Ha egy baráti beszélgetés során valamiért a túlélőhorrorokra terelődik a szó, szinte biztosra vehető, hogy a többségnek a Resident Evil (vagy talán a Silent Hill, bár az ugye pszichológiai horror) jut az eszébe – nem véletlenül, a Capcom világhírű szériája ugyanis jelentős hatást gyakorolt a zsánerre. Már a sorozat legelső fejezete után sejthető volt, hogy óriási potenciál rejlik a lassan csoszogó élőhalottakban és a suspense-re épülő játékmenetben, mégis az 1998. január 21-én megjelent (amerikai debütálásról beszélünk) folytatás az, ami kikövezte az utat a további érkezők számára – méghozzá teljes sikerrel, hiszen már a 9. számozott felvonás formálódik a Capcom műhelyében, miközben rengeteg spinoff is született a „nagyok” árnyékában. A stúdió áldozatos munkájának köszönhetően ma már modern köntösben is átélhetjük az újonc zsaru, Leon S. Kennedy és a testvérét kereső Claire Redfield lőszerhiányban és pánikban gazdag kálváriáját, most azonban utazzunk egy picit vissza a múltba, hogy górcső alá vegyünk öt érdekességet a 27. születésnapját ünneplő klasszikussal kapcsolatban.
A kép forrása: SUPERJUMP
George A. Romero esete a reklámokkal
Tekintve, hogy a végül a kukában landolt, Resident 1.5-ként elhíresült verzió eléggé közismert a rajongók körében (Dzséjt is megemlékezett róla anno a születésnapi cikkünkben), úgy gondoltuk, ezúttal kihagyjuk a szórásból, és inkább más apróságok után nézünk. Azt például nem mindenki tudja, hogy a zombifilmek atyjának, a 2017. július 16-án elhunyt George A. Romerónak is volt némi köze a franchise-hoz, ő rendezte ugyanis annak Japánban vetített reklámját, ami 30 másodperc alatt jobban megidézte a játékok szellemiségét, mint Paul W.S. Anderson részről-részre egyre rosszabb adaptációi. Az élőhalottakban és égő autóroncsokban bővelkedő képsorokban Brad Renfro alakította Leont, Adrienne Frants pedig Claire-t, a végeredmény láttán pedig nagy kár, hogy a reklám nem jutott el nyugatra – az meg pláne, hogy Romero végül nem dirigálhatott egész estés Resident Evil-filmet.
Mr. X és a fegyverviselési engedély
Valószínűleg rengeteg játékosnak okozott akkoriban álmatlan éjszakákat a folyosókon grasszáló, minden támadásnak ellenálló Mr. X, aki emberfeletti erejével könnyedén porrá zúzhatta a slamasztikába keveredett protagonistákat. A remake – ha lehet ilyet mondani – még rá is tett egy lapáttal a legyőzhetetlen Tyrantre, a fotórealisztikus grafika miatt ugyanis sokkalta félelmetesebb volt, mint néhány generációval korábbi őse, a kiváló hangkeverésnek köszönhetően pedig a dübörgő léptek miatt is hamar megfagyhatott a vér az ereinkben. Egy szó, mint száz, a játéktörténelem egyik legfélelmetesebb ellenfelével állunk szemben, ami az eredeti tervek szerint még veszélyesebb lett volna, a Capcom mesteremberei ugyanis úgy gondolták, jó ötlet gépfegyvert adni a Tyrant kezébe. Bizony, eleinte benne volt a pakliban, hogy zúzás helyett inkább lövöldözni fog a monstrum, ám ez a felvetés végül nem szökkent szárba – legalábbis a Resident Evil 3: Nemesisig, amelyben gépfegyver helyett egyenesen rakétavetőt nyomtak a címadó szörnyeteg kezébe.
Resident Evil 4? Ugyan már…
Mivel a nemrégiben már a második X-et is elkerülő Resident Evil 4 túlzás nélkül paradigmaváltó volt a széria (meg úgy az egész műfaj) szempontjából, nem nehéz arra gondolni, hogy a 2005-ös mestermű minden korábbi etapot maga mögé utasított a kasszáknál. Nos, tény, hogy Leon második bevetése valósággal nyomtatta a pénzt a Capcom számára, ám így sem sikerült leköröznie a Resident Evil 2 sikereit, cikkünk alanya ugyanis magabiztosan tartotta az első helyet a kissé feledésbe merült Resident Evil 5 érkezéséig. A RE4 összes létező verzióját (a remake-et leszámítva, hiszen az külön kategória) figyelembe véve persze már egészen más a helyzet, ám az alap változatokat nézve a második epizód volt a nyerő a maga több mint 6 millió eladott példányával.
A kép forrása: PCGamesN
Mi ez a fejetlenség?
Mr. X mellett talán a Lickerek a program legikonikusabb ellenfelei, a groteszk lények bemutatkozása pedig olyannyira hátborzongatóra sikeredett, hogy garantáltan beleégett a játékosok retinájába. Na de mi van akkor, ha azt mondjuk, hogy a Capcom még ennél is félelmetesebbre kívánta szabni az első találkozást? Bizony, az eredeti átvezető során elénk pottyant volna a folyosón található rendőr feje, ezzel is felkészítve minket a Leon fölött ólálkodó borzalomra, ami egészen az ólomkezelésig öltögette ránk ocsmány nyelvét. Az alkotás brutalitásából kiindulva egy kissé fura, hogy a csapat végül kukázta ezt az ötletet, mindenesetre tény, hogy remek jumpscare lett volna belőle.
A lyuk, ami ott se volt
Ha pedig már a vágóasztalon hagyott elemekről beszélünk, a cég egy nem túl hívogató lyukat is kiollózott a végleges változatból, ami ugyancsak érdekes döntés, hiszen ki ne riadna vissza egy sötéten ásítozó, vérrel szegélyezett üregtől? A lyukat egy fennmaradt, japán szöveggel ellátott képernyőkép (amit én sajnos nem találtam meg a neten, de ti talán nagyobb szerencsével jártok) alapján akár meg is lehetett volna vizsgálni, ám most már sajnos örök rejtély marad, hogy milyen borzadványhoz tartozott.
Reméljük, ezzel a listával meghoztuk a kedveteket egy jó kis újrázáshoz (legyen szó az eredetiről vagy a remake-ről), a Resident Evil 2 ugyanis egy olyan korszakalkotó mestermű, amit illik elővenni bizonyos időközönként – pláne akkor, ha épp születésnapja van.
A borítóképek forrása: CBR, TechRadar
