2022 végére (is) nagyon szép kis pakkot hozott össze a Fumax Kiadó, ebben a csomagban pedig volt minden, mint a vurstliban. Batmantől kezdve a Fortnite-ig, de amire talán leginkább kíváncsi voltam, az a Vonat Busanba című film író-rendezőjének, Jon Szanghónak manhwája, melyből nem mellesleg a Netflix készített nálunk is nagy sikert aratott sorozatot. Emellett persze nem tagadom, hogy bár itt-ott kicsit elvesztette az érdeklődésem, azért az Orgyilkos osztály az a kimondottan régóta futó sorozat, amit kifejezetten kedvelek a kiadónál, és ha van rá mód, örömmel vetem bele magam az újabb oldalakba. Szóval igen, kifejezetten pozitívan álltam neki az olvasásnak, és a szerencse az, hogy nem is nagyon kellett csalódnom. Maximum egy kicsit.
The Hellbound – Út a pokol felé 2.
- Író: Jon Szang-Ho
- Rajz: Csoi Gjuszok
- Oldalszám: 296
- Ár: a kiadó webshopjából 3995 forint
Bár az első könyv elég sok nyitott kérdést hagyott maga után, a folytatás és egyben lezárás nem foglalkozik azzal, hogy pontosan ugyanott és ugyanazzal folytassa a cselekményt, hiszen négy évet ugrunk, méghozzá egy eléggé disztópikus jövőbe, ahol az Új Igazság Rend hatalma megkérdőjelezhetetlen, és ahol a pokoli üzenetet kapott áldozatok bűnössége sem lehet kérdéses. Ebbe a nem túl bizalomgerjesztő világba gyereket szülni eleve nem a legbiztonságosabb lépés, hiszen nem elég a Rend, a mellette álló, még radikálisabb Nyílhegy csoport gondoskodik a mindennapos terrorról. De mi van akkor, ha egy ifjú pár éppen csak megszületett gyermeke kapja meg az üzenetet (vagyis a hozzá közel állók), hogy bűneiért hamarosan pokolra kerül? Vajon tényleg isteni ítélet az, ami démonok képében éri utól az embereket? Egy ilyen precedens értékű eset képes megingatni a Rend biztosnak tűnő tartóoszlopait? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések merülnek fel mind az olvasóban, mind a történet főhőseiben, akik között az új vonal ellenére több régi ismerős is felbukkan, mielőtt elérkezünk a biztos konklúzióhoz.
De vajon biztos az a konklúzió? Jómagam nem vagyok ellene a nyitva hagyott lezárásoknak, mikor a néző/olvasó nem lehet biztos abban, hogy hogyan zárul a történet, vagy éppen mi lehetett a háttérben. Sőt, kifejezetten szeretek elgondolkodni egy-egy képregény, könyv vagy film után. De a The Hellboundtól egy minimális magyarázatot azért itt-ott vártam volna, mert a sztori néhol kimondottan felületes érzetet kelt, nem nagyon megy bele a miértekbe, még ott sem, ahol kifejezetten érdekes lenne. Emiatt némi hiányérzetem is akadt, pedig amúgy mindkét kötet vitt magával, az elejétől a végéig. Részben a cselekménynek és az abszurditásának, részben pedig a látványvilágnak hála. Hiszen eleve nagyon elvont a kiindulási pont a semmiből előtörő démonokkal és az üzenettel, amire aztán egy szélsőséges vallás dogmát épít. Mindehhez pedig nagyszerű külső társul, ami néhol fotorealisztikusan életszerű, főleg a háttereket tekintve, de mindenképpen olyan, amit egyből mozgásban látunk, hiába csak képkockákat vizslatunk. Összességében nézve Jon Szanghó manhwája már csak emiatt is kötelező, pláne a zsáner kedvelőinek, és bizony utána lehet agyalni is a miérteken, a lezáráson és magán az életen. Ha nem is mestermű – legalábbis számomra hiányzott valami a vége felé, ami miatt érzem az igazán elemi erővel kitörő katarzist –, de mindenképpen egy remek, üde színfoltja nemcsak a hazai képregényes felhozatalnak, de en bloc a nemzetközi felhozatalnak is.
Orgyilkos osztály 9.: Csontdaráló
- Író: Rick Remender
- Rajz: Wes Craig
- Oldalszám: 120
- Ár: a kiadó webshopjából 5195 forint
Az Orgyilkos osztály története halad tovább a saját medrében, a múlt történései közül pedig semmi nem marad következmények nélkül. Mert bár Saya visszatért, ezt a visszatérést nem mindenki nézi jó szemmel, sőt van olyan egykori jóbarát, aki ezúttal már hátat fordít a lánynak. Emellett Marcus és Maria viszonya sem a régi, miközben többen is Petra után szomorkodnak. Ebből adódik is némi kellemetlenség, mikor Helmuték megjelennek a leány egykori családjánál, ahol igazán különleges eseménynek lehetnek nemcsak tanúi, de aktív résztvevői is, és bizony a szeánsz és a gruppen parti nem éppen átlagos véget ér. Innentől aztán minden balul sül el, jól ismert szereplők hullanak, vagy éppen indulnak el új, egyéni úton a kiteljesedésük felé, ami nagyjából elkezdi előrevetíteni a hamarosan esedékes finálét.
Wes Craig kimondottan egyedi stílusával és rajzaival a sztori továbbra is csak úgy hömpölyög előre, ismét legitimálva azt a törődést és kitartó munkát, amivel a Fumax kezeli itthon a sorozatot, miközben Wes Craig is egyre összeszedettebben irányítja hősei sorsát a nagy lezárás irányába. Itt-ott érheti néhány meglepetés az olvasókat, sőt vérből és szexualitásból, meztelenségből is bőven került az oldalakra, avagy az Orgyilkos osztály nemcsak a témáját tekintve való inkább a felnőtt olvasóknak. Az öt füzet (Deadly Class 40-44.) után néhány borítóvariánst kapunk extrának, és ezzel ki is merült a keményfedeles kötet tartalma, ami ezzel együtt bőven megéri az árát, és ezúttal is nyugodtan állíthatom, hogy aki eddig még nem vágott bele az olvasásába, az nyugodtan tegye meg, mert megéri.
Most már lassan a 2022-es dömping végére érünk, feldolgoztuk a Fumax nagy halom kiadványát, így lassan a Batman és a különleges úriemberek következnek, hogy aztán reményeink szerint 2023-ban további csemegéket mutathassunk be a remek kötetekről, minőségi kiadványokról ismert kiadótól. Tarts velünk akkor is!
