3. Gyorsított, egyszerűsített támogatási folyamat
A konzoloknak az az egyik nagy rákfenéje, hogy költséges és lassú folyamat egy-egy hibajavítást kiadni -- ám erre jó oka van a konzolgyártóknak. Az elgondolás az, hogy hibátlan foltoknak kell megjelenni, hogy ne rontsák a játékélményt, de hogy ez megvalósulhasson, valakinek át kell néznie a fejlesztők munkáját, majd pedig ezt hitelesíteni is kell. Ez a folyamat alapvetően jó, hiszen az így kiadott foltok nem rontják tovább a helyzetet, ám van bőven rossz oldala is.
E rendszer okolható amiatt például, hogy konzolon nem terjedtek el széles körben az MMOG-k, hiszen az ilyen játékokat sokkal többet kell foltozgatni, mint bármely más zsáner képviselőit. Javítani kell az egyensúlyt, új tárgyakat bemutatni, s kigyomlálni az esetlegesen nagy katasztrófát okozó hibákat vagy kiskapukat. Szóval a gyorsaság és a gyakoriság kulcsfontosságú, egy ilyen rendszerrel viszont ez nem megvalósítható, ráadásul még nagyobb baj, hogy nagy, rengeteg új tartalmat hozó ingyenes hibajavításokat nem engedélyeznek a gyártók, ezért maradt meg eredeti állapotában konzolon a Team Fortress 2.
Természetesen arról még halvány gőzünk sincs, hogy az új gépeken miként fog menni a termékek támogatása, hiszen ez tényleg csak egy sokadrendű téma, de bízok abban, hogy az új konzolok PC-hez hasonló felépítése, s az ebben a ciklusban szerzett tapasztalatok jobb belátásra bírják a gyártókat egy kicsit engedve a pórázon. Nyílván nem az kell, hogy bárki megbuherálhassa a kiadott játékokat, az ellenőrzés ugyanis szükséges, de a meglévő folyamatot kellene gyorsítani és jelentősen leegyszerűsíteni, hogy ingyenes tartalmak útján sokáig friss maradhasson az adott játék.
Egy gyorsabb rendszerrel technikailag megoldott lenne az MMOG-k szélesebb elterjedése konzolon is.
2. Jó start
A Nintendo Wii U startja nem csak a gyártót, hanem talán az egész világot rádöbbentette arra, hogy hiába az innovatív kezelés és a jól csengő név, ha nincs mivel játszani, az emberek nem fogják megvenni az új konzolt, csak azért, hogy a tévé alatt porosodjon. No és az sem szerencsés, ha az operációs rendszer egy testes frissítéssel fogad minket már a kicsomagolás után -- legfőképpen ezt a két fontos problémát kell elkerülnie az új Xboxnak és a PlayStation 4-nek, különben nehéz első évnek nézhetnek elébe.
A Wii U rendszere körüli probléma teljesen elkerülhető lett volna, ha a csapatnak több időt hagynak a fejlesztésre, s hasonló a helyzet a kezdőcímek kérdéskörében is; nem kellene lehetetlennek lennie annak, hogy a konzol startját és egy-két exkluzív húzócím megjelenését egy időre, vagy legalábbis egymás közelébe időzítsék. Nyilván nem olyan könnyű, de főleg nem gyors játékokat fejleszteni, s az is világos, hogy ha egyszer már kész van az új konzol, azt minél hamarabb szeretnék a boltokban látni, mindez azonban igazából csak taktika kérdése, amit ezúttal rosszul csinált a nagy N.
A Sony ellenben már most jó pozícióból indul, ugyanis a konzol bemutatóján csak a leglényegesebb információkat árulták el a gépről, s inkább a játékokra koncentráltak, sorban mutatva be az exkluzív új címeket és a már ismert játékok átiratait. A cég nagyon jól tudja, hogy játékokkal lehet eladni a gépeket, s mutattak is jó pár példát, miért lesz érdemes velük tartani már az első naptól. Valami hasonlót kell nyújtania májusban a Microsoftnak is -- nem szabad a tőlük megszokott módon a mellékes szolgáltatások unalmas felsorolásánál leragadni. Játékok, játékok és játékok kellenek; jöjjenek az új szellemi tulajdonok és a régi ismerősök, a legfontosabb pedig az, hogy a konzolok premierjére a lehető legtöbb nyálcsorgatást kiváltó program legyen elérhető, a vásárlókat elrettentő technikai problémák nélkül.
Egy karácsonyi start még egy nem kimagasló felhozatallal is sikert hozhat, de mindenképpen kellenek a húzócímek.
1. Ne csak a grafika fejlődjön
Az alapvető elvárás, hogy a következő generációs játékoknak szebbeknek kell lenniük, mint az elődöknek, s ha az eddig látott technikai erőfitogtatásoknak csak a felét sikerül elérni a végleges termékekben, akkor már elégedettek lehetünk -- legalábbis részben. A játékokban -- ellentétben azzal, amit a Crytek hangoztat -- nem a látvány az elsődleges és legmeghatározóbb tényező. Persze, ezt látjuk meg először, mikor elindítjuk a programot, s egy részletesen kidolgozott játékvilág teljesen és totálisan magába tud szippantani, mindez azonban csak külsőség -- attól lesz emlékezetes egy program, ha nem csak a grafika jut eszünkbe pozitívumként, miután letettük a kontrollert.
A grafika tehát csak a kirakós egy része, s csak akkor lesz igazán jó programunk, ha a többi technikai elem is a helyén van a művészi munkák (történet, pályák, karakterek stb.) mellett. Az új generáció erősebb komponenseinek köszönhetően az lenne a leginkább üdvözlendő, ha a nagy textúrák és a minél részletesebb karakterek megalkotása egy kicsit a háttérbe szorulna, s a fejlesztők a részleteken dolgoznának -- első sorban jobb, kiterjedtebb fizikára és okosabb mesterséges intelligenciára lenne szükség, hogy ne statikus helyszíneken, buta NPC-k eszén kelljen túljárnunk.
Természetesen tudom azt, hogy lesznek szép számmal olyan csapatok, melyek továbbra is a grafika részletességére, tehát a textúrák élességére és a poligonok számára fognak ráfeküdni, de nem is róluk van most szó. Bízok benne, hogy a fejlesztők nagyobb hányada meglátja majd a komolyabb teljesítményben rejlő mélyebb lehetőségeket, ezzel nem csak szép, de kidolgozott, a játékosokat igazán próbára tevő játékokat alkotva; ne csak a látványra menjen el a nagyobb lóerő, mert csak egy helyben fogunk topogni.
A következő Call of Duty már egy, a következő generációra felkészített grafikusmotorral fog megjelenni.
Hamarosan itt vannak az új konzolok; ha minden igaz még ebben az évben, karácsony környékén a boltokban lesznek, de addig is még sokat kell várnunk, amit a gyártók az információk adagolásával fogják kitölteni. A premierig még van legalább két nagy játékostalálkozó, ahol a fő pontokat ismertetik majd, s kiderül, hogy a fentebb leírtak közül mi fog megvalósulni -- persze ez csak az én nézőpontom. Te mit vársz az új konzolgenerációtól?
Az első (itt utolsó) ponttal viszont maximálisan egyezik a véleményem. Igen: arra várok, hogy legyen tartalom a grafika mögött. Hogy legyen a játékokban lélek, mint régen. Szerethető, utálható karakterek, igazi személyiséggel.