Ugyan vannak olyanok is, akik semmibe veszik a pixelart játékokat és a nagyon retró hozzáállást/megközelítést, mások viszont ünnepnapként tekintenek egy-egy nosztalgikus megjelenésre. Utóbbiból pedig bőven akadt az elmúlt egy-két hónapban, lényegében majdnem minden napra juthatott volna egy-egy teszt, így ezúttal csak a legfontosabb és legnagyobb címeket hoztam el a bő választékból, ami főleg az idősebbek szívét dobogtatja meg. Jómagam játszottam játékteremben a Wonder Boy-jal, ahogy a Teenage Mutant Ninja Turtles-t is imádtam NES-en, ebből kifolyólag talán nem meglepő, hogy cikkünk alanyaival szemben gyengéd érzelmeket táplálok.
Horgihugh and Friends
Nem visszatérő, de abszolút múltidéző az Aksys Games játéka, amely Kou (Mega Man X2 és Shantae) artjaival és Furukawa (Metal Gear, Gradius 2) zenéivel kínál egy egészen új háborút, méghozzá a gonosz űrlények ellen, egy kutyával és egy macskával a főszerepben. Normál fokozatban előbbivel indulunk neki a jobbra scrollozó pályákon a harcnak, mely során egy kis repülőből osztjuk az áldást és az ólmot, amihez aztán különböző extrákat is felvehetünk és vásárolhatunk. Ha pedig még így sem bírnánk a hat pályával és a 13, egyre keményebb főellenféllel, akkor átválthatunk könnyebb módra, a macskát irányítva, aki mellé gépi társként a kutyus is becsatlakozik.
Aki bírja a bullet hell játékokat, magát a repkedős tölténypornót, az itt maximumon élvezheti a harcot, hiszen a repkedő vagy éppen rögzített ellenfelek éppen elég kihívást és halálos lövedéket biztosítanak. Az összeszedett kristályokból aztán építgethetjük, csinosítgathatjuk az állatkák otthonát, ami egy különleges kis extra a játékon belül, még ha nem is nyújt sokat. És lényegében ez a teljes Horgihugh and Friends-re igaz, ami kedves karaktereivel és korrekt kihívásaival könnyen elragadja az ember szívét, de egy végigjátszás után már nem sokat nyújt, amihez képest a 30 eurós, nagyjából 11 900 forintos ár kicsit túlzásnak tűnhet. De aki szereti a zsánert, annak így is ajánlott, maximum akciósan, ha ráér. 70%
Cotton Fantasy
A 30 esztendős, “Cute ‘em Up” játék új életre kel, avagy a Cotton-franchise nemcsak a régi epizódok kiadásával tért vissza, de kaptunk mellé egy egészen új részt is. Ha pedig valaki érdeklődik a retró shmupok világa iránt, annak érdemes utánanéznie a Cotton boszi kalanjainak. A Cotton Fantasy azonban hiába új, lényegében egy PS-es minőséget képvisel, eltúlzott helyszínekkel és karakterekkel, miközben a bullet hell jelleg itt is kimondottan érezhető. Annyi, hogy ebben az esetben jóval okosabban van felépítve a rendszer, elvégre eleve váltogathatunk az eltérő lőszertípusok között, miközben az ellenfelekből hulló kristályokat is kedvünk és igényeink szerint változtatjuk át. De ami még fontosabb: a 6 karakter és a mellékszerepők mind egyedi módon állnak neki a harcnak, aminek köszönhetően nincs két egyforma játék, szépen neki lehet állni a különböző módok és hatások betanulásának.
