Már kiskoromban is szentül meg voltam győződve arról, hogy én sokkal jobban értek a buszokhoz meg a HÉV-hez, mint az akkor még Budapesti Közlekedési Vállalatnak nevezett állami szervezet – ezt pedig most lehetőségem is volt bebizonyítani. Kezdeném amúgy azzal a közérdekű közleménnyel, hogy a játékban benne van Mátraderecske. DLC-ként kell ugyan letölteni, mert hivatalosan Kelet-Európa, de benne van. Hagyok időt megemészteni ezt a mindannyiunk szívébe markoló információt. A csehországi Zlonice vagy a lengyel Sulików a program szerint Közép-Európa, a La Manche-ban tapicskoló Guernsey szigete pedig nyugat, de Magyarország, az bezzeg Kelet-Európa. Cserébe akár Székkutas tömegközlekedését is megoldhatjuk – és ez remek.
A nem épp hétköznapi bevezető után lássuk, hogy mit is ígér ez a jelenleg Early Access állapotban lévő játék. Látvány szempontjából például elég keveset. Mondjuk így: külsőségeket tekintve a minimalizmus jegyében készült a program. Az viszont pirospontot érdemel, hogy az egyes (természetesen német) busztípusok jól felismerhetőek – persze csak annak, aki rá van kattanva az efféle bohóságokra. Márpedig a játék már ebben a korai állapotában is van annyira működőképes, hogy előbb-utóbb szépen meg kell ismerkedni mindegyikkel.
Mert bizony a tömegközlekedéshez tömeg és pénz kell. Méghozzá sok pénz, de talán még annál is több. Ehhez minden bevételi forrást meg kell kaparintani, így a jegyek-bérletek mellett kiemelt szerepet kapnak az útvonal-támogatások. A kedves önkormányzatok ugyanis a szívüknek drága lakosságot szeretik buszoztatni, és ha teljesítjük az egyes útvonalakra kiírt feltételeket (praktikusan a megállók számát, egymástól való minimális távolságát, a feltárt terület épületeinek számát), akkor havonta csinos összeg ütheti a markukat.
Mert költeni, azt nagyon is tudunk a City Bus Managerben. Minden, de minden pénzbe kerül, a legutolsó irodai széktől a vadonatúj MAN buszokig. A játék maga némi készpénzmaggal (beállítástól függően kiporciózva a kezdéshez) és egy teljesen üres területtel indul – ez utóbbi helyét mi választjuk ki a térképen. Érdemes eleve olyan helyre költözni, ami közel van a sűrűn lakott területekhez, városközpontokhoz, mert így kevesebb lesz az üresjárat a megállókig – és ez is a költségtakarékosság egyik fontos eleme. A telephely szerencsére bővíthető, így nincs gond a flotta későbbi bővítésével, de már az induláshoz fel kell építeni a telephely magját: szociális épületek, irodák, buszmosó, üzemanyagtöltő, parkoló, pótalkatrész-raktár… És ez csupán az alap.
Mert hát ugye emberek is kellenek, mégpedig profi munkavállalók. A kiválasztásuknál a megbízhatóságot és a „jófejséget” tudjuk nézni, de később lehetőségünk van szakosító tanfolyamokra beíratni a kedves kollegákat, melyek elvégzése után gyorsabban szerelnek vagy üzemanyag-takarékosabban vezetnek. Szerencsére nem csupán az egyes emberek, de az egész cég „okosítható” némi készpénzért (minél fejlettebb státuszra törünk, annál többért persze), cserébe az üzemeltetés oldaláról egészen komoly összegeket tudunk megfogni.
Ja, persze, vannak utasok is. Majdnem el is felejtettem, pedig miattuk tervezgetünk, építgetünk, gurulgatunk. És az utas bizony kényes egy jószág: eleve nem mindenhol szeret utazni, így az igényeinek megfelelő hálózatot illik tervezni. Kell neki minden jóval ellátott megálló is, ahol akár 1 perccel többet is hajlandó a buszunkra várni. Ugyanis, ha nem elég sűrű a járat, két busz között simán hazamegy ahelyett, hogy velünk utazna, és sok-sok menetjegyet venne. Ugyanakkor az 5 perces követési időhöz sok busz és buszsofőr, na meg természetesen szerelő, takarító meg mindenki más is kell, ami újfent plusz költséget jelent. Úgyhogy nem ússzuk meg a matekolást ezen a téren sem, erősen meg kell fontolni, hogy mi éri meg a befejtetést.
A City Bus Manager összességében egy aranyos kis szervezős-gazdálkodós játék, érdekes alapötlettel, egészen kezelhető felülettel, rengeteg statisztikával és rém ronda grafikával. Ha az utóbbin javítanak, és azonnal eltüntetik a betöltő képernyő alatt a stilizált buszmegállóban megjelenő utasok rémisztő sikolyait, egészen nagyszerű játék válhat belőle. Megvárom. Mint a 218-ast itt, a hegy aljában, az Aranyhegyi úti megállóban...
