A Mortal Kombat-sorozat immár huszonhárom éves, és eme sorok pötyögésekor már csak pár napra vagyunk az epizódszám szerinti tizedik, cím szerint a huszonegyedik játék megjelenésétől -- még ha ezek némelyike valójában nem volt teljes értékű, új program. Éppen ez adta az ötletet, hogy visszatekintsünk az elmúlt bő két évtizedre, megnézzük, honnan és hogyan jutott el a széria az első Mortal Kombattól a Mortal Kombat X-ig, a zsúfolt játéktermek gépeitől a meghitt nappaliban fellelhető legmodernebb platformokig.
A cikksorozat első harmadában a számozott epizódokat és azok újrakiadásait, felújításait vesszük górcső alá, míg a második részben a számozatlan folytatások kerülnek sorra, a harmadikban pedig a spin-offok, no meg a sorozat rebootolása. Akkor hát, fight!
Mortal Kombat (1992)
1992-t írunk. A játékteremben néhány fiatal éppen a legújabb játékgépet nyüstöli. Egy videojáték fut rajta, egyike az akkoriban slágerüket élő verekedős játékoknak. Első ránézésre se a gép, se a program nem tér el a többitől. Aztán jobban megnézve a gépet a hozzáértő rájöhetett, hogy a szokásos hat támadógomb helyett ezen mindössze öt van, de abból csak négy használható támadásra, egy pedig védekezésre.
És a programmal sem volt minden rendben, mármint a megszokottakhoz képest. Nem a nindzsák voltak furák, vagy épp a négykezű ellenfél, hanem az a pár hektoliter vér, ami a szereplőkből kifröccsent a kiosztott pofonok után. Mindennek tetejébe a győzelem megszerzésekor a játékosnak lehetősége nyílt kivégezni ellenfelét -- na, nem az élőt, csak a játékbelit --, méghozzá elég brutális módon. Ez volt az, ami felkeltette az érdeklődést a Mortal Kombat iránt mind a játékosok, mind a szülők, mind a média, sőt, még a kormány részéről is.
De ez már a megjelenés után volt, mi most foglalkozzunk kicsit az előzményekkel. A Mortal Kombat Ed Boon és John Tobias fejéből pattant ki. A 2009-ben megboldogult Midway Games őket bízta meg azzal, hogy egy éven belül készítsenek el egy verekedős játékot, amivel meglovagolhatják az akkori király, a Street Fighter 2 sikerét. Boon és Tobias úgy tervezték, hogy a játékhoz leszerződtetik Jean-Claude Van Damme-ot, és az ő mozdulatait digitalizálják, ám az akcióhős akkor már elígérkezett egy másik videojátékhoz, ami sajnálatos mód sohasem készült el.
Ez persze nem ejtette kétségbe a párost. Egyrészt megalkották Johnny Cage karakterét, aki afféle paródiája Van Damme-nak (Cage monogramja JC és az egyik jellegzetes mozdulata a Véres játékból van, amiben Van Damme a főszereplő). Másrészt komplett kis gárdát szerződtettek le, akiknek mozdulatait és hangját aztán digitalizálhatták a program szereplőihez. Néhányan több szerepet is kaptak, így például Ho Sung Pak egyszerre játszotta a főhőst, Liu Kangot, és a főgonoszt, Shang Tsungot. Daniel Pesina is több szerepet vállalt magára, ő lett Johnny Cage mellett a Mortal Kombat három nindzsája, vagyis Sub-Zero, Scorpion és Reptile. Érdekesség, hogy Daniel testvére, Carlos szintén szerepelt a játékban, ő alakította Raiden nagyurat.
S ha már szóba kerültek a szereplők: Raiden az első részben még gonosz figura volt; a győzelme esetén társaival elpusztítja a Földet. Hasonlóan érdekes figura a rejtett karakterként funkcionáló, csak bizonyos kritériumok teljesítésével előcsalogatható Reptile: őgyíkságát úgy alkották meg, hogy egymásra tették Sub-Zero és Scorpion karakterét, és az így kikevert zöld lett Reptile színe.
