Régebbi játékokkal, műfajokkal kapcsolatban számtalanszor gondolkoztam már azon, pontosan mennyi idő szükséges ahhoz, hogy valamit retrónak tekintsünk, régi kedvencnek érezzünk. A Predecessor telepítése közben ez a töprengés különösen aktuálissá vált, ugyanis azon kaptam magam, hogy jóleső nosztalgiával tölt el egy újabb MOBA telepítése. Félreértés ne essék, a MOBA műfaj köszöni szépen, jól van, hiszen még mindig hatalmas sikernek örvend például a League of Legends, a DOTA 2 és a SMITE, egy korszaka azonban több mint fél évtizede véget ért. Ebben a korszakban gombamód bukkantak fel az újabb és újabb próbálkozások, az összes kiadó és fejlesztőcsapat MOBA-t akart gyártani, minden elképzelhető témára építve, legyen az a DC szuperhőseinek vagy éppen az A gyűrűk ura világa, esetleg a klasszikus Universal horrorfilmek szörnyeinek birodalma. Az éra végét számomra leginkább az a pillanat jelezte, amikor az Epic lelőtte saját, kifejezetten ígéretes próbálkozását, a játékosok körében is igen népszerű Paragont, hogy minden erőforrását a Fortnite fejlesztésére fordíthassa. Meghalt a király, éljen a király!
A videójátékok világában azonban megszokhattuk már, mennyire gyakran érvényesül Lovecraft híres idézete, miszerint “Meghalni nem halhat meg az, mi öröklétig áll” (Kornya Zsolt fordítása). Esetünkben ehhez mindössze annyit tennék hozzá, hogy “feltéve, ha van legalább egy-két lelkes fejlesztő, akik rendelkeznek a megfelelő eszközökkel”. Miután az Epic 2018-ban szabadon felhasználhatóvá tette a játék durván 12-17 millió dollár értékű assetjeit, ezek az eszközök rendelkezésre is álltak, így talán nem is meglepő, hogy jelenleg nem is egy Paragon-örökös/folytatás/reboot/remake áll fejlesztés alatt. A régi változat rajongói számára ezek közül az egyik legígéretesebb jelen cikkem alanya, a Predecessor, mely gyakorlatilag a címet (és egyelőre néhány hőst) leszámítva ott próbálja folytatni a dolgokat, ahol az Epic négy éve félbehagyta.
Vissza a harcmezőre
Természetesen nem minden ugyanolyan. Durván bő hat évvel azután, hogy utoljára játszottam vele, csak homályos emlékeim vannak a Paragon pontos játékélményéről. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy a játék iránti szeretetem egyik legfontosabb oka a relatív alacsony belépési feltétel volt, legalábbis más MOBA címekhez képest. A játékmenet kifejezetten akciódús, a prezentáció akkor a leglátványosabbnak számított a műfajban, a játék pedig különböző módokon próbálta segíteni és támogatni azokat, akik még épp csak ismerkedtek a MOBA-k világával. Ezzel szemben a Predecessor sokkal inkább sugallja egy haladó, veterán MOBA érzését, mely több mechanikát is úgy igazított, hogy azok közelebb álljanak a műfaji konvenciókhoz. Lényegesen nagyobb fókuszt kapott a taktika, a csapatmunka, a klasszikus szerepkörök felosztása, a tárgyvásárlás, a felszerelés tervezése. A mérkőzés előrehaladtával természetesen növekszik az újjáéledés időtartama is, a megfelelő taktikussággal pedig az egyik fél akár már az első 10-15 perc alatt akkora előnyt szerezhet, amelyre a másik csapat legfeljebb a megadással válaszolhat.
Zöldfülűek egyelőre kíméljenek
Ezekkel természetesen nincs probléma, legfeljebb annyi, hogy a játék jelenleg kizárólag PvP módot kínál. Ez ugyanis, egy röpke egyszemélyes oktató arénát leszámítva azt jelenti, hogy semmilyen lehetőség nincs arra, hogy a játékosok kicsit belerázódjanak a dolgokba, megismerjék, kitapasztalják a mechanikákat, a hősöket. Amennyiben valaki nem ismeri a MOBA műfajt és azon belül nem rendelkezik legalább minimális emlékekkel az eredeti Paragonról, az durván egy akkora ugrásnak felel meg a kihívás szintjében, mintha egy gyereknek rögtön dolgozni kéne indulnia, miután épphogy megtanult járni és beszélni. Ez egy időben kis túlzással így is volt, és sokakból régen nem is váltott ki különösebb megbotránkoztatást, de az azóta eltelt évszázadok alatt nemcsak a gyermekvédelmi és munkajogi szabályozások fejlődtek és léptek túl, de a legtöbb MOBA is. Sőt a legtöbb populáris multis játék is kifejezetten ügyel arra, hogy az e-sport jelleg, a kihegyezett kompetitív fókusz mellett próbálja támogatni a friss belépőket, kezdőket is. A Predecessorban bármennyire jó érzés ismét az ikonikus Monolith pályán lövöldözni, ugrálni és kaszabolni, ezek az elemek egyelőre csak a március végéig betervezett roadmapen szerepelnek.
Ettől eltekintve a feltámadás már korai hozzáférésben is ígéretes, a jelek szerint a játékbeli monetizáció kifejezetten kozmetikai jellegű lesz, minden hónapban egy új hős kerül a játékba, a fejlesztők lelkesedése és elhivatottsága pedig töretlen. A verseny a Paragon utódjai között elég kiélezett, az pedig eleve kérdéses, hogy vajon egy MOBA, 2023-ban, mekkora közönséget tud szerezni (Steamen az átlagos játékosszám jelenleg 1700 körül alakul), és mennyien ruháznak be egy játékra, mely jelenleg durván 20 euróba kerül, az Early Access elhagyásakor viszont már free-to-play lesz. Ha fejlesztői tartják magukat az ígéreteikhez, a Predecessor jó esélyekkel rendelkezik.