Bár a Cotton Fantasy sem olcsóbb korábbi társánál, azonban minden szempontból egy magasabb minőséget képvisel, legyen szó a látványról vagy a mechanikáról. A 35 eurós összegért cserébe ráadásul többször is nekiállhatunk a játéknak, így nem kell egy végigjátszás után azon gondolkodnunk, mi legyen a program sorsa. Jó, az 1978-ban alapított Success Corporation tudja, hogy mitől döglik a lény, és a Cotton Fantasy ezt bizonyítja. Nem mondom, hogy nem lehetett volna kicsit szebb, kicsit még jobb, de így is kiváló múltidézésre nyújt lehetőséget, miközben hű marad önmagához, és ezt értékelem. 80%
Wonder Boy Collection
Egy igazi játéktermi klasszikus az arcade Wonder Boy, mely 1986-ban hódította meg a gamerek szívét, miközben nagyon szoros időlimit mellett próbálták teljesíteni a pályákat. Gyalogosan vagy gördeszkával, puszta kézzel vagy szekercét hajigálva, a barátnője megmentésére induló Boy (bóóóóój) kalandja és ez a játék az, amire mindenki emlékszik, aki valaha is játszott vele. Ezt követte aztán három folytatás, melyek mind helyet kaptak ebben az összeállításban: az 1987-es Wonder Boy in Monster Landben már egy kicsit hagyományosabb játékmenetet kapunk, balról jobbra haladva és legyőzve a szörnyeket, amit aztán az 1991-es, Mega Drive-ra írt Wonder Boy in Monster World követett, hogy a sort végül az 1994-es, szintén a Sega konzolján megjelenő Monster World 4 folytassa, ezúttal már egy női főszereplővel és néhány kellemes meglepetéssel.
Ezek a játékok mind nagyszerűek, bár nekem a mai napig az első a kedvencem, viszont jó eséllyel, aki anno nem játszott velük, azt ezúttal már nem is kapja el a gépszíj. Aki viszont nosztalgiázna, annak ez a csomag kiváló lehetőség, méghozzá a cikkben megszokott árkategóriában. 80%
Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder’s Revenge
Nem véletlenül említettem a NES-es verziót, hiszen a Konami játéka a maga idejében fantasztikus volt, a Dotemunak bedolgozó Tribute Games új videójátéka pedig már első ránézésre is hasonlónak tűnik. És az első megérzés ebben az esetben nemhogy nem csalóka, de még csak nem is mutatja a teljes valóságot/igazságot. Merthogy, bár a sztori nem nagy szám, ezúttal jó eséllyel senki sem amiatt szállt be a bunyóba. Hanem a TMNT-univerzum bővítésének köszönhetően, miközben a játék maga a Nickelodeon közreműködésével abszolút az SNES-időket eleveníti fel, illetve a jobb játéktermi gépeket. A rengetegnek tűnő mozdulat elsajátítása nem vészes, maga a mozgás és bunyó egészen könnyen, olajozottan zajlik a kisebb kombók ellenére is, ráadásul megvannak a szokásos bevethető tereptárgyak, segítségek is, ahogy a kikacsintások és extrák sem hiányozhatnak.
Ellenfeleinket behajíthatjuk a képernyőbe, vannak ellenségek, akik motoron vagy egyéb járművön érkeznek, amikor pedig bekerülünk egy újabb helyszínre, mindig valamivel foglalatoskodnak, hogy normál, hagyományos tevékünységükkel végezve induljanak meg felénk. Egy fő térképen haladunk, újabb és újabb pályákat megnyitva, ráadásul offline és online is nekiállhatunk a változatos, a megszokott ellenfeleket és főellenfeleket felhasználó bunyónak. Kiváló próbálkozás, ami ugyan nem formabontó, nem is vet be eddig soha nem látott megoldásokat, de összességében van annyira kerek és minőségi, hogy ezért egy percig se haragudjunk rá. Nem mellesleg maga Mike Patton, a Faith No More hang-zsenije is részt vett a hanganyag felvételében. Mindenképpen ajánlott, az esztendő egyik nagy kedvence lehet a stílus rajongóinak. 90%
Ennyi volt aktuális múltidézőnk, mert bár ennél jóval nagyobb a felhozatal, azért a minőség ingadozó. Ezek jobb darabok, amikkel érdemes foglalkozni, avagy, ha valaki a régi shmupok, akciójátékok kedvelője, velük megtalálhatja a számításait. Persze, ha szerinted van olyan az elmúlt pár hónapból, ami szintén nagyon megérdemli a figyelmet, akkor minden ajánlásnak nagyon örülünk, esélyesen mind a szerkesztőségből, mind pedig az olvasók közül.
