Bár szeretem a stratégiai játékokat, az auto-battler, avagy autócsatározás zsánere már közel sem vonz annyira. Főleg azért, mert rühellem, amikor kiveszik a kezemből az irányítást, és én csak tehetetlenül nézem, ahogy az MI kő-papír-olló alapon vágóhídra küldi egységeimet. Olyan, mint focit nézni a tévében, és közben kiabálni, hogy a csatár ne ezt csinálja, hanem azt. Mert naná, hogy én jobban tudom. Néha azért megpróbálkozom ilyen címekkel, ezért is jelentkeztem a Mechabellum korai hozzáférésű tesztelésére. És bár ez a játék sem győzött meg arról, hogy ez a műfaj nekem való lenne, azért fenemód szórakoztató volt nézni a mechák zúzását.
Mech Elek
A lényeg a következő: akár online állunk ki más játékosok ellen, akár egyjátékos módban játszunk az MI ellen, kapunk egy csokorra való mechát, méghozzá különböző típusokra osztva. Vannak repülő egységek, kis tankok, személyi páncélok, hatalmas, lebegő rombolók, valamint olyan kétlábú lépegetők, amik pillanatok alatt elhamvaszthatnak egy gyalogos ezredet.
Persze azért nem pakolhatunk ki akármiből akármennyit. A korai körökben maximum csak két egységből válogathatunk, aztán szép lassan szélesedik a repertoár, ahogy haladunk előre. Idővel egyre több slot szabadul fel, mi pedig egyre több egységből szemezhetünk. Mindezeken túl a rendelkezésünkre álló pontok is korlátozzák a lehetőségeinket – ezek számát a körök alatt aratott győzelmeinkkel növelhetjük, illetve vereség esetén csökkenthetjük.
A startvonalnál feloldhatunk egy-egy speciális perket is, amikkel további lehetőségek nyílnak meg. Ezek egyébként szintén változatos skálán mozognak: van, ami a rakétás egységeink lőtávolságát növeli, más a Mustang tankok tűzerejét, de olyan is akad, amivel a pajzsainkat erősíthetjük, vagy épp lebombázhatunk bizonyos területeket. Mint azt már említettem, egységeink köré akár pajzsokat is emelhetünk, de mivel ezek statikusak, így csak addig védik csapatainkat, amíg azok ki nem masíroznak alóla.
Egységeink megfelelő elhelyezése természetesen szintén kulcsfontosságú, hiszen ügyesen taktikázva akár hátba is támadhatjuk ellenfelünket. Online játék esetén pedig még a társunkat is támogathatjuk – persze csak jól átgondolva, hiszen elsődleges feladatunk a szembenállók eliminálása, valamint a csapataink megvédése. Az egyes köröket az a csapat nyeri meg, amelyik elsőként tudja felszámolni az összes ellent.
Mindezt még azelőtt be kell állítanunk, hogy rányomnánk az End Deployment gombra, hiszen ezután már nincs más dolgunk, mint hátradőlni, és nézni, ahogy kicsi és nagy, földi és légi erőink komótosan megindulnak, majd elszabadul a pokol mechanikus káosza. És ez a rész az, ami igazán szórakoztató, a Mechabellum ugyanis – a kategóriájához képest – egy igen szép játék: a különböző robotok remekül ki vannak dolgozva, ráadásul egészen közel vihetjük hozzájuk a kamerát, hogy megcsodálhassuk a részleteket. Szóval majdhogynem mozis élmény végignézni, ahogy a két, online játék esetén négy sereg egymásnak esik. Mindenfelé cikáznak a golyók, rakéták, lézernyalábok, hullnak a bombák, fel-felcsapnak a színes robbanások – látványorgia ez a javából.
Mindent összevetve egy egész szórakoztató alkotásnak ígérkezik a főleg az online mókára kihegyezett Mechabellum, amit annak is érdemes kipróbálnia, aki hozzám hasonlóan nem rajong azért, ha csak egy bizonyos szintig nyúlhat bele egy stratégiai játék egységeinek irányításába. Aki pedig eleve szereti ezt a zsánert, annak már most kifejezetten tudom ajánlani, mert az Early Access mivolta ellenére is rendkívül jó formában van.
