[RetroGuru]: A „véletlen” GTA

A GTA: San Andreas és a GTA 3 után eljött az ideje, hogy bemutassuk nektek azt a játékot, ami elindította a lavinát, s melyre minden bizonnyal csak kevesen emlékeznek ma már. A GTA betűhármasként emlegetett Gran Theft Auto úgy vált legendává, hogy tulajdonképpen semmi más nem csinált, mint felcserélt egy unalmas formulát: pandúr helyett rablóként játszhattunk.

Rocksztárok

Ma már mindenki ismeri a Houser testvéreket és a Rockstar North nevét, de annak idején a csapat még DMA Desingként tevékenykedett, és csak egy nagy sikert tudhatott magáénak, a Lemmings című játékot, amiben különös, cuki is lényeket kellett terelgetnünk a pályákon úgy, hogy ne haljanak meg. A skóciai illetőségű brigád 1997-ig nem sok vizet zavart, ekkor azonban kiadtak egy kifejezetten ronda játékot, amiben egy bűnözőt alakítottunk egy hatalmas városban. A Grand Theft Auto tehát két legyet ütött egy csapásra: életre hívta a korábban még csak szárnypróbálgatás szintjén létező sandbox stílust, és divatba hozta a virtuális rosszalkodást, amit furcsamód ugyanebben az évben a Carmageddon, a Postal és a Dungeon Keeper is megpróbált népszerűsíteni. Mindközül azonban a GTA sikere tartott ki legtovább, nem véletlenül.

Vagy mégis? A játék az első ismert dizájndokumentum szerint, ami 1995. március 22-i keltezésű, egy „szórakozásra fókuszáló, humoros versenyzős játék” lett volna Race ’n ’Chase cím alatt. Ráadásul a munka sehogy sem akart véget érni, a program két éve vegetált, mert állandóan lefagyott és nem lehetett rávenni a technikailag röhejes szintet képviselő, mégis programozói hibák millióitól hemzsegő kódot, hogy ne omoljon össze húsz perc futás után. Az akkori kiadó BMG már le akarta lőni a projektet, úgy kellett könyörögni nekik, hogy ne tegyék. Akármilyen hihetetlen is, a megváltást pont egy bugnak köszönhette a DMA: a játékost kergető rendőrök valamiért megvadultak és le akarták szorítani az autót, mire jött a bombaötlet, hogy mi lenne, ha a zsaruk nemcsak bírságot osztanának és az öklüket ráznák, de meg akarnának ölni minket, akik veszedelmes bűnözőként romboljuk a közbiztonságot.

1996-ban már Grand Theft Autóként hivatkozott a játékra a DMA, és kiforrt a végleges játékmenet is: a gamerek rosszfiúkat alakítanak, akik fenekestől felforgatják az amerikai metropoliszokat. A GTA-ban három nagyváros szerepelt: Liberty City (New York), Vice City (Miami) és San Francisco (San Andreas akkor még nem állam, hanem település volt), ezek a nevek pedig később is rendre visszaköszöntek (Liberty City szerepelt a legtöbbször a sorozatban, hisz a GTA 2-ben, a GTA 3-ban és a GTA 4-ben is a kamu New York utcáin randalíroztunk). A játék végül 1997 októberében jelent meg DOS-ra, majd később Windowsra, Sony PlayStationre és Nintendo GameBoy Colorra.

GTA - botrány először

A GTA körül természetesen hatalmas műbalhé kerekedett, amit sokáig a túlérzékeny amerikai ízlés iskolapéldájaként emlegetett a játékvilág. Pedig valójában átgondolt reklámstratégia eredménye volt az egész. Mivel a DMA nem hitt a sikerben, felbérelt egy marketingszakembert, Max Cliffordot, aki manapság már szakmai legenda. Clifford megjósolta a GTA körüli felhajtást, és csupán promócióval kapcsolatos tippeket adott a srácoknak, akik ezeket az ötleteket követve úgy is botrányt botrányra halmoztak, hogy a játékon semmit sem módosítottak reklámcélból. Az angliai napilapok sokat cikkeztek a szélsőségesen erőszakosnak jellemzett programról, az pedig kisvártatva a brit eladási listák csúcsán találta magát.

Került oda úgy, hogy egyébként a GTA egy nagyon primitív akciójáték, mely mai szemmel inkább frusztráló, mint szórakoztató. Nem csalás, nem ámítás, a Grand Theft Autót 2004 óta bárki letöltheti a Rockstar Games hivatalos weboldaláról, hogy saját szemével győződjön meg annak egyszerűségéről. Bár a GTA-kra máig jellemző koncepció, miszerint egy szabadon bejárható városban oldunk meg küldetéseket úgy, hogy köztük bármikor nekiállhatunk ámokfutást rendezni, és nincs olyan járgány, amit ne köthetnénk el, innen eredeztethető, sokkoló, hogy a nagyon nehéz és szűkös időkerettel bíró missziók közt nincs mentés, és a felülnézetes, 2D/3D keverék grafika sem épp kellemes a szemnek. Mi több, a kamerakezelés és a billentyűzetes irányítás kész horror. Jómagam nagy GTA-rajongóként persze még a cikk írása előtt is hosszú órákra belefeledkeztem a programba, de sokatmondó lehet, hogy nem jutottam túl Liberty City második fejezetén.

Nem mintha ez számítana, hisz a GTA ma már több mint sima videojáték-franchise. Komplett szórakoztató ágazattá nőtte ki magát, ipar az iparon belül, ami teljesen mindegy, mikor csap le, garantáltan betesz a konkurenciának. Kiváló példa erre a szeptember 17-én megjelenő GTA 5 is. Alig két hónapnyira vagyunk a PS4 és az Xbox One bemutatkozásától, de a Rockstar erre tojik, mert akkor is letarolja a piacot a játék, ha mosógépre adják ki. Megérkezik pár kép, ne adj isten egy videó, és máris megbénul az internet, mert mindenki a GTA 5-ről beszél. Ekkora erővel bír ez a sorozat -- és mindez egy butuska kis játéktól eredeztethető, melyet egy programhiba szült. Érdekes az élet, nemde?