• A DLC-k sokszor többe kerülnek, mint az alapjátékok
  • Egyes kiadók direkt nem akciózzák le a DLC-ket
  • Ezt a meccset jelenleg az EA nyeri
  • A DLC persze nem maga a gonosz

Közeleg az év vége, és ilyenkor egyre több leárazott játékba botlunk a különböző online áruházakban, felvetve a kérdést, hogy mégis mi a fene éri meg egy kiadónak abban, ha alig 1-2 éves játékokat pár eurós áron osztogat a digitális platformokon. Nos, alapjáraton két dolog áll egy leárazás hátterében.

  • A brand népszerűsítése
  • A vásárló beetetése

Utóbbiba persze valahol az első pont is beletartozik, hiszen egy sorozat új része esetében könnyebb vásárlásra bírni azt a játékost, aki már ismeri az alapokat, mint azt, aki még életében nem találkozott az adott címmel. Nem véletlen például, hogy a múlt héten az összes Dragon Age leárazásra került a Steamen, elvégre nyakunkon a harmadik rész. És emiatt csökkent felére a Battlefield 4 ára is tavaly óta, hiszen kellenek a rajongók a tavasszal érkező Hardline szervereinek feltöltéséhez (már ha mennek majd ugye, he-he-he). Valószínűleg a PC-re nevetségesen alacsony áron vesztegetett Final Fantasy XIII-nak, illetve az AMD-s kuponokkal bezsákolható Alien: Isolationnek is az a célja, hogy megragadja a vásárlót, aki ezentúl rendszeresen figyelni fogja a klasszabbnál klasszab akciókat.

Ezzel pedig nincs is gond, elvégre ki ne szeretne olcsón játékhoz vagy egyéb extrához jutni? Na, meg aztán elég naiv gondolat, hogy a leakciózott termékek mögött semmilyen üzleti szándék nem búvik meg. A terjesztő el akarja adni a terméket, amit a vásárló minél jobb áron akar beszerezni, és ha valahogy dűlőre jutnak, akkor mind a két fél boldog.

Vagy mégsem?

Nos, a vevő boldogsága a termék teljességének függvénye is egyben, korunk uralkodó üzletmodelljei pedig egyre kevésbé szolgálják a mosolyogni vágyó játékosok igényeit. Gondoljunk csak az egyre csak terjedő korai hozzáférésre! Játékosok százezrei hajlandók kifizetni több tucat eurót olyan programokért, amik még nem készültek el, és jó eséllyel nem is fognak – emiatt még a Steam is kénytelen volt változtatni kicsit az Early Access program felhasználói feltételein. De ha a dobozos játékokra gondolunk sem mehetünk messzire, mert manapság nincs olyan AAA-cím, amihez ne borítékolna pár DLC-t a kiadója, persze zsíros összegek fejében forgalmazott szezonpasszok formájában, melyeket sokszor már a játékok megjelenése előtt beszerezhetünk, biztos ami biztos.

A DLC-k pedig hatalmas üzletté váltak az utóbbi években, majdnem hogy fontosabbak, mint maguk a játékok.

Ugyanis míg utóbbiak csak a megjelenésük utáni fél évben hoznak jelentős bevételt, addig a letölthető tartalmak mindaddig vonzzák az értékes zöldhasút, amíg az adott program forgalomban van. Amikor pedig a játékot leárazzák, teszem azt a Steam Holyday Sale alkalmával, egy csomó új játékos merevlemezén landol, akik minimális összegért kapják be a mézesmadzagot. Több kiadó szórakozik ezzel a módszerrel, például a Microsoft vagy a Bethesda (Forza és Skyrim, ugye), de senki sem csinálja olyan jól, mint a többször a világ legrosszabb cégének választott Electronic Arts. Bizony, a kanadai cég, mely egykor az elismert művészek közé szerette volna emelni a játékkészítőket, manapság elsősorban a gusztustalan DLC-iről és az évente kiadott, egyre kevesebbet változó folytatásairól ismert. Jelenleg talán csak az Activisiont övezi nagyobb közutálat a játékiparban.

Az EA mondjuk egy ideje próbálja összeszedni magát, a még mindig zöldfülűnek mondható Andrew Wilson vezetése alatt kiemelt célja a vállalatnak, hogy sokkal közkedveltebbé váljon, és bár a Battlefield-játékok körüli botrányok nem igazán segítik mindezt, azért tény, hogy az igyekezetnek vannak nyomai. A már emlegetett Dragon Age: Inquisition például egész ígéretesnek tűnik, és az is klassz dolog, hogy a PC-s FIFA 15-öt immár az Ignite Engine ereje hajtja. A DLC-kel kapcsolatos politika azonban nem igazán fejlődik, azaz hogy nem abba az irányba, ami bennünket, játékosokat fel tudna dobni.

Mert hisz mit csinál az EA?

Egyszerű: leárazza azokat a játékokat, amik 1-2 éve nagy neveknek minősültek, a DLC-k árát azonban folyamatosan magasan tartja, így jönnek létre olyan anomáliák, mint hogy

  • a Dead Space 3 alapjáték pontosan ugyanannyiba kerül, mint az Awakened DLC
  • a Mass Effect 3 Citadel DLC hatszor többe kerül, mint az alapjáték
  • a Dragon Age: Vérvonalak összes DLC-je nem jön ki egy 40 eurós játék árából

és még sorolhatnánk a példákat napestig. A dolog lényege, hogy szinte észre sem vesszük az egészet: játékosként egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy szívesen folytatnánk az olcsón beszerzett kedvencünket, így az Origin vagy a BioWare DLC-részlegére tévedünk, és önfeledten vásárolunk, néha 1-1 órás tartalmakért fizetve több teljes játék árát. Ráadásul a DLC-k többsége manapság egyszerűen nem ér annyit, amennyibe kerül, mert általában előre kiollózott anyagokról van szó, amik szinte nulla utómunkát igényelnek a fejlesztőktől.

Még szerencse, hogy azért vannak kivételek.

A Battlefield Premium speciel nem rossz ajánlat, hisz ügyesen osztja be a tartalmat a DICE, és az új pályák – amikor éppen nem újrahasznosított elemekből építik fel őket – is kellően vonzóak lehetnek egy multiplayer FPS esetében. De előhozakodhatunk akár a The Last of Usszal is, ami talán a legjobban kezelte a DLC-k kérdését az elmúlt év során.

A gond elsősorban nem is a magas áron kínált DLC maga, hiszen ezeket az apró kiegészítőket elméletileg csak a rajongóknak szánják. A baj akkor kezdődik, amikor egy játék mondhatni függ a DLC-ktől – ilyen a fent említett Dead Space 3, ami az Awakened nélkül egész konkrétan nem kap lezárást.

Nektek mi a véleményetek a DLC-kről és a letölthető tartalmak sokszor nevetségesen magas áráról? Várjuk a hozzászólásokat a kommentek között!