Az iterációra építő játékiparban kár, és igazából értelmetlen is lenne tagadni, hogy a Dwarf Fortress nélkül talán a RimWorld sem készült volna el. Az idén már a negyedik születésnapját ünneplő stratégia a törpök realisztikusan szimulált túlélését a távoli bolygóra zuhant kényszerkolonisták szenvedéseire cserélte, elképesztő részletességgel bemutatva nem csupán az idegen környezet kihívásait, de az emberi elme borzasztó mélységeit is. Mindezt pedig az ökológia, a diplomácia, az emberi kapcsolatok, a kereskedelem és az élet minden egyéb aspektusának feldolgozásával koronázta meg. A kiegészítők révén mind a mai napig aktív RimWorld ráadásul pont a közelmúltban talált követőre, a témát a középkorra cserélő Clanfolk személyében, ugyanakkor mostanra készült el eddigi legnagyobb, azonos témával dolgozó kihívója, amit ráadásul nem is kezdők jegyeznek.
Bolygóközi Aladár
Hiszen a Tropico-sorozatról és a Surviving Mars-ról ismert bulgáriai Haemimont Games az elmúlt két évtizedben (egy-két kivételtől eltekintve) mást sem csinált, mint elsősorban városépítős stratégiai játékokat. És mivel mind a két fentebb említett franchise-tól el kellett búcsúzniuk, logikusnak tűnt, ha valami új felé kacsintgatnak. Ez az új pedig a Stranded: Alien Dawn, amit ha fáj, ha nem, a legegyszerűbben úgy lehet leírni, mint egy sokkal emészthetőbb, áramvonalasabb, modernebb RimWorld, 3D-be ültetve.
Ennek megfelelően egy olyan stratégiáról van szó, ahol túlélők egy maroknyi csoportja – alapjáraton négy fő – zuhan egy idegen bolygóra, ahol a hajóroncsból kimenekített ellátmány segítségével kell, hogy megteremtsék nem csupán túlélésük alapját, de lényegében az emberi civilizáció új bölcsőjét is. Méghozzá egy nem teljesen barátságos, de az életre maximálisan alkalmas planétán, ahol nemcsak a helyi flóra és a fauna, de az időjárás, a teljesen ismeretlen környezet és a saját elméjük is ellenük dolgozik. A Stranded Dawn ugyanis mélyen kidolgozott emberekként kezeli a túlélőket, akik nem csupán saját névvel és szakértelemmel rendelkeznek, de valódi érzelmekkel is, melyek meghatározzák mind az egymással ápolt kapcsolataikat, mind pedig azt, hogy új otthonukban mire képesek.
Az otthonban, ami kezdetben igazából csak egy kráterből áll, így az első, kötelező lépések teljesen logikusak: a fedél és a fekvőhely megteremtése, illetve az élelemforrás biztosítása. A túlélés tavasszal, relatíve elviselhető hőfokban kezdődik, így a hajó fő részéből kimentett fém, és a közelben könnyedén beszerezhető fa segítségével elég gyorsan össze lehet tákolni egy félig fedett menedéket. Így pár fekvőhely biztosítani tudja az alapvető szükségleteket, ahogy a kevéske előre csomagolt ration is, de előbb vagy utóbb muszáj terjeszkedni.
A rendelkezésre álló játéktér hatalmas, és teli van felfedezésre, megvizsgálásra váró dologgal: a bokrok, gyümölcsösök, fák, és persze a helyi élővilág megismerése is kifejezetten fontos, mert az így megszerzett tudás többféleképpen is kamatoztatható – általa új receptek és lehetőségek nyílnak meg. Ez a folyamatos fejlődés és terjeszkedés a játék egyik alapja, amit az olyan alapvető építmények hivatottak támogatni, mint a kutatóállomás, ahol számos új technológia fejleszthető ki; a munkaasztal, ahol a talált és megszerzett alapanyagok formálhatók át késztermékké, vagy épp a ruhakészítő állomás, ahol az időjárás viszontagságaira tudunk jobban felkészülni.
Közeleg a hideg
A tél előbb vagy utóbb ugyanis beköszönt, az pedig nem kímél sem embert, sem állatot, az erőforrásokat pedig pláne nem: a szabadban, főleg a fedél nélkül hagyott élelmiszerek és tárgyak idővel rothadásnak indulnak, így rohamtempóban kell felépíteni lehetőleg minél több fedett épületet, melyekben mind a túlélők, mind vagyontárgyaik nagyobb eséllyel néznek szembe az időjárással. Közben pedig nem árt a kivágott fák, a letakarított bokrok újranépesítéséről is gondoskodni, hogy a tél alatt is legyen ellátmány – a bolygó felfedezéséről nem is beszélve. Idővel expedíciók indíthatók, melyekkel a közeli és a távoli vidékek egyaránt felfedezhetők, további meghódítható területeket és máshol nem elérhető nyersanyagokat biztosítva, de ez hosszútávú projekt. Előbb ugyanis garantáltan harcra kerül sor, mivel a bolygó lakóinak egy része cseppet sem barátságos, és előszeretettel igyekszik a túlélők életére törni. Éppen ezért körbekerítéssel, őrtornyokkal, csapdákkal, a később részletesen kiépíthető energiahálózat által üzemeltetett automata ágyúkkal egy valóságos erőd húzható fel, melyre idővel mindenképp szükségessé válik.
A korai hozzáférés ellenére ugyanis tisztességes mennyiségű tartalom található a programban. Bár komplexitásában nem tudja felvenni a versenyt a műfaj királyával, a RimWorlddel, kifejezetten logikusan felépített menürendszerével, letisztult kezelőfelületével, a 3D jóvoltából talán jobban is átlátható elemeivel kiváló köztes utat képez a nyomasztóan összetett szimuláció és a populáris stratégiák áramvonalassága között, fuzionálva azok legjobb elemeit. Ráadásul egészen tetszetősen is néz ki (a túlélők valós fotóit leszámítva), és kifejezetten jól is fut, így ha fél-egy éven belül valóban elhagyja az EA-t, a műfaj egyik rendkívül szórakoztató és addiktív darabjaként építheti tovább hírnevét.