Sok furcsaság volt még a Mortal Kombat karakterei körül, de ami igazán hatással volt a szériára, az Ermac megjelenése. Az Ultimate Mortal Kombat 3-ban debütált piros nindzsa történetéről sok pletyka kering, a legelterjedtebb, hogy Scorpion ruhája egy hiba miatt vörösre változott, és a neve helyén az ErMac rövidítés jelent meg. Eme pletyka sokféle változatban fellelhető, néha a SEGA-féle kiadás, néha a játéktermi gépek változatában történik a színcsere, sőt, még olyan is van, hogy Scorpion és Sub-Zero egyszerre töltődött be a memóriába, ez okozta a hibát. Nos, ezek egyike sem igaz, ennek ellenére valóban volt valami, ami a későbbi karakter megszületéséhez vezetett. Az Audit menü listájában ugyanis volt egy ERMACS nevű bejegyzés, közvetlen a Reptile Battles bejegyzés alatt, emiatt gondolták sokan, hogy Ermac is egy rejtett karakter lehet. Ám az Ermac valójában az Error Macro rövidítése volt, a Mortal Kombat: Deceptionben még egy rejtett kiokosító üzenetet is találhatunk erre a Konquest módban.
De kanyarodjunk kicsit vissza a fejlesztésre! Boonéknak hat hónap után sem volt még címük, csak olyan ötleteik, mint Kumite, Dragon Attack, Death Blow vagy Fatality. Boon szerint senki sem tudott olyan címmel előállni, amit senki sem utált. Aztán egy nap felkerült az ötlettáblára a Combat szó, de valaki kicserélte a C-t K-ra. Boon furcsállta a dolgot, míg az irodájában tartózkodó Steve Ritchie flippertervező előállt az ötlettel: „miért nem hívjátok Mortal Kombatnak?” Boon szerint a név egyszerűen megragadt benne, s így született meg a ma már közismert cím egy helyesírási hibának hála.
A Mortal Kombat tíz hónap és egy rövid tesztperiódus után elkészült, megjelent a játéktermekben. 8 MB-ot használtak a grafikai adatok, emellett minden karakter 64 színben pompázott, és az animációik 300 képkockából álltak. Hogy legyen elképzelésetek arról, mit jelentett ez 1992-ben, elég annyit írni, hogy a PC-n kívül minden egyéb platformra alaposan le kellett butítani a játéktermi változatot: komplett pályákat, szereplőket és különleges mozdulatokat hagytak ki vagy egyszerűsítettek le. A PC-ken pedig irdatlanul magas volt a gépigénye.
A Mortal Kombat sikeres lett brutalitásával és misztikus történetével, amelyben Liu Kangnek meg kellett védenie a Földet a gonosz varázslótól, Shang Tsungtól és csatlósától, Gorótól (valamint Reptile-tól). Ám ehhez a sikerhez valószínűleg a brutalitásából fakadó botrány is hozzájárult (a negatív reklám hatása, ugye), megjelenése évében ugyanis sok szülői szervezetnél kicsapta a biztosítékot. A dolog odáig fajult, hogy a Mortal Kombat egyike lett azon játékoknak, melyek miatt megszületett az ESRB nevű, a korhatár-besorolásról döntő szervezet (erről érdemes elolvasni Obo remek cikkét).
Persze botrány ide vagy oda, a Mortal Kombatot se betiltani, se igazán cenzúrázni nem sikerült, bár a megannyi változat egyikében-másikában azért történtek ilyen irányú változtatások, például a Nintendón a vér nem vörös, hanem szürke, vagyis hőseink a pofonok után nem véreznek, hanem verejtékeznek. Persze ezek sem számítottak sokat, pláne úgy nem, mint a Sega Genesis esetében, ahol egy kóddal elő lehetett hozni a cenzúrázatlan kivégzéseket és a vért.
Mortal Kombat 2 (1993)
A Mortal Kombat sikere persze nem érhetett véget itt, hiszen ami hozott pénzt egyszer, hozhat kétszer is. Így egy évvel később Ed Boon és csapata előállt a „mindent bele” második résszel. Boon szerint ebbe a programba mindent beleraktak, amit az első részben az idő miatt nem tudtak megvalósítani, így a Mortal Kombat 2 majdhogynem szó szerint kétszer olyan jóra sikerült, mint az elődje.
