Scalzit A Kaidzsú Állatvédő Társasággal nem volt nehéz megkedvelni, már csak a szívemhez közel álló téma miatt sem (na, nem azért, mert kaidzsúkat védek hétköznapjaimban, hanem mert évtizedek óta imádom a Godzilla, Gamera és hasonló filmeket), de azért a laza, alapvetően humoros stílus is erősen közrejátszott a dologban. Most pedig ismét sikerült beletalálni a tutiba, elvégre itthon kifejezetten macskabuzik vagyunk, imádjuk a kis szőrös szemétládákat, akik hajnalban vernek fel minket, élő egeret hoznak haza nap mint nap, és csak akkor lehet őket dögönyözni, ha éppen ők is úgy akarják. Mindez azonban velük jár, ahogy a sok kedvesség, gyógyító közelség és vicces pillanat is, ami miatt az Állati gonosz aztán egyből felkeltette az érdeklődésem. Rögtön eszembe jutott a James Bond, Blofeld, az Evil Genius-sorozat és még sok más minden, de próbáltam nem előre elképzelni, hogyan lehet ezt a témát imádnivalóan kibontani, inkább fejest ugrottam a könyvbe, ami a maga 288 oldalával nem is valami vaskos, pláne nem valami nehéz olvasmány.
Örökség
Charlie Fitzer átlagos tanár, újságíró, akinek az élete éppen lejtmenetben van, és bárhogy szeretne beindítani egy vállalkozást, sajnos nem jár sikerrel. Az sem segít a helyzetén, hogy tulajdonosként testvéreivel együtt osztozik lakóhelyén, ahol már nem szívesen látott vendég, egyedüli társa pedig egy kedves macska, Héra, aki viszont vele van jóban és rosszban. Ebbe az áldatlan állapotba csöppen bele egy új személy, aki szerint Charlie nemcsak hogy technikailag milliárdos, de a gonosztevők titkos társaságának egyik prominens tagja is, mivel Jake bácsikája, aki alig ismert, mindent ráhagyott. Nemcsak a parkoló-bizniszt, amiről Charlie tudott, de a vagyonát, titkos bázisát és a teljes csapatát. Na, és persze olyan apróságokat, mint a halálos fenyegetésekkel ismerkedő többi gonosztevő, avagy számos irígy és ellenség, illetve a személyzettel együtt olyan szuperfejlett macskák csapata, akik kémnek is kiválóak, nem mellesleg számítógéppel kommunikálnak. És hát mit tehet az ember, ha ilyen társaságba keveredik? Nos, vagy beáll a sorba, vagy ugyanúgy alátesz a többieknek, ahogy egykoron a kedves nagybácsi tette.
Laza kis marhaság
Már a Kaidzsú Állatvédő Társaság sem volt az a nehezen befogadható, kemény olvasmány, ami megdolgozza és lefárasztja az agyat, az Állati gonosz azonban talán még annál is egyszerűbb és lazább regény, egy szimpla, de jó ötlettel, amire az egész felépül. Nincsenek hatalmas és világmegváltó helyzetek, kicsit talán egyszerűbb is a koncepció, mint a már emlegetett, óriásszörnyes sztorinál, de az Állati gonosznak jól is áll ez a szerep, amelyben tetszeleg, hiszen nem próbál kitörni belőle, végig egy szinten ragadva kínálja a gonosztevők világának kevésbé brutális, itt-ott azért a foga fehérjét is kimutató verzióját. Ebbe azért sok minden belefér, akár konteós vagy éppen a valóságon alapuló elmélkedések sora, vagy éppen néhány szuperfejlett állat, legyen szó a jobb vagy éppen a rosszabb fejekről.
Ezzel együtt, bár néha vártam volna egy kis extra lendületet, különleges pillanatot, ami filmként is lepereg a szemem előtt, Scalzi aktuális regénye ennél egyszerűbb. Talán egy kicsit túl egyszerű is, de sokaknál meg pont ez lehet az extra pozitívum az olvasásakor. A fene tudja. Nem mondom, hogy rossz volt, az élmény maga pozitív, időnként ezúttal is önkéntelenül elmosolyodtam némely frappánsabban megírt párbeszédnél vagy helyzetkomikumnál, de számomra egyértelműen a macskás téma adta el a kötetet és a történetet. Egy könnyed olvasmány az őszi hűvösben, se több, se kevesebb, viszont a Bradforban élő szerző ezzel együtt is magabiztosan hoz egy olyan szintet és stílust, ami elé időnként még akkor is jó leülni, ha szándékában sem áll megváltani a világot. Mert sok esetben alapvetően a stílus pont elég, sőt több is, mint amit sokan képesek felmutatni.
- Kötet címe: Állati gonosz
- Kiadó: Agave Könyvek
- Ára: 3184 forint (akciósan az Agave honlapjáról, egyébként 3980 forint)
