SimRail – The Railway Simulator Early Access teszt – Vonatra magyar, de lengyelül!

Bevallom, a múltkori Train Life kifejezetten meghozta a kedvemet a vasútszimulátorokhoz, így őszinte érdeklődéssel vetettem rá magam a SimRail-csapat első művére. Élethűnek látszó mozdonyok és motorvonatok, Kelet-Európa, mint bejárható táj, mi baj lehet belőle? Az Early Access állapotban nálam járt SimRail – The Railway Simulator ugyan sokat kér, de cserébe sokat is ad, legyen szó élményről vagy mókafaktorról.

Azt mondják, hogy ha az ember ismerkedik valamivel, azt kezdje az alapoktól, így aztán nem is jöhetett szóba más, mint a jó öreg EU07-es – barátoknak csak Pafawag E4-es. Ez a meglehetősen mókás kinézetű (mindig is a gyengéim voltak a lengyel mozdonyok óriásira felnagyított reflektorai), villamos üzemű vasúti vontatójármű ugyanis teljes mértékben a ’60-as évek analóg technikáját hozza a játékba. A legjobb az egészben, hogy mivel a játék a PKP lengyel vasúttársaság támogatásával készült, így a fejlesztők konkrétan az utolsó kontrollerlámáig lemodellezték a villanymozdonyt – de tényleg, a feliratok, a kezelőszervek, minden a helyén van.

Lengyelül

Az a helyzet, hogy a Kelet-Európában szinte mindenhol megértett, de a legtöbb helyen káromkodásra használt kifejezésen túlmenően egy szót sem tudok barátaink nyelvén, ami egy „kissé” kalandossá teszi a játékot, hiszen lengyelül megtalálni például a főmegszakítót nem egyszerű mutatvány. Egy segítség azért van: a korai hozzáférésű változatban játszható oktatómód szépen, lépésről lépésre végigvezet a gép életre keltésén és irányításán – ugyanis egy teljesen lekapcsolt szerelvénnyel kezdünk, ezzel kell beállni az állomásra, majd elvinni az embereket a vonal másik végére.

Ez a feladat pedig nehezebb, mint amilyennek hangzik. A játékban jelenleg a Katowice környékén található néhány vonal van részletesen lemodellezve, ezek pedig ugyan sokkal szebbek, mint a már említett Train Life tájai, túl sok idő azonban nincs megcsodálni a látványt (legalábbis eleinte), jobban lefoglal ugyanis a satufékezésbe torkolló gyorshajtás elkerülése. A megfelelő sebesség betartása bizony tartogat némi kihívást, amit már csak azért sem gondoltam volna, mert még élénken él a kép a fejemben az oldalsó ablakon lazán cigizve kihajoló mozdonyvezetőkről. Ezzel az „idilli” jelenettel ellentétben itt az első órákban bizony rémülten kapaszkodunk a menetkonntrollerbe, miközben az átkozott éberségi berendezés folyamatosan sípol a fülünkbe. Ha pedig utóbbira nem ragálunk azonnal (és persze megfelelően), akkor egyrészt kapunk a nyakunkba egy szép vészfékezést, másrészt csak úgy repülnek a büntetőpontok. Ez utóbbiak megjelenéséből egyébként gyanítható, hogy a végleges játékban számíthatunk egy karriermódra is.

Magára a járműfelhozatalra nemigen lehet panasz, hiszen már most is egészen szépen lemodellezett gépekkel hasíthatunk – persze, ahogy azt fentebb említettem, csak a megfelelő sebességhatárokon belül. Egyrészt ott van ugye az alapok elsajátítására szolgáló EU07, mellette pedig két villamos motorvonat, valamint a nagysebességű ED250-es (eredeti nevén Pendolino ETR 610-es) várja még, hogy kitanuljuk a kezelését. Amennyire a videók és a fényképek alapján meg tudtam állapítani, mind a négy jármű kinézete megegyezik a valódi vasparipákkal, amiért óriási pirospont jár a fejlesztőknek. Emellett eléggé hitelesnek tűnnek az itt-ott felbukkanó vagonok, szerelvények, jelzők is, utóbbiak kapcsán pedig fontos megjegyezni, hogy a valóságnak megfelelően működnek, úgyhogy illik őket fejből megtanulni. Ehhez nagy segítséget nyújthat a SimRail közösségi Steam-oldala, ahol szépen, kinyomtatható formában összeszedték az összes olyan jelzőt, ami a játékban szerepel – szó se róla, van belőlük pár. Azt talán mondanom sem kell, hogy 120 km/órás sebességnél azért nincs túl sok idő megfelelően értelmezni a felvillanó fények helyzetét és jelentését.

Ami még nagyon tetszett, az a narráció és a rádiózás jópofa, lengyel akcentusa. Rendkívül jól megalapozták a hangulatot, aminek köszönhetően valamennyivel kevesebbet szitkozódtam a néha meglehetősen hézagosnak mondható oktatómód miatt – konkrétan vannak olyan lépések, ahol egyszerűen közlik, hogy mit kellene csinálni, a többit találd ki magad. Persze hozzáteszem, hogy azért nem atomfizika elsajátítani a dolgokat, csak a tanulási görbe mondható a mostanság megszokottnál egy kicsit meredekebbnek. Tanulni persze sosem árt (ezesetben főleg lengyelül), menjetek hát, és robogjatok egy kicsit!