Nem nagyon van ugyanis miért kedvesnek lenni. Nem sikerült igazán összebarátkozni sajnos a vadregényes Sziklás-hegység egy egészen eldugott zugában csetlő-botló, városi hipszter főhőssel: nem volt se jellemfejlődés, se élvezetes feladatok sora, se jó kis farmfejlődés, kereskedelem, fancy trakeszek, miegymás. Csalódott és szomorkás vagyok, mert ebben a témában több volt.
Egyetlen dolgot tudok kiemelni: az időjárás szerintem szuper lett, az eső kellőképpen lehangoló, a napsütés pedig azonnali IRL virágültetésre ösztönöz. A baj, hogy ezzel le is zárható a „mi a jó a játékban?” lista. Amit viszont nem értek vagy amit az alkotók szimplán elcsesztek, nos, az a felsorolás jóval hosszabb.
Már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor kedvesem „jajjdecuki” felkiáltással rávetette magát a játék toronymagasan legjobban kidolgozott részére – a karaktergenerálásra. Ha jól emlékezem, akkor az állvonalra van vagy 14 opció, WYSIWYG-kompatibilis összekattintással, és akkor az orrnyereg-definiáló részről vagy a szemöldök vastagságát és színét érintő beállításokról ne is beszéljünk. A csajom alig 20 perc alatt virtuálba’ összehozta a korai Brad Pitt-et és örült is neki. Legalább ő…
Ehhez képest a játék maga áll egy darab rozzant házból és fészerből (amit némi készpénz melett nagyapánk hagyott ránk), egy vasedényből (Hardware Store), egy közértből, egy benzinkútból és egy autókereskedőből. Ennyi. Minden más üres, kopár és kihalt: a boltok személyzetén kívül élő emberrel nem találkoztam. Kicsit olyan érzésem volt, mint a Truman-show című Jim Carrey-remekmű megnézésekor: mindenki csak értem van és ez egy rémes érzés. Meg nehezen is hihető, zavaró és valahogy olyan üres minden…
A tutorial sor nem túl komplikált: szépen végigvezet a fő funkciókon, amikből amúgy sincsen sok. Okés a tárcsás parancsikon-rendszer, előugrik, ráböksz, műkszik. Az első agybajt akkor kaptam, amikor kiderült, nagyfaternak egy rozzant platós Oldsmobile-ra sem futotta, helyette van egy itt-ott elszórt, sok darabból összelegózandó, fűnyírómotoros kis golfkocsi-félesége. Ez az induló verdánk… Na, ne már. Jó, monduk bárhol csapathatsz vele, az úton úgysincs más forgalom, csak mi, meghát nem törik, még akkor sem, ha padlógázzal neki rongyolok az út szélén álldogáló, úgy másfél méter vastag törzsű fának.
Elméletileg az lenne a sztori, hogy állatokat tartasz, kertészkedsz és vadászgatsz, majd a terményeket, a tej-, tojás és húsárut eladod a bótba’ sokér’, aztán ezen megint veszel hibrid tojótyúkokat, oszt’ az egész kezdődik először. Thanks but no, thanks. A vadászatról meg csak annyit, hogy a nagypapi egy ránézésre saccperkábé 100 éves, hatlövetű Colt Single Action Army maroklőfegyvert (civileknek pisztolyt) hagyott rád vadászati célokra. Hát, köszi! Mondjuk, mindegy is, mert szarvasból csak éppen hogy egy kicsit van több, mint szembejövő gépkocsiból. Mondjuk egy autót láttam egy lakatlan ház mellett parkolni: szerintem Fiat Uno volt, 1992-ből.
Feltettem, teszteltem, letöröltem. Ennyi épp elég volt nekem a Ranch Simulatorból: én megpróbáltam. Ha akarod, tedd meg te is, de sokat ne várj tőle… persze alakítgatják, toldozgatják még, de az alap egyelőre semmi igazi extrát nem nyújt, az ár pedig emelkedni fog.
