Nem szólhat minden játék makulátlan hősökről, akik a világ megmentése érdekében küzdenek a velejéig gonosz emberekkel vagy lényekkel. Az egy idő után nagyon unalmas lenne. Szerencsére vannak olyan játékok, mint az Xatrix Entertainment játéka, a PC Gurut 2001 júniusában megjárt Kingpin: Life of Crime, amelyet 1999-ben adott ki az Interplay Entertainment, és ezzel kisebb botrányt kavart, hiszen egy meglehetősen erőszakos játékról van szó, amit ráadásul egy sörnyű tragédia után hoztak ki. Naná, hogy a szülőknek nem tetszett.
Bűnös város
Az erőteljesen feljavított id Tech 2 motort (ez futott a Quake 2 alatt is) használó Kingpinnek már a helyszíne sem akármilyen. Mondhatjuk úgy is, hogy a helyi városhoz képest a bűnözési ráta szolid Sin Cityben. Hogy mikor játszódik a cselekmény, azt nem lehet meghatározni, mert az egész látvány afféle keveréke a 1930-as évekre jellemző art déco építészeti irányzatnak és az 1990-es évek technológiájának. Ahogy a fejlesztők fogalmaztak: egy múlt, ami sohasem történt meg. Ami jobb is, mert hajléktalanokon, prostikon és gengsztereken kívül más nem nagyon lakik az általunk bejárható városrészben, Skidrow-ban.
Ez a disztópikus világ tehát már hangulatában is eléggé sötét, hát még a történet szempontjából. Mert, ahogy a bevezetőben említettem, nem lehet minden játékban egy jótét lelket alakítani, és ez bizony igaz névtelen hősünkre is. Élete első és utolsó jócselekedete valószínűleg az lesz, amikor fűbe harap, addig viszont még sok vér fogja áztatni Skidrow utcáit.
Hősünk keményvonalas bűnöző, akit a már említett Kingpin és alvezére, Nikki Blanco valamiért ki akar hajítani a városból – nem igazán tisztázzák, miért pikkelnek rá ennyire –, de ahelyett, hogy szépen megkérnék, inkább néhány keménylegénnyel péppé verik. Hősünk viszont makacsabb annál, minthogy szétvert kobakkal elsétáljon, inkább vascsövet ragad és nekiindul, hogy Kingpint és egész bandáját felszámolja, mellékesen pedig átvegye az irányítást Skidrow fölött.
Hogy ezt hogyan teszi? Természetesen hosszú üzleti tárgyalások és politikai manőverek egész során át… Persze, hogy nem így. Inkább pisztollyal, shotgunnal, Tommy Gunnal, és felfogadható bandatagok kisebb seregével. A véres bosszúhadjárat során pedig ömlik a szereplők szájából az „f” betűs szó minden lehetséges variációja, miközben dübörög a Cypress Hill nevű rapbanda zenéje.
Tehát: egy prostikkal, csövesekkel és gengszterekkel teli városban kell egy bűnözőt alakítanunk, akinek egyetlen célja, hogy saját bandát hozzon létre, miközben az ellenlábasait mind egy szálig megöli, meglehetősen véresen. Merthogy az ellenséges gengszterek hajlamosak voltak szétszakadni, ah például dinamittal kínáltuk meg őket. És mindeközben folyamatosan káromkodnak, és még rap zene is szól. Nem hiszem, hogy abban az időszakban lett volna még egy olyan játék, amivel jobban ki lehetett volna akasztani a csemetéiket olyannyira védő szülőket.
Rossz időzítés
Persze a Kingpint nyilván nem 8-14 éveseknek szánta a Xatrix, sőt határozottan rá volt biggyesztve az ESRB által, hogy kizárólag felnőtteknek szól (Mature 17+ jelzést kapott). Persze ez hol érdekli a drága szülőket, akik csak le akarták kötni gyerkőcüket?
De a Kingpin esetében nem csak annyiról volt szó, hogy a játék erőszakos lett és bűnözőt alakíthattunk. A körülötte kialakult botrányhoz egy sajnálatos eset is hozzájárult: alig két hónappal a megjelenése előtt volt a Columbine iskolai mészárlás, amely során két diák meggyilkolt tizenkét tanulót és egy tanárt, továbbá megsebesítettek huszonegy embert, majd öngyilkosok lettek.
A Kingpinnel az Egyesült Államok szenátusa is foglalkozott, különböző csoportok pedig a játék törlését követelték a Xatrixtól. A fejlesztők kompromisszumos megoldásként beépítettek egy cenzúrázott módot és jelszóvédelmet, így a játékot kevesebb erőszakkal, és a káromkodásokat kisípoló szöveggel is végig lehetett játszani. Törlésről viszont szó sem lehetett, hiszen akkor már rengeteg pénzt és munkaórát öltek bele, ráadásul a Xatrix nem győzte hangsúlyozni, hogy ezt a játékot nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek szánják.
Persze akkoriban minden FPS és TPS célpontja lett a különféle (szülői és politikai) csoportoknak a sajnálatos columbine-i tragédia miatt, de a Kingpin azért kapott extra figyelmet, mert ez volt az első ilyen mértékben erőszakos akciójáték, ami közvetlen az ámokfutás után jelent meg.
A botrány hatására több nagy áruház, például a Best Buy és a Wal-Mart is elzárkózott attól, hogy értékesítsék a Kingpint. A fejlesztők egyike, Greg Goodrich később úgy nyilatkozott, hogy ha nem lett volna az EB Games (akkoriban még Electronics Boutiques), akkor Észak-Amerikában valószínűleg sosem jelenik meg a játék.
Szomorú befejezés
A kritikusok végül pozitívan fogadták a Kingpint, igazán csak a GamePro és a PC Gamer amerikai szárnya húzta le a programot. Érdekesség, hogy míg a PC Gamer UK 90%-ot adott rá, az amerikai tesztelő 53%-ra értékelte, feltehetően inkább a szomorú esemény, semmint a játék valódi minősége miatt.
Sajnos a fejlesztők számára a dolog nem alakult jól, a Kingpin megjelenésének napján a Xatrix megszűnt létezni, és átalakult azzá a Gray Matter Interactive Studiosszá, aminek később a Return to Castle Wolfensteint és a Call of Duty: United Offensive-et köszönhettük. A csapat végül 2005-ben oszlott fel véglegesen.
Közben az Interplay szeretett volna összehozni egy folytatást. A programot a vezérigazgató, Herve Caen jelentette be 2004-ben. 2005-ben akarták megjelentetni PC-re és Xboxra, de erre végül sosem került sor, a játékot a fejlesztés közben törölték. A jogok viszont még mindig az Interplay-nél vannak, ezt szintén Caentől tudjuk, aki nem is olyan régen, 2016-ban erősítette meg ezt az információt.
Hogy aztán kezdenek is vele valamit, az jó kérdés. A Kingpin: Life of Crime sajátságos játék volt. Hangulata nagyon egyedire sikerült, és a tény, hogy a szimpla lövöldözésen túl lehetőségünk volt NPC-kkel diskurálni és még fel is bérelhettük őket (ami ma már nem nagy dolog, de 1999-ben ez kellemes felfrissítése volt az FPS játékmenetnek), kicsit ki is emelte a szürke átlagból. Egy folytatás vagy egy remake hasonló stílusban igazán jó lenne, és talán egyszer újra elmerülhetünk Skidrow alvilágában. Ki tudja, talán épp a névtelen antihőst kell majd levadásznunk.
