Miután Megtorló lezúzott mindenkit, méghozzá két verzióban, két valóságban, két okból is, valamint lezajlott A birodalmak háborúja, maradunk az északi, skandináv mitológiánál, vagyis annak hagyományosabb és szuperhős jellegű karaktereinél, mondáinál. Mivel egyik sem önálló kötet, mindkettőhöz érdemes beszerezni az előzményt, bár Gaiman műve egyébként önmagában is abszolút élvezhető, ami azonban nem mondható el a különálló Loki-mű kapcsán. Ám az már egy másik, vagyis inkább későbbi történet.
Északi mitológia második kötet
- Író: Neil Gaiman
- Rajz: P. Craig Russell és mások
- Oldalszám: 144
- Ár: a kiadó webshopjából 5595 forint
Neil Gaiman antológiájában az első történet főszereplője Kvasir, az ázok és vánok keveredéséből létrejött legokosabb és legbölcsebb isten, aki elmegy, hogy világot lásson, majd sajnos pórul jár. Ez legalábbis a kiindulás, amiből egy érdekes, a klasszikus mesékre emlékesztetően szörnyűséges história kerekedik ki, hogy a végén a tanulság picit élét vegye és szürreálissá változtassa az összképet. Ezután Loki és Thor sagája következik, akik az óriások birodalmába látogatnak, hogy ott számos próbatétel során bizonyítsák rátermettségüket. A harmadik sztoriban Loki szokás szerint rosszban sántikál, ám ezért végül felelnie kell, vagyis muszáj a dolgokat helyre hoznia, és ez nem is olyan egyszerű, mint gondolná, ha a halhatatlanság almáiról van szó. A zárást Gerd és Frey története jelenti, mely egy rövid kis sztori a leghatalmasabb szépségről.
Négy sztori egyetlen kötetben, méghozzá nem is akármilyenek. Bár az első vége kicsit meglepett és nem annyira tudtam hova tenni, de a maga módján az az utolsó oldal is frappáns és illik a történethez, így lehet, csak én vagyok másképp összedrótozva, hogy nem annyira jött be a konklúzió. A többi szegmensnél azonban ezt már nem éreztem, mindegyik tetszett, mindegyiknek megvolt a maga tanulsága, mitológiai alapja, így nagyon élvezetesek, miközben a rajzok is jók, függetlenül attól, hogy éppen ki az alkotó. A szokás szerint minőségi kötet végén számos vázlatot és információt kapunk, így extra is van, avagy a kiadvány egyértelműen megéri az árát, főleg a skandináv mitológia és a Gaiman-stílus kedvelőinek.
Loki: Asgard ügynöke 2.: Nem hazudhatok
- Író: Al Ewing
- Rajz: Lee Garbett
- Oldalszám: 264
- Ár: a kiadó webshopjából 7595 forint
Nem hazudhatok! Elég fura ezt olvasni Lokitól, a cselszövés és ármánykodás istenétől, de változnak az idők, legalábbis a kötet elején, ahol Thor és a hősök egy varázslatnak hála gonosszá válnak, míg a rosszak hősökké, közben pedig Loki igyekszik rendet tenni barátai segítségével. A hazudni képtelen asgardi végül a többiekkel együtt visszaváltozik eredeti valójába, ami ugyan még így is szöges ellentéte annak, mint ahogy eredetileg ismerjük, de lassan fény derül arra is, hogy mindez minek köszönhető, illetve ki áll minden valódi intrika és gonosz terv hátterében. Így néz szembe az ifjú, bűneit száműző Loki a velejéig romlott, a világot sem kimélő Loki királlyal, valamint saját családjával és nemzetével, hogy végül talán saját sorsával is szembeszálljon és hőssé váljon. Vagy tán nincs is lehetőség arra, hogy a saját útját járja, és muszáj beteljesítenie sötét végzetét?
A helyzet az, hogy míg az első Asgard ügynöke kimondottan szórakoztató volt, addig a második kötet nálam az év csalódása. Maga a rajzstílus rendben van, a sztori alapjai is érdekesek, de valahogy mégsem áll össze az egész, kicsit katyvasz a cselekmény, amin nem segít az sem, hogy rendszeresen ismernünk kéne más sztoriszálakat, amikre csak utalásokat kapunk. Ez egy bizonyos mennyiségben még rendben van, de az Asgard ügynöke 2. során végig úgy éreztem, hogy minden túl van tolva, úgymond fullba nyomják a kretént, a nagy egymásra kacsintások közepette pedig pont az olvasót hagyják ki a poénokból, ami azért soha nem jó. Egy kicsit bizonytalankodtam az érzéseimet illetően, de miután az internetre térve hasonló olvasói problémákkal találkoztam (nagyjából szóról szóra visszamondva a gondolataimat), úgy tűnt, hogy nem vagyok egyedül ezzel a meglátással. És nem mondom, hogy mindenkinek csalódás lesz a kötet, mert ez egyáltalán nem biztos, hiszen érzem a mögötte álló koncepciót, csak éppen az biztos, hogy ennek a kivitelezése nem mindenkinél jön át. Amiért különösen kár, ha a 264 oldalnyi, igényesen összerakott tartalmat nézzük, aminél egy kevéske vázlat jelenti az extrát. Megjegyzem, hogy Fátum jelenléte nálam abszolút fokozza az élményt, és bizony még vele együtt sem tudtam rajongani a végeredményért.
Ez volt tehát az északi mitológia két kötetben, avagy a tényleges mitológia és a szuperhősök oldaláról tekintve, ami kicsit felemás lett, de még így sem érzem, hogy szomorkodnom kéne. Pláne, hogy hátravan a Monstress legújabb kötete, hamarosan pedig érkezik mind a Deadpool Sólyomszem ellen, mind pedig az Orgyilkos osztály – Deadly Class 9.: Csontdaráló, a The Hellbound – Út a pokol felé 2., a Különleges úriemberek szövetsége II., egy újabb A Megtorló, valamint a Marvel X Fortnite – Zéró Háború. Idén tehát bőven lesz még mit olvasni, szeretettel várjuk a köteteket!
