Szóval itt ez a kis terepszínű gyöngyszem, a One Military Camp, pontosabban a korai hozzáférésű változata (a tavalyi próbakör után), ami azért már elég jól megmutatja, mit fog nyújtani a végleges játék. Nos, egészen sokat, de leginkább erőforrás-menedzsmentet, a katonai tábor viszont csak álca – ahogy maga a hadjárat is a Gonosz Vörös Bajszos Bácsi és Birodalma ellen. Nem a tarackütegek elhelyezése lesz ugyanis a legnagyobb gondunk, hanem az, hogy legyen elég nappali és éjszakai műszakos szakácsunk meg karbantartónk. A One Military Camp tulajdonképpen nem más, mint egy cuki grafikával álcázott tábor-menedzselős, építgetős alkotás, annak viszont meglepően összetettnek bizonyult a vele eltöltött több mint 10 óra után. Tetszik, hogy a fejlesztők valóban igyekeztek összeszedni azt, hogy egy modern katonai táborban menyi minden és mindenki dolgozik csak azért, hogy a végén egy maroknyi katona kimenjen a kapun, legyakja az ellenfeleket, és utána épségben vissza is jöjjön. Teszi mindezt úgy, hogy még bőven az élvezhetőség határán marad a komplexitás, és inkább ismeretterjesztő, mintsem elrettentő – ezért pedig mindenképpen jár egy piros pont!
A tábort tényleg az alapoktól kell felépíteni: van egy körbekerített placc, egy kapu, és mögötte a toborzóiroda. Ide érkeznek a jelentkezők, akik vagy katonák lesznek, vagy polgári alkalmazottak (szakács, doki, kutató, gondnok, pszichológus stb.). Nem véletlen a színkódolt és persze számmal is jelzett értékű képességek megjelenítése, ugyanis minden specializációhoz más-más tudás kell. A lövészkatona elég, ha erős (legalábbis a játék szerint, azért a valóságban okosnak is illik lenni), míg mondjuk a pilótáknál már szükséges a gyorsaság is. Szóval itt nagyon meg kell válogatni, hogy éppen milyen szakira van szükségünk, én 20 pont alatt mondjuk, senkit nem vettem fel.
Szerencsére, mint minden táborban, a központi szerepet a kiképzés kapja, aminek helyszíne lehet az alapértékeket növelő, és a szakterületeken már célirányosan XP-t adó oktatóközpont (harckocsizó, hírszerző, rádiós, tüzér és a többi). Nos, ez utóbbi is igen fontos ám, mert frissen kiképzett katonáinkat, ha előtte nem trenírozzuk külön a saját specialitásra, akkor úgy darálja be az ellenség, hogy csak lesünk. Szóval kiképzés, kiképzés, kiképzés… és aztán még egy kis kiképzés. Amihez természetesen kell egy csomó minden más is. A katona éhes: étkező. A katona álmos: barakk. A katona uncsizik: játékterem. A katona összetöri magát vagy meglövik: kórház. A katona túl sokat volt a harcmezőn: pszichológusi rendelő. És ez még csak a baka-karbantartás.
Az épületek helyes menedzselése legalább ennyire macerás terület. Eleve ugye minden pénzbe kerül: a felépítés, a fenntartás, a fejlesztés, a katonák toborzása. Pénzünk viszont kevéske, bár a sikeres csatákért és a meghódított területekért jár valamennyi extra lóvé. De még így is nagyon óvatosan kell építkezni, és csak azt felhúzni, amire okvetlenül szükség van, valamint tényleg csupán annyit, amennyi pont kell. Fontos része a játéknak a kutatás-fejlesztés is, ahol igen sokat jelent, hogy nagy nehezen összekapart pontjainkat mire és milyen sorrendben költjük el. Ebből még kevesebb lesz, mint az aranyból, úgyhogy költsünk bölcsen!
Egyszóval már most is kellemesen komplex, de még éjjel 11-kor, egy lenyomott munkanap után is befogadható kialakítású, katonaruhába öltöztetett menedzserjáték a One Mlitary Camp. Én kifejezetten szeretem, de a tréfásnak szánt, állandóan felugró őrmestert, mint segédaltisztet, azonnal kivágnám, mert borzasztó, magasan a játék leggyengébb pontja. Pedig amilyen széles mellkast rajzoltak neki! Érdeklődve várom, hogy a teljes verzióra mivel bővül még a játék.
