Ahogy azt a bevezetőben is írtam, cikkünk alanya nem egy vérgőzös hentparádé, hanem egy nyugis városépítős és menedzselős játék, melynek piciny fejlesztőcsapata összesen négy darab (és most tessék kapaszkodni) török úriemberből áll, a kiadásért pedig az az Iceberg Interactive felelt, akiknek a King of Retailt is köszönhetjük (erre később még visszatérünk).
Jarlnak lenni
A koncepcióból adódóan a célunk, hogy a falu vezetőjeként építsük, szépítsük településünket, valamint, hogy leküzdjük a természet és a falusiak által elénk állított nehézségeket – na meg persze a szomszédság ellen is fel kell vennünk a harcot, ha épp úgy esik. Ezek után egyből mondhatnám, hogy a játék olyan, mint a Lords and Villeins, ám nem egészen ez a helyzet. A nyilvánvaló dolgokon túl (grafika) például az ott látottnál kevesebb féle nyersanyaggal gazdálkodunk, sőt, építkezés terén úgy en bloc kevesebb lehetőségünk van, főleg, ami az épülettípusokat illeti. Cserébe mi magunk választhatjuk ki, hogy bizonyos munkaköröket kik lássanak el, és ezek nem végleges érvényűek, tehát ha mondjuk kevés favágásra befogható munkás van, nyugodtan átcsoportosíthatunk építőket vagy farmereket – a dolog pedig értelemszerűen fordítva is működik.
Üröm az örömben viszont, hogy vikingjeink kevésbé türelmesek, mint odaát a pixelparasztok. A gyakorlatban ezt úgy tessék elképzelni, hogy ha az elégedettségük egy bizonyos szint alá esik, először figyelmeztetést kapunk, majd ha ezután sem javítunk a helyzetükön, akkor bizony könyörtelenül elzavarnak minket a fenébe, ami egyben a játék végét is jelenti. Sikereinkért cserébe tapasztalati pontokat kapunk, melyeket a saját Yggrasilunkon (életfánkon) válthatunk be új épülettípusok kioldására vagy embereink képességeinek fejlesztésére.
Közeleg a tél
A teszt elején már említettem a King of Retailt és az Iceberget, szóval itt az ideje tisztázni, miért is került szóba a műfaját és témáját tekintve merőben eltérő alkotás. A lényeg, hogy tanácsot szeretnék adni a kiadónak innen, a nagy magyar pusztáról: küldje szépen el továbbképzésre a Freaking grafikusait török barátainkhoz, mivel, bár ők sem alkottak tökéleteset (bár még nem is a végleges verzióról beszélünk), de itt legalább nem kapok frászt a karakterek dizájnjától, emellett pedig zoomolásra is van lehetőség. Egyébiránt a Land of the Vikings az a játék, aminek jól áll a távolság, messzebbről nézve ugyanis egész szép és hangulatos a látvány, közelről viszont meglehetősen érdekes dolgokat tud produkálni, elég csak a szélben lengedező faágak mozgására gondolni. Hangok terén viszont elég sovány az összkép, szinkron nyilvánvalóan nincs, a zenét pedig kevésnek érzem, hiszen hiába kellemes és dallamos, az állandó ismétlődés egyáltalán nem tesz jót neki.
Az eddig kitárgyalt hibákon túlmenően sok egyébbel nem szolgál a program, bár a mentések betöltésének érthetetlenül hosszú ideje felett nehezen térek napirendre – főleg, hogy minden más reccenés nélkül fut, magasabbra tekert grafika mellett is. A Lords and Villeins-hez viszonyítva ráadásul nem is pörög annyira a játékmenet, abban ugyanis mindig történik valami érdekes, itt viszont elég sűrűn nyúlkáltam a gyorsítás gombhoz.
A nagytanács döntése
Ha összegeznem kellene a tapasztalataimat, akkor azt mondanám, hogy a Land of the Vikings pont olyan, amilyennek jelen pillanatban vallják az alkotói: félkész. Amit eddig kaptunk belőle, az az átlagnál mindenképpen jobb (már csak a témája miatt is), de bőven van még mit csiszolni, bővíteni rajta. Remélem, a nagyjából 1 évre tervezett korai hozzáférés alatt ez mielőbb meg is fog történni.
