Bizonyára nem ismeretlen előtted sem a Breaking Bad, avagy a Totál szívás című nagysikerű sorozat, amely méltán vált az egyik legnagyobb klasszikussá a modern televíziózás történelmében. Az ebben található fiktív gyorsétterem neve Los Pollos Hermanos, és Gus Fring (Giancarlo Esposito nagyszerű alakításában) a vezetője. Csakhogy a felszín alatt a gyorsétterem bizony metamfetamint állít elő és szórja szét országszerte. A Definitely Not Fried Chicken ugyanezt a koncepciót alkalmazza, vagyis ebben a játékban az üzletvezetés csak amolyan mellékes dolog, és a lényeg a kábítószer-bizniszben leledzik. Gus bizony büszke lenne!
Két csomag extasy lesz elvitelre?
Bár még csak Early Access-státuszban érhető el, máris látszik a Definitely Not Fried Chicken legnagyobb problémája, amit remélhetőleg a megjelenésre javítani fognak – ez pedig a túlbonyolított játékmenet. Alapvetően kapsz egy üzlethelységet, amit szépen ki kell alakítanod. Eleinte kevéske pénzzel gazdálkodhatsz, szóval alig nagyobb placcot bérelhetsz ki, mint egy gyros-büfé a Blahán. Szépen be kell rendezned a sütödét, venni eszközöket, alapanyagokat (komplett veteményeskertet lehet kiépíteni), berendezési tárgyakat, és utána persze jöhetnek az alkalmazottak. Beállíthatod, hogy mennyi fizetést szeretnél adni nekik (nyugi, a létminimum alatti összegért is lesz, aki beáll a pult mögé), illetve, hogy ki milyen műszakban dolgozzon. Mivel egy gyorsétteremben dolgozni elég stresszes, pihenőt is fel kell húznod az alkalmazottaknak, ahol tévét nézhetnek és beszélgethetnek. Szerencsére mindenki automatikusan teszi a dolgát: a konyhán készítik az ételeket, az előtérben foglalkoznak a vendégekkel, felveszik a rendeléseket és így tovább. A csavar az egészben, hogy szépen fejlődő kajáldád mellett bele kell fognod a marihuána-termesztésbe is.
Persze ez csak a kezdő szint, de legalább nem a bulinegyedben dílerkedsz. Később kokaint, majd metamfetamint is előállíthatsz, amiket aztán futárnak álcázott embered a kis robogójával szállít ki különféle címekre (idővel persze egyre többen lesznek). Mivel az egész játék a ’80-as években játszódik, a körítésen felül a zenék is ehhez az időszakhoz passzolnak, de egészen félelmetes, hogy a DNFC mennyire aprólékosan bele tud menni a részletekbe. Kezdetben például marihuána-ültetvényekkel indítod gengszter-karriered, és ezeknél még azt is be lehet állítani, hogy gandzsára vetülő fény milyen erősségű legyen – a fejlesztők mindenre odafigyeltek! És a túlzott maximalizmus sajnos vissza is üt. Nagyon régen találkoztam már annyira komplex és túlbonyolított játékmenettel, mint amilyennel a Definitely Not Fried Chicken rendelkezik. Az ember már a tutorial alatt teljesen elveszítheti a fonalat, annyi mindenre kell odafigyelni. Törődnöd kell az alkalmazottak munkakörülményeivel, a konyha állapotával, a túlórák kifizetésével, azzal, hogy ki melyik nap és milyen időrendben áll be dolgozni – és ez még csak a gyorsétterem. Az illegális bizniszeidhez külön emberek kellenek, futárok, illetve verőlegények (nekik azt is be kell állítani, hogy milyen fegyverrel védjék a helyet), mert egyes fogyasztók hajlamosak lehetnek házhoz jönni az anyagért, ha azt nem kapják meg időben.
Nézd, porcukrot is adnak a kóla mellé!
Az ilyen dolgok miatt eshetett meg, hogy még 35-40 perc után is a tutorialban szöszmötöltem, ugyanis ez nem elég, hogy feleslegesen túl lett gondolva, de még bugos is. A futárkodásnál például a túl sok ikon miatt véletlenül azelőtt elnyomtam pár megrendelést, hogy feljött volna az oktatóanyag, így megakadtam, és fogalmam sem volt, hogy mit csináljak – szerencsére egy visszatöltés megoldotta a helyzetet. Úgy gondolom, hogy a Definitely Not Fried Chicken esetében nagyon le kéne még egyszerűsíteni a játékmechanikákat, ugyanis jelenleg tipikusan egy olyan menedzserjáték képét festi, amely már azelőtt unalmassá válik, hogy az ember eljutna a tényleges, szabad játékig. Pedig potenciál bőven van a programban. A gyorsétterem ugyanis csak a kezdet, később mosodákra és éjszakai klubokra is ráteheted enyves mancsodat, de idáig eljutni persze nem 1-2 óra. A kulcs minden esetben a megfelelő egyensúly megteremtése a legális és az illegális bizniszek között.
A Definitely Not Fried Chicken csak és kizárólag azoknak ajánlott, akiket nem zavar a komplexebb, minden részletre kiterjedő játékmenet, és hajlandóak akár órákat eltölteni azzal, hogy szépen betanulják az alapokat. Hasonló, mint a Cartel Tycoon, csak itt fenn kell tartani egy legális üzletet is, amolyan álcaként. Ami mindenképp jót tenne a játéknak, ha egy kicsit leegyszerűsítenék a dolgokat, és nem kéne hat almenün keresztül egyéni béreket meghatározni, vagy műszakokat beállítani. Érdeklődve figyelem tovább, hogy merre fejlődik tovább a játék, és bízom benne, hogy maradandóbb élmény lesz, mint egy csirkés hamburger.
