Még mindig emlékszem arra az 576 Kbyte magazinra, melyben először olvastam a Quake tesztjét. Így talán nem meglepő, hogy nem gondoltam volna, hogy 2021-ben én is a Quake-ről írok majd, egész pontosan negyed évszázaddal a megjelenése után. Mindezt azt követően, hogy ezt már oly sokan megtették előttem. Azután, hogy születésnaposként nem is olyan régen megemlékeztünk róla, és azután, hogy a QuakeCon alkalmával minden földi jóval megspékelt változatát ingyen kézhez kapta mindenki, akinek megvolt a játék Steamen – köztük én is. Első dolgom így a laza egy egész valahány gigabájtos frissítés lehúzása volt, mert megrögzött Quake-fanként mindig ott van a meghajtómon, ilyen-olyan, elsősorban látványon és felbontáson segítő modokkal megspékelve.
Chthon éltessen
Most azonban úgy tűnik, búcsút inthetek ezeknek, mert az autentikus Quake-élményt immáron gépészkedés, tömörítgetés és paraméterek állítgatása nélkül is elérheti bárki. Ráadásul mindkét hivatalos kiegészítőjével, azaz a Dissolution of Eternityvel és a Scourge of Armagonnal egyetemben, plusz a Machine Games által a Quake huszadik és huszonötödik születésnapja alkalmából tető alá hozott Dimension of the Past és Dimension of the Machine „félhivatalos” pakkokkal együtt, egy helyről indítva mindent. És most először már konzolokon, 4K felbontáson, ráadásul osztott képernyőn is nekiveselkedhetünk, emellett a keresztplatform játék lehetősége is adott. Funkciók terén tehát alaposan meg lett támogatva a játék. No, és persze PC-n semmi sem akadályoz meg abban, hogy újra feltelepítsem valamelyik textúra- vagy effekt-csomagot, ha éppen úgy tartja a kedvem.
A technikai újdonságok mellett, a Dimension of the Machine miatt kifejezetten érdemes benevezni a csomagra, ha még nem lenne meg a könyvtáradban – vagy megvárni a legközelebbi leárazást, amikor mindezt alig egy ezresért be is zsákolhatod. De visszatérve az új fejezetre: egy saját, teljes értékű dimenziót kapunk, saját hubbal és hat világgal, melyek összesen tizenegy pályán várják a Rangereket. Ha emlékeztek a Dimension of the Past kiegészítőre, akkor első körben azt jegyezném meg, hogy a Dimension of the Machine sokkal kevésbé az arcátlan szemétkedésre megy rá.
Ehelyett egy kifejezetten látványos, a Quake-környezetbe nagyon is passzoló, mégis friss és fantasztikusan összerakott pályákkal és élményekkel telepakolt csomagnak örülhetünk, ami azért kihívásoktól sem mentes. Kicsit sajnálom, hogy a Scourge of Armagon és Dissolution of Eternity által bevezetett újdonságokból (ellenfelekből, fegyverekből) viszont semmit sem kapunk, így az unalomig ismert dögökkel kell összeakasztanunk a bajuszt. Igaz, kíméletlenül, már az első pályákon összedobnak a komolyabb tuskókkal is, ráadásul mindegyik terület az alapjáték pályáinak nagyjából a három-négyszerese. Darabja így első nekifutásra nagyjából 10-20 perces játékidővel kecsegtet, ami összességében mintegy két órányi hozzáadott tartalom.
Az élmény tehát annyira autentikus, amennyire csak lehet, mindeközben a modern rendszerek és kijelzők sem okoznak problémát. Ráadásul mindent egy csomagban kapunk meg. Kell-e ennél nagyobb születésnapi ajándék? Persze, el tudnék én is viselni egy, a 2016-os Doom mintájára elkövetett, szigorúan dark fantasy Quake-rebootot is, de aki a (nem is annyira) kicsit nem becsüli, ugye...
