Merthogy érdemes nem egyből nekiesni a másiknak, ajtóstul berontva a házba, és ez bizony egy videojátékra is igaz lehet, pláne, ha az a szexualitással foglalkozik. És a Lunarium tagozata bizony ezúttal sem spórolt a pornográfiával, ami a kozmikus horrorral tart szentségtelen nászt, legalábbis a pettingszerű Scarlet alapján sokkal durvább dolgokra számíthatunk, mint az első részben. De remélhetőleg hosszabbra is, mert az egy, másfél órás bemelegítés valóban csak a kedvünket hozza meg a hardcore élményhez, de vágyainkat nem elégíti ki.
Mocskos randi
Míg a 2018-as Lust for Darknessben eltűnt feleségünk után kutattunk egy titkos szekta tagjaival teli kúriában, ahol a jelenlévők orgiában kiteljesedve hódoltak Lusst’ghaa, a szexualitással és szörnyetegekkel teli dimenzió nyújtotta kettős érzéseknek, addig az idén startoló, eredetileg már csúsztatott megjelenésű Lust From Beyond előzménye, vagyis inkább előjátéka a modern korban indítja a sztorit. A pszichológushoz járó Alan álmaiban fura helyszínt lát, nedvesen csöpögő falakkal, absztrakt formákkal, amikről mi már jól tudjuk, hogy Lusst’ghaa részei. A szexfüggő Alan aztán elindul egy vakrandira, ami egy romos épületben történik meg, ahol a telefonon bejelentkező hölgy érdekes játékba kezd. Főhősünknek ugyanis fejtörőket megoldva kell a lány nyomára bukkannia, aki levetett és elhagyott ruhadarabjaival jelzi, merre tartott.
Aztán a mocskos randi valahogy elfajul, mikor Alant leütik, majd kikötözve ébred fel egy kultista rejtekhelyen, ahol Lusst’ghaa szolgái, a Cult of Ecstasy tagjai vegzálják a fiatalembert, aki így a másik dimenzióba is áttér, hogy ott szörnyetegek elől meneküljön és sunnyogva oldjon meg feladatokat. Lényegében ennyi a Scarlet, ami tényleg csak egy bevezető, egy kellemes kis előjáték, és hát arra tényleg jó, hogy még kíváncsibb legyek a tényleges folytatásra. Merthogy a Lust for Darkness egyik nagy pozitívuma az volt (szemben pl. a láthatóan polgárpukkasztó Agonyval), hogy ügyesen adagolta a kozmikus horrort, ami némileg rezonált Lovecraft munkásságával, de emellett szépen ízesítette a sötét témát visszafogott pornográfiájával, szexualitásával.
Nos, a Scarlet ezen már azért kicsit túlmutat, legalábbis egyik oldalról. Mert a prelűdben a horror picit sablonos, nem sok újat mutat, ellenben, ha a cenzúrázatlan változatot választjuk, akkor a szexuális tartalom nyílt pornóba csap, amikor hősünket orálisan elégítik ki. A kérdés tehát az, hogy maga a folytatás mennyire megy át pornóba… mert ha ezt öncélúan erőltetik, az inkább visszás, viszont ha csak időnként sikerül némi grafikus erőszakot és naturális erotikát csempészni a látványba, az még bőven a művészeti oldalt erősítheti, ami ugye már az ókorban is az élet szerves részévé vált. Hamarosan minden kiderül, egyelőre kétesélyes a dolog, személy szerint mindenesetre kíváncsian várom, mit sikerül második alkalommal kihozni a témából.
