe ugyanis komoly változásokon esett át az elődökhöz képest. Az egyik ilyen a munkálatok kezdetén volt tetten érhető. Ed Boon nem vett részt a történet megírásában, helyette két képregény-író, Jimmy Palmiotti és Justin Gray dolgozta ki azt. A sorozat rajongóinak nem is tetszik a sztori, mert szerintük a Mortal Kombat karaktereit csak erőszakos barbároknak ábrázolja.
A másik igen jelentős változás az immár előre megírt sztorimód mellett az erőszak finomított ábrázolása volt. Mivel ezúttal nem kizárólag felnőtteket, hanem a DC képregények miatt a egyben fiatalabb korosztályt is megcélozták a készítők, rengeteg kivégzést finomítottak, sőt, néhányat még így is cenzúráztak vagy kivágtak az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.
Teljesen átírták az irányítást, és a harcokat visszaváltoztatták az első Mortal Kombat-játékokra jellemző módra. Vagyis harcstílusok helyett minden karakter alap, de legalább sokszínű támadást alkalmazott. Új volt a közelharc, amely akkor indult el, ha az egyik fél megragadta a másikat. Ekkor négy választható gombból le kellett nyomni egyet mindkét félnek. Ha a védekező eltalálta, melyiket nyomta le a támadó, kitörhetett a közelharcból, ha nem, a támadó erőteljes ütéseket mért rá. Emellett visszatért a haragmérő, amely a bevitt vagy kivédett ütésekkel növekedett, majd miután megtelt, harcosaink erősebbek és ellenállóbbak lettek.
A pályák újdonságai közé tartozott, hogy a magasabb szintről lelökött játékosokkal azonnal légicsatát lehetett kezdeni, a Test Your Might minijáték pedig már nem volt külön elérhető, hanem beépült a játékmenetbe, amivel itt ellenfelünket megragadva átszaladhattunk az útba eső falakon, s ha sikerült közben feltölteni erőcsíkunkat, igen komoly sebzést okozhattunk.
Szereplők terén nem volt nagy a meglepetés, egyetlen új karakter jelent csak meg, Dark Khan. A többiek a Mortal Kombat első és második részéből lettek kiválogatva. Ami a DC-ből jött szereplőket illeti, itt is az ismertebb nevekre gyúrtak rá, mint Superman, Batman, a Macskanő, Villám, Lex Luthor, Joker, Zöld Lámpás, Deathstroke, Darkside, Wonder Woman és Marvel Kapitány.
A Mortal Kombat vs. DC Universe 2008 novemberében debütált PlayStation 3-on és Xbox 360-on. A játék kritikailag és anyagilag egész sikeres volt, bár senki sem értékelte azért túl magasra, inkább a középes szintet ért el. Ed Boon szerint a Kollector’s Edition kiadással együtt (amelynek a híres képregény-rajzoló, Alex Ross készítette a borítóját) 1,8 millió példányt adtak el a játékból, ezzel a Mortal Kombat vs. DC Universe a Midway legkelendőbb játékává vált.
Viszont a Midway Gamest ez sem menthette meg a csődtől, 2009-ben felvásárolta azt a Warner Bros. Interactive, majd 2010-ben, a Midway maradványaiból megalapította a NetherRealm Studiost.
Mortal Kombat (2011)
Ezzel rá is kanyarodtunk a feltámadásra, ami egyúttal a sorozat teljes megújulását hozta el. Ed Boon és csapata drasztikus változásokat hozott az immár szám és alcím nélküli Mortal Kombattel – a cím is jelzi, hogy eme epizód a sorozat újrakezdéséről szól. Egy maréknyi szereplő kivételével kivégezte a régi széria összes szereplőjét, majd visszatért az alapokhoz. Minden téren.