A történet -- amelyben először jelent meg a Külső Világ és a harc a dimenziók között -- ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt, vagyis Shang Tsung még mindig a Földet akarta, de ezúttal beszállt a buliba a főnöke, a Külső Világ császára, Shao Kahn is. Az első epizódból majdnem minden játszható karakter visszatért, így újra harcba vihettük Liu Kangot, Raident, Johnny Cage-t és Scorpiont, sőt, ezúttal Reptile is választható karakterré vált.
A folytatásban számos, mára már szintén klasszikus szereplő debütált. Nevezetesen ebben a részben tűnt fel Kitana hercegnő és szörnyeteg ikertestvére, Mileena, megismerhettük Sonya felettesét, Jackson "Jax" Briggst és a Föld korábbi hősének leszármazottját, Kung Laót, valamint ekkor lépett színre a tarkata Baraka, a már említett császár, Shao Kahn, továbbá a shokan harcos, Kintaro. Rejtett karakterekből sem volt hiány, sőt, egyből hármat kaptunk: az asszaszin Jadét, Sub-Zero barátját, Smoke-ot, és a gonosz fekete nindzsát, a Boon és Tobias után elkeresztelt Noob Saibotot. Sőt, a háttérben már olyan későbbi figurákat is felfedezhettünk, mint Blaze (akit a rajongók ekkor még Torchnak hívtak) és Hornbuckle. Megjegyezendő, hogy ahogy korábban Ermac, úgy ezek ketten, valamint Skarlet és egy bizonyos Red Robin a városi legendák szerint szintén játszhatóak voltak egy-egy hiba miatt. Boon, akárcsak az Ermac sztorit, ezeket is cáfolta, de éppen e legenda miatt lett később valóban játszható karakter Blaze és Skarlet.
A Midway gárdája a korábbi tapasztalatokat felhasználva alaposan feljavította a játék grafikáját, közel kétszeresére emelték a felbontást, javítottak a karakterdizájnon, a játékgépeken a Yamaha hangrendszert lecserélték a Williams-féle DCS-re. Megduplázták a kivégzéseket, emellett megjelentek a pályakivégzések, az úgynevezett Babalityk (a legyőzött ellenfél csecsemővé alakul) és a hasonlóan vicces Friendship (ebben a győztes valami marhaságot csinál, például Sub-Zero hóemberré alakítja magát). Mindemellett az első rész pontrendszerét felváltotta a győzelmek számlálása.
A Mortal Kombat 2 1.3-as változata, ami úgyszólván a publikus teszt volt, 1993-ban debütált, míg a végleges változatnak mondott 3.1-es verzió csak 1994-ben látta meg a napvilágot, majdnem tíz hónappal a premiert követően. A siker természetesen nem maradt el, sőt, jobb sztorija, számos titka (a rejtett szereplők mellett rejtett kivégzések is voltak), és a tény, hogy mindenben dupla annyit adott, mint az első rész, a legsikeresebb epizóddá tette. Sok rajongó szerint a mai napig a Mortal Kombat 2 a sorozat legjobb része.
Természetesen ez az epizód is rengeteg otthoni és hordozható konzolra megjelent, s a jobb kódnak hála ezúttal annyira csonkítani sem kellett azokra. Ennek ellenére a Mortal Kombat 2 elődjéhez hasonlóan számtalan változatban létezik, például a Sega Mega Drive-os kiadásban Raidennek van egy egyedi kivégzése, míg a Nintendo és a SEGA 16 bites konzoljain volt egy titkos mód, az Endurance.
Mortal Kombat 3 (1995)
A Mortal Kombat 3 1995-ben debütált, és folytatta a hagyományt, hogy minden elemében többet kínál (több szereplő, több helyszín, több kivégzés, stb.), de a legszembetűnőbb változás az volt, hogy sokkal modernebb környezetben játszódott, mint elődei. Feltűntek városi környezetek, western hangulatú pályák, sőt, két új szereplő, Cyrax és Sektor egyenesen kiborg volt.
