Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 2005-ben a Resident Evil 4 megreformálta a horrorjátékok műfaját. A saját szériájában is drasztikus változásokat hozott (a rögzített kamerás nézetet például teljesen elhagyta), de évekre előre kikövezte az utat a folytatások előtt, amikkel viszont a Capcom később szépen átesett a ló túloldalára. A régi rajongók pontosan tudják, hogy a hatalmas kastéllyal, az állandó éjszakával és a váratlanul megjelenő rémségekkel a Resident Evil 1 még a klasszikus gótikus-horror zsánerből táplálkozott. Az Alone in the Dark-játékok legszebb hagyományait öregbítette tovább, azonban a japánok valamiért jó ötletnek tartották elmozdulni az idegtépő horror irányából a minél akciódúsabb, mutánsokkal és az ABC csaknem összes betűjét felvonultató vírusokkal megspékelt játékmenet felé, ahol a főszereplőkre már nem egy sötét sarok mögül előtántorgó, oszlásnak indult élőhalott jelenti a legnagyobb veszélyt, hanem egy társasház méretű szörnyeteg.
A Resident Evil 4, bár még nem teljes mértékben képviselte ezt az irányt, bizonyos részeiben már tartalmazott belőle egy keveset. Ennek ellenére a megváltoztatott kameranézet és az új helyszín (végre el lehetett hagyni Raccoon City városát) sokaknak bőven elég volt, hogy azonnal instant klasszikussá avassák. Tették mindezt annak ellenére, hogy a PC-s port közel játszhatatlan volt: nem kapott egértámogatást, és a QTE-részeknél is az Xbox-kontroller irányítógombjai villantak fel. Később persze kikupálták (inkább a rajongók, mintsem a Capcom), és mikor 2019-ben, a Resident Evil 2 Remake megjelent a piacon, már felvillant a halovány remény, hogy egyszer Leon S. Kennedy európai kitérője is megkaphatja a hasonlóan méltó, modernizált felújítást. Ez 2023-ban be is következett.
