A Broken Spear fejlesztői gondoltak egy merészet, némi serkentőszer társaságában összezárták egy szobába a Diablót és a Yu-Gi-Oh!-féle párbajkártyákat, a végeredmény pedig jelen tesztünk alanya lett, mely ugyan még csak korai hozzáférésű állapotban leledzik, de már így is megér egy misét.
Minden út lefelé vezet
Ahogy az a fent leírtakból is kiderülhetett, egy hibrid alkotással állunk szemben, mely műfaja szerint deckbuilding rougelike (a BS szakijai találták ki, nem én). A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy kiválasztjuk hősünket (három opció van, és természetesen mindegyik más-más stílust képvisel), majd társunkat (aki ugyan nem harcol, ám hasznos képességekkel gazdagítja repertoárunkat), és már indulhatunk is Oresa városa alá rendet tenni. Maga a harcrendszer olyan, mint a klasszikus körökre osztott RPG-k esetében (például Star Wars: Knights of the Old Republic vagy Dragon Age), ám képességeink egy kártyapakliban kapnak helyet, és a kezünkben lévő lapokból sütögethetjük el a számunkra megfelelőket. Vannak itt támadó, védekező és „varázskártyák” is (bár effektíve mágusunk nincs), közben pedig arra is figyelnünk kell, hogy egy kör alatt csak adott számú lapot használhatunk el. Az egyébként minden kártyán szerepel, hogy mennyit is ér, tehát van, ami kettőnek számít, de olyan is, ami nullának.
Lapjaink kijátszását egy-egy látványos animáció kíséri, majd ha végeztünk a körünkkel, az ellenfél jön. Fontos még tudni, hogy a csaták közötti szünetekben fejleszthetők a képességeink (társunk repertoárjával együtt), ám a gép által meghatározott módon, választási lehetőségek révén, melyek gyakran komoly gondolkodásra sarkallnak. Hasonlóan működnek az összecsapások előtti „taktikai értekezletek” is, például választhatunk, hogy a könnyebb, de kevesebb jutalommal kecsegtető, vagy a nehezebb, de komolyabb zsákmányt tartogató módszerhez folyamodunk.
A sztoriról eddig nem esett szó, nem véletlenül, azt ugyanis gyakorlatilag bármelyik old school akciófilm ('80-as, '90-es évek klasszikusai) lepipálja. Adott Oresa városa, melynek katakombáiban mindenféle rémségek ólálkodnak, amiket hősünk és hű társa céhének kell likvidálnia. Nagyjából ennyi az egész, bár a sci-fi-fantasy hangulat azért sokat dob rajta.
Te, ez nem a Hades?
Nem, bár a látványvilága eléggé emlékeztet rá, sőt a Forgive Me Father is eszünkbe juthat róla. Nem tudom, manapság az ilyesmit minek is hívják pontosan, de egy időben képregény-szerűnek nevezték – és egyébként látok is benne annyi potenciált, hogy ezen médium kapjon belőle egy szeletet. A hangszekciót viszont eléggé semmilyennek érzem. A szörnyek morgásai egész jók, de ha agyonvernek, sem tudnék felidézni legalább egy taktust a zenei felhozatalból.
Egy korai hozzáférésű játék esetében természetesek a hibák és a kidolgozatlan részek, de ezek javítására még bőven van idő. A nehézség kiegyensúlyozására például mindenképpen érdemes lenne némi energiát áldozni, mert bár támadó erőből van bőven, de a táposabb ellenfelek esetében vagy csak védekezel (nem sok eséllyel, mert néha röhögve szétkapnak), vagy támadsz mindennel, amid van, és ugyanúgy gyorsan elbuksz. Ebben az esetben a program egyébként helyből visszadob a fejezet elejére – itt jegyezném meg, hogy nekem az elsőn sem sikerült átvergődni. Emellett a fejlesztések is annyira szűken vannak mérve és annyira ujjharapósak, hogy valahogy sosem éreztem úgy, hogy jó döntést hoztam. Alacsonyabb beállításokon néhány apró grafikai glitch és laggolás is tapasztalható, de ez igazából nagyon ritka, szinte szóra sem érdemes.
A kristálygömbbe nézve
Ami a jövőt illeti, a fejlesztők elég sok mindent ígérnek, új területektől kezdve új frakciókon és karaktereken (valamint képességeken) át a változatosabb harci feltételekig (mérges gáz, sötétség), de igazság szerint én már a fentebb vázoltak valamilyen szintű javításának is örülnék. Esetleg a történetet is mélyíthetnék kicsit, bár ez az új csoportosulások behozásával valószínűleg meg is valósul. Mindent egybevetve érdemes odafigyelni a Beneath Oresára (lehet, hogy ilyen esetekre létre kéne hozni egy „Frissítésfigyelő” rovatot), mert a potenciál megvan benne, a kérdés csak az, hogy a fejlesztők mit tudnak még kihozni belőle.