A játékgépekre felkerült a futás gombja, megjelentek a hatkarakteres Kombat kódok, amivel a VS módban a két játékos együttes erővel módosíthatta a játékmenetet, például eltüntethették az életet mutató csíkot, vagy megakadályozhatták a támadások blokkolását. Létezett egy Ultimate Kombat kód is, ami 10 karakterből állt, és a játék végén üthettük be; hatására Smoke állandó helyet kapott a szereplők menüjében. (Ez a kód egyébként nem nyerte el a játékgépek tulajdonosainak tetszését, és mindig visszaállították a programot az alapállapotba.)
A szereplők ezúttal egyedi kombót kaptak kivégzéseikhez, és megjelent a régóta pletykált Animality (ebben a győztes fél állattá változva végezte ki ellenfelét), valamint ekkor debütáltak a lánckombók is.
A grafika feltűnően sokat javult. A Mortal Kombat 2-vel ellentétben a harmadik felvonásban minden szereplőt digitalizáltak (az előző etapban részben digitalizáltak, részben rajzoltak voltak a karakterek), ráadásképpen a háttérben megjelentek az első 3D-s objektumok.
A hangok terén is bekövetkezett egy jelentős változás: az eredeti színészek közül egyedül Richard Divizio, Kano megformálója tért vissza, mindenki mást új színész alakított. Emellett a keleties zenét szintén modernebbre cserélték, hogy passzoljon az új környezethez.
Az üzleti siker és a különféle konzolos kiadások itt sem maradtak el, ám volt valami új a megjelenés után: a rajongóknak már nem tetszett annyira a Mortal Kombat 3. Ennek több oka is volt. Sokan a történetet kritizálták (például, az egyik pályán látható egy sírkő, rajta Johnny Cage nevével, vagyis halott volt a harmadik részben), mások az új kombórendszert. A legtöbb felháborodást mégis a klasszikus szereplők átalakítása (Sub-Zero nem hordott maszkot, Noob Saibot pedig nem más volt, mint a feketére színezett Kano) vagy teljes kihagyása (Scorpion egyedül ebben a részben nem tűnik fel) váltotta ki.
A Midway végül úgy döntött, javít ezen, és először jelent meg update a Mortal Kombathoz. Ez volt az Ultimate Mortal Kombat 3, amelyben visszatért Kitana, Jade (immár játszható karakterként), Scorpion, és Reptile, titkos szereplőként pedig viszontláthattuk Mileenát, a klasszikus Sub-Zerót, valamint e sorban debütált Ermac is. Érdekesség, hogy Smoke rejtett karakterként benne volt az eredeti Mortal Kombat 3-ban, az Ultimate verzióban pedig további két változatban jelent meg: robotformában alapból, titkos karakterként pedig elérhettünk egy emberi Smoke-ot. Továbbá megjelent a lila nindzsa, Rain, és Noob Saibot sem volt már Kano klón.
Az Ultimate Mortal Kombat 3 más változásokat is tartalmazott. Számos szereplő harcmodorán finomítottak, új módok kerültek be, új helyszíneket adtak a játékhoz, javítottak az MI-n is, megjelent a Master nehézségi szint, a konzolos változatban debütáltak a Brutalityk, és így tovább. Mindennek köszönhetően a fél évvel az eredeti után kiadott Ultimate Mortal Kombat 3 hamar belopta magát a játékosok szívébe. De nem ez volt az utolsó update a harmadik részhez.
A legnagyobb változásokat az 1996-ban megjelent Mortal Kombat Trilogy hozta el, amiben minden szereplő, aki addig tiszteletét tette a sorozatban, megjelent. Sőt, sok olyan karakter is játszható lett, akiket addig csak leverni lehetett, így például Shao Kahn vagy Goro (bár Goro egyszer már játszható volt az első rész Game Boy-változatában). A legtöbb harcos mindezek mellett több skinnel is megjelent, modernnel és klasszikussal egyaránt.