Először is, a történet az első három Mortal Kombatot öleli fel, ám mivel ennek része némi időutazás, a dolgok kicsit másképpen alakulnak. Persze, nem minden változik, így a régi rajongók számtalan kedveskedést és utalást találhatnak az eredeti játékokra, miközben végigrúgják a 16 fejezeten át tartó sztorin az ellenfeleket, belebújva a szertett hősök bőrébe.
A játékmeneten szintén érezhető az újrakezdés szele. Bár a 3D-s grafika megamaradt (továbbra is az Unreal Engine 3 dorombol a játék alatt), a küzdelmek újra 2D-ben zajlanak, ezzel eltűnt az oldalazás és a pályák sem voltak már interaktívak.
A harcstílusok sem tértek vissza, hanem az eredeti részekhez (és a DC-s epizódhoz) hasonlóan mindenki ugyanabból a mozdulatkészletből építkezett, viszont a speciális támadások egyéniek lettek. Ezekből három is akadt, és az X-ray feltöltésével hívhatjuk elő őket. Az első egy gyors, ám gyenge ütés, a második ennek ellentétje, azaz lassú, de erős csapás, a harmadik pedig nem más, mint a reklámokban sokat mutogatott röntgentámadás. Ebben röntgenfelvételek módjára nézhetjük végig, hogyan zúzzuk szét ellenfelünk belső szerveit, csontozatát.
A kivégzések brutalitására sem panaszkodhattak már a játékosok, egyesek szerint még a Shaolin Monksnál is szadistább lett az új Mortal Kombat. Az előző részhez képest javult amortizációs modell, a kilencedik játékban minden pofon után látványosan rongyolódnak le a harcosok. Emellett visszatértek a Babalityk.
Boonék visszahozták a klasszikus bajnoksági oszlopot, a Test Your Might és a Test Your Sight minijátékot. Újdonságként érkezett Test Your Strike és a Test Your Luck, előbbiben téglákat kellett törni, utóbbiban meg véletlen meccseken győzni. A PS Vitás változatban további két minijáték is helyet kapott, a Test Your Slice és a Test Your Balance. Újdonság még a Challenge Tower játékmód, ami 300 egyre nehezedő, és igen változatos minijátékot tartalmazott.
Szereplők terén érdekesség, hogy itt már tényleg megjelent a Mortal Kombat 3-ban pletykált kiborg Sub-Zero és a második résznél emlegetett Skarlet, valamint ebben az epizódban tűntek fel először vendégszereplők más művekből (nem számítva persze a Mortal Kombat vs. DC Universe-t, de ott nem csak vendégszerepeltek a képregényhősök). Kratos ugrott be a God of Warból és Freddy Krueger a Rémálom az Elm utcából című filmsorozatból.
A Mortal Kombat 2011-es debütálásakor kifejezetten nagy sikert aratott, több mint hárommillió példányt adtak el belőle. A kritikusok és a rajongók szintén jól fogadták, csak néhány dologgal voltak elégedetlenek, ilyen volt a kiegyensúlyozatlanság és a játék néha már-már irreálisan nehéz mivolta.
A játékból 2013-ban megjelent egy új kiadás, a The Komplete Edition, amely a PlayStation 3, az Xbox 360 és a PS Vita mellé elhozta PC-re is a Mortal Kombatot, benne az alapjátékon túl az összes addig kiadott DLC-vel. Ez azért volt nagy szó, mert ekkor már közel tizenöt éve nem jelent meg Mortal Kombat-játék PC-re.
Ezzel zárul hát a Mortal Kombat-sorozatot átnyálazó Retroguru cikksorozatunk. Itt járunk most, a tízedik teljes értékű játéknál, a Mortal Kombat X-nél, amely a történet szerint inkább csak a kilencedik, az új idővonal miatt pedig a második játék. A megítélése igen változó, ráadásul a Warner egyes húzása a megjelenésekor a biztosítékot is kivágták (erről olvassátok el cikkünket), de ez már egy másik történet. A Mortal Kombat amúgy sem volt soha botrányoktól mentes, és ahogy az kiderült: megítélésében és minőségében igencsak hullámzó.
