Talán nem akkora spoiler, de az Inkbound-ban legalább működik az ellenfelek mesterséges intelligenciája – igaz, nem tervezték valami bonyolultra. Szóval máris jobb ajánlat, mint a vámpírvadászat, ráadásul itt legalább előre közölték, hogy még csak Korai hozzáférésnél tart a program. 2-0 ide. A kerettörténet – legalábbis egyelőre – némileg zavaros, és a Végtelen történetre emlékeztet, csak itt a könyvek birodalmát érte támadás, és emiatt kapott minden könyv-nyomtatásos elnevezést. Ez talán idővel kibontakozik valami érdekesebb vagy áthallásos történetté, addig csak úgy létezik, és kissé fura. De a lényeg amúgy is a szezonbérlet, akarom mondani a roguelite taktikai játékmenet.
Roguelite, RNG heavy
Ezen a téren őszintén szólva nincsenek nagy újdonságok. Van néhány kezdő karakter, azoknak pár alapképessége, amik mellé behúzhatunk még néhányat, és azokat fejleszthetjük több szinten, meg le is cserélhetjük alkalomadtán. Kapunk még varázstárgyakat, és egyszer használatos mini-buffokat. Végül pedig 1-1 alapképességünket is növelhetjük időnként, ha vigyázunk az életerőnkre, és nem kell arra pazarolnunk ezt a választást. Mindenütt úr a véletlenszerűség, így kicsi az esélye, hogy sikerül begyűjtenünk a tökéletes összeállítást, de azért elég komoly kombókat összehozhatunk viszonylag egyszerűen. Mindezeket az adott pályán a szokott roguelite takikai/kártyás csomópontonkon átrohanva szerezhetjük be, néha ajándékképpen, néha pénzért, és gyakran csaták után.
A csata maga látványos, változatos, és bár körökre osztott, mégis jó sok mozgó eleme akad. Többek között mi is, mivel szabadon mozoghatunk, bár az fogyasztja az akciópontjainkat, ha pár lépésnél többet tennénk meg. Ugyanakkor néha megéri költeni a jobb célzásért, és különösen azoknak a támadásoknak elkerülésére, amik nem célkövetőek. Azt ugyanis mindig előre tudjuk majd, mire készül az ellenfél csapata, és mennyi sebzéssel jár, ha nem teszünk ellene. Ebben hatalmas a szórás, volt, hogy egy összecsapásban éppen csak picit megsimogattak a túlerőben lévő támadók, a következőben viszont egy rossz mozdulat az életerőm 80-90%-ába került volna. Ez nyilván eladható a rogue-ság varázsának, de úgy érzem lesz még mit finomhangolni. Saját támadásaink többnyire egyszerűek, és gyorsan bevethetők a co-op kedvéért (bár egyjátékos módban is értékeltem a sebességet), de különféle állandó és eseti automatikus hatásokkal szépen megbonyolíthatók, csak tartsuk észben ezeket az előnyöket és hátrányokat.
Szép, szép, de live service nem kéne
A grafika kellemes, az egyes helyszínek külseje eléggé eltér, az ellenfelek pedig a témához illően fura kinézetűek. A szinkron elég jó, a szereplők többsége érezhetően kellemetlen alak. A hanghatások már kissé kevésbé színesek és érdekesek, de beígértek a fejlődést. Az oktatórésznél ugyancsak. Nyilván bugvadászat is lesz, nagy szükség van rá, mert amikor kora hajnalban félbehagytam egy elég jól kiépített menetet, és délután nem tudta visszatölteni a játék, azt erősen nehezményeztem. A taktikai rész viszont szépen összepasszol már most is. A kikerülhetetlen támadásoknak nem vagyok őszinte híve, és nyilván kell még rengeteg egyensúlyozás, de az már így is elég egyértelmű, mennyire simán lehet az Inkbound-ból egy sikeres roguelike taktikai-stratégiai cím. A co-op része a gyorsításoknak köszönhetően szintén működőképes, barátokkal, akikkel jól koordinálhatunk. A készítők kimondottan ajánlják is, hogy így játsszunk, mert könnyebb lesz az amúgy erős kihívás, ami azért nem ideális hozzáállás, de finomodhat.
Hogy ebből hogyan lesz sikeres MMO, szezoncsomagokkal, meg kozmetikai mikrotranzakciókkal? Fogalmam nincs. Azt sem értem miért ilyenre tervezték, mármint azon kívül, hogy ha bejön, nagyot kaszálhatnak. De hogy a játékosoknak miért érné meg, annak hamarosan ki kéne derülnie, mert addig kockázatos lenne (várhatóan) 20 euróért belevágni annak, aki nem akarja már most kipróbálni a harci mechanikákat, vagy bízik töretlenül a fejlesztőkben a Monster Train miatt.