Újdonság volt a bevitt ütésekkel növelhető Aggressor csík. Ha ez megtelt, a szereplők ereje és sebessége egy rövid időre megsokszorozódott. Mivel rengeteg olyan szereplő is megjelenik, aki az eredeti Mortal Kombat 3 szerint meghalt (például Johnny Cage), a történetet szintén alaposan át kellett írni -- később ez lett kanonizálva.
A Mortal Kombat Trilogy mindennek ellenére nem hozta a várt sikert, ugyanis kifejezetten bugos játék volt, a Nintendo 64-es változatot például egyenesen rettenetesnek tartották.
Mortal Kombat 4 (1997)
Elérkezett 1997 és a sorozat negyedszerre, ám immár utoljára tette tiszteletét a játéktermekben. A Midway követve a trendet, a 3D irányába vitte el a szériát, ám ennek inkább hátrányai voltak, semmint előnyei. Két nagy problémával kerültek szembe: egyrészt saját hardvert kellett fejleszteni a játéktermi változathoz, másrészt hiába volt 3D-s a környezet és a karakterek, az irányítás továbbra is 2D-s maradt, azaz a szereplők csak síkban mozogtak (illetve egy apró lépést tudtak oldalirányba tenni).
További csapást jelentett, hogy eltűnt a kivégzések közül a Friendship, a Babality, az Animality és a Brutality, csupán a Fatality és a pályakivégzés maradt meg. A rajongók azt sem tudták megemészteni, hogy a készítők limitálták a kombókat, azaz a karakter egy bizonyos sebzésmennyiség után automatikusan abbahagyta a kombózást, ezen felül az eddigi legerősebb támadás, a felütés iszonyú gyengévé vált. Mindezek tetejében néhány új szereplő az utolsó pillanatban került bele a Mortal Kombat 4-be, így lett Kitanából végül Tanya, Kanóból Jarek. Utóbbinál még a lézerszemes kivégzés is megmaradt.
E gondokat az sem tudta feledtetni, hogy immár lehetőség nyílt a fegyverhasználatra. Ezeket egy különleges mozdulattal lehetett előhívni, így megváltoztatva az ütések fajtáit. Sőt, kezdetleges tárgyhasználat is helyet kapott a játékban, azaz az elejtett fegyverekhez hasonlóan felkapkodhattunk pályaelemeket, és azokat hozzávághattuk ellenfeleinkhez. Az sem segített a program megítélésén, hogy a PC- és a PlayStation-változatban a győzelem esetén már animáció várta a játékosokat a szöveges leírás helyett, vagy, hogy eme verziókban benne volt Goro.
A Mortal Kombat 4, bár anyagilag nem lett bukás, a rajongók szemében alulmúlta a Mortal Kombat 3-at, és talán csak azért nem a széria leggyengébb része, mert készült hozzá két spin-off, a Mythologies: Sub-Zero és a Special Forces, s ez a kettő még a negyedik résznél is rosszabb kritikát kapott.
A Mortal Kombat 4 sem úszta meg a bővítést, de a Mortal Kombat Gold csak Dreamcastre jelent meg. Mindössze két igazán nagy változást tartalmaz: az egyik, hogy nemcsak a karakterek, de az általuk használt fegyverek is választhatóak lettek, a másik, hogy rengeteg régi szereplőt zsúfoltak bele. Emiatt viszont át kellett írni a Mortal Kombat 4 történetét. Mivel Boonék a későbbi epizódokban a Gold történetét vitték tovább, mondhatjuk, hogy e korlátozottan elérhető játék lett a sorozat egyik meghatározó eleme.
Ennek ellenére a Mortal Kombat Gold nem lett sikeresebb az alapjátéknál, sőt, igen komoly kritikákat kapott a fegyverrendszere, a játékban fellelhető hibák és ama tény miatt, hogy rondább volt, mint az eredeti Mortal Kombat 4.
Ezzel zárjuk a visszatekintés első fejezetét. A Mortal Kombat sikere, mint látható, igencsak hullámzó. Az első robbantott, a második rész a csúcs volt, aztán megindult a lejtmenet. Hogy vissza tudott-e kapaszkodni, azt megtudhatjátok cikksorozatunk második részéből, amelyben a nem számozott folytatásokat tekintjük át.
Mindig csak az a "hátrahátrakisütés".