Ha minisorozatokról van szó, akkor az HBO-t igazán nem kell félteni: hogy mást ne mondjunk, tavaly ők hozták tető alá a műfaj egyik legkiemelkedőbb darabját a Csernobil képében. Most pedig egy új drámával jelentkeztek ugyanebben a műfajban, méghozzá az Ez minden, amit tudokkal, mely ugyan más indokokból, de ugyanolyan komor és nyomasztó tud lenni, mint az atomkatasztrófa fent említett feldolgozása. Lássuk hát, hogy sikerült a sorozat, ahol Mark Ruffalo nemhogy egy, hanem mindjárt kettő főszereplőt is alakít.
Az élet sötét és tele van iszonyattal
Az Ez minden, amit tudok, egy ikerpár, egész pontosan Dominick és a mániás skizofrén, Thomas Birdsey (Mark Ruffalo) életét meséli el, több különböző idősíkon át, a 20. század második felének Amerikájában. A sorozat főszereplője és narrátora a középkorú, szobafestőként dolgozó Dominick, aki a jelenben azt próbálja megakadályozni, hogy ikertestvére elmegyógyintézetbe kerüljön, eközben pedig felelevenedik benne egész élete, ami idáig vezetett.
Emlékből pedig akad, nem is kevés, a Birdsey ikrekkel ugyanis meglehetősen mostohán bánt az élet. Nem elég Thomas mentális betegsége, emellé „bónuszként” még egy bántalmazó mostohaapát is kaptak, valamint anyjuk is elhunyt rákban, csak hogy néhányat említsünk a fiúk megpróbáltatásai közül, a számtalan csalódást, vitát és egyéb „apróságot” nem is említve.
A nyomott hangulat itt kezdődik
Ha már a sztori rövid leírásából is arra tippeltél, hogy az Ez minden, amit tudok nem egy könnyed vagy épp humoros darab, akkor bizony igazad van. Ez a minisorozat bizony kőkemény dráma, méghozzá annak is a lassabb, nyomottabb fajtájából. Itt nincsenek látványos akciójelenetek vagy gyors, pörgős képsorok, helyettük azt látjuk, ahogy a főszereplőnk élete lassan de kitartóan erodálódik, miközben ő maga kétségbeesetten próbálja feldolgozni mindazt a szörnyűséget, ami a nyakába szakad.
Mindent összevetve az Ez minden, amit tudok bizony lassú, méghozzá kegyetlenül, kérlelhetetlenül lassú. Az esetek többségében jól is áll neki ez a megfontolt tempó, hiszen így van időnk felfogni minden pillanat súlyát, plusz a nyomasztó hangulatot is nehéz lenne fenntartani a folyamatos pörgés mellett, de az embernek néha azért az az érzése, hogy egyik vagy másik jelenetet igazán nem kellett volna ennyire kitartani.
A másik probléma a különféle idősíkok kezelésével adódik. Noha az Ez minden, amit tudok nem ugrál olyan vadul a különböző évek között, azért néhol így sem lesz teljesen világos, hogy az események milyen sorrendben követik egymást. Az ikerpár gyerekkora nyilván jól elkülöníthető a többi időszaktól, azonban onnantól kezdve, hogy a Birdsey ikrek felnőnek, helyenként már igencsak nehéz lesz megítélni, hogy az egyes jelenetk hogy helyezkednek el egymáshoz képest az időben.
A sorozat kapcsán továbbá érdemes lehet megemlíteni azt is, hogy helyenként meglehetősen naturalista tud lenni. Bár nem jellemző rá a folyamatos meztelenkedés vagy az erőszak, azért ha úgy adódik, bizony nem rest premier plánban mutatni egy frissen lecsonkolt végtagot vagy néhány nemi szervet, így erre mindenképp készüljünk fel, amikor leülünk elé.
A sors bábjai
Végezetül pedig hiba lenne szó nélkül elmenni a színészi játék mellett. Mark Ruffalo igen korrekten hozza a Birdsey ikreket, legyen szó akár a mentálisan sérült Thomasról akár az élettel egyre nehezebben kibékülő Dominickról, ráadásul a hangja is valami félelmetesen passzol a sorozathoz. Az a kissé fáradt, kissé lemondó, kissé nosztalgikus stílus, amivel az egyes visszaemlékezéseket felvezeti, egyszerűen nagyszerű, és sokat is dob az egyes jelenetek hangulatán, jó előre megalapozva azokat.
A jókedv ellenszere
Mindent összevetve az Ez minden, amit tudok egy nagyon lassú, nagyon súlyos dráma, ami hamar rátelepszik az emberre, és valósággal agyonnyomja a hangulatával és történetével. Igaz, hogy helyenként az időugrások miatt kissé nehezen követhető a sztori, néhol pedig már-már túlságosan is vontatottnak érződik a forgatókönyv, azonban maga a sorozat ettől függetlenül egy minőségi darab.
Azonban ennek ellenére az Ez minden, amit tudok nem ajánlható nyugodt szívvel mindenkinek, hiszen ez a lassú tempó és nyomott hangulat könnyen megülheti az ember gyomrát. Akik viszont bírják az ilyesfajta drámát, azok nyugodtan vessenek egy pillantást erre a sorozatra is, amikor május 11-én debütál a HBO Go műsorán, jó eséllyel nem fogják megbánni.
