Bár az íróról korábban soha nem hallottam, ez nem akadályozott meg benne, hogy rávessem magam Weinstein novelláskötetére, mely az Agave kiadó újdonságai között bukkant fel. Már csak azért sem, mert bár nem a sci-fi a kedvenc műfajom, rövidebb változatban azért kedvelem a zsáner különlegesebb darabjait, nem mellesleg az sem hátrány, amikor egy könyvet a The New York Times az év 100 legjobb kötete közé sorol – Az új világ gyermekei pedig így végezte 2016-ban. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a hazai kiadó hónapról hónapra olyan érdekes és izgalmas, minőségi olvasnivalóval látja el a könyvbarátokat, hogy ami a repertoárjában felbukkan, az 90 százalékos eséllyel eleve minimum jónak számít. Szóval nem tartottam tőle, hogy bármi gond lesz Alexander írásaival, teljes nyugalommal vetettem bele magam a 240 oldalt kitöltő 13 novella elolvasásába.
Robotok, iskolák, terroristák
Úgy tűnhet, hogy a közeli és távoli jövőben egyaránt ugyanazok a témák mozgatják az embereket, mint manapság, amiben semmi meglepő nincs. Szexualitás, propaganda, politika, szóval általános dolgok kerülnek elő a jövő lakosait megismerve, azonban a környezet a legtöbb esetben más. Van, ahol valaki már a tudatával képes másokat elérni, közben egy-egy belső-szempillantással felveheti aktuális szexpartnerével a kapcsolatot, hogy utána cyberszex során, érintkezés nélkül juttassák el egymást valamiféle orgazmusszerű állapotig. Mások az idegen identitású gyermeküket egy androidra bízzák, mintha a gyerek testvére lenne, persze a meghibásodás lehetősége mellett. De van olyan jövő is, ahol a legkevésbé hasznos gyereket az iskolai és a szülői közösség egyszerűen kilövi az űrbe, vagy ahol már egy tanárnak is fura a valós beszélgetés a belső kommunikáció helyett, sőt azt is megtudjuk, hogy milyen az élet az újabb jégkorszakban.
Fura és többnyire különleges jövőképekbe nyerhetünk betekintést a 13 novella során, melyek nem kapcsolódnak egymáshoz, még csak az időpont, a kor sem egyezik, melyben játszódnak. Éppen ezért néhol kicsit nehezebb az alkalmazkodás, pláne, ha a jelentől sokkal elrugaszkodottabb világképet látunk, noha azért a szerző rendre elrejt olyan témákat és szálakat, amelyek a mai életünkre is jellemzők, így nem ritkán kialakul némi párhuzam a valóság és a fikció között, ezzel is könnyebbé téve az olvasottak feldolgozását. Bár az igazság az, hogy azoknak megértése egyébként sem olyan nehéz vagy megerőltető feladat, és itt jön a képbe maga az író.
<p style=" margin: 12px auto 6px
Nagyszerű kezdés?
Mert ugyan összességében is jók az ötletek, jó a tálalás, a szerző stílusa is hozzátesz az élményhez, és bizony Alexander Weinstein remekel a saját kategóriájában. A kötet tartalmaz a legkorábbi művei közül, és függetlenül a novellák születésének idejétől, átlagban minőségi élményben van része az olvasónak, aki könnyedén elveszti a realitással folytatott kapcsolatát, ha beleugrik ebbe a gyűjteménybe, mely mindenféle irányból és formában közelíti meg az emberek egymással és a világgal kiépített kapcsolatát, kapcsolati hálóját. Néhol elég fura olvasni, de mindenképpen érdemes és élvezetes, avagy a már joggal méltatott Elhagyott part mellett ezt a könyvet is érdemes polcra tenni, vagyis leginkább kézbe fogni. Amíg sikerül ilyen novellásköteteket kiadni, jöhetnek bátran, elvégre nincs is jobb, mint mikor esténként minden esetben egy újabb világot, egy újabb emberi drámát vagy kalandot, és egy újabb lehetőséget ismerhetünk meg.
- Regény címe: Az új világ gyermekei
- Kiadó: Agave Könyvek
- Ára: 2784 forint (akciósan az Agave honlapjáról, egyébként 3480 forint)
