Rovatunk legújabb részében egy valódi műfaji kavalkádot kínálunk nektek, hiszen a mostani trió RTS-t, FPS-t és RPG-t is tartalmaz, szóval lássuk is, hogy milyen remekül öregedő címekkel búcsúztatjuk a 2024-es esztendőt!

Rise of Nations

Számos Sid Meier-produkció után Brian Reynolds úgy döntött, hogy szeretne szintet lépni a karrierjében, a 2000-ben alapított Big Huge Games első alkotása pedig nem is okozott csalódást a stratégiák kedvelőinek. A 2003 májusában megjelent Rise of Nations ugyan nem igazán tagadhatta a Civilization-sorozat örökségét, műfaját tekintve azonban a méltán híres Age of Empires-szériához állt közelebb, ergo egy olyan RTS-t kaptak a rajongók, amelynek a történelmi korok és civilizációk álltak a középpontjában – ez persze a Civilizationre is igaz, csak abban ugye máshogy jár az óra. Listánk első darabja azzal tudott leginkább kiemelkedni a stratégiák tengeréből (valamint kilépni az említett franchise árnyékából), hogy még a konkurenciához képest is villámgyors tempót diktált, így aki nem volt képes felvenni a fonalat, és még a 20. percben is a nyersanyaggyűjtéssel foglalatoskodott, az bizony hamar lábjegyzet lett a történelemkönyvek lapjain.

A Rise of Nations ugyan nem forradalmasította a szóban forgó zsánert (erre a feladatra ott volt a Blizzard vagy az Ensemble Studios), ám könnyen átlátható kezelőfelülete, mélyre nyúló, nem mellesleg jól szuperáló mechanikái, kimagasló mesterséges intelligenciája (pláne nehezebb fokozatokon) és addiktív játékmenete miatt máig bőven megállja a helyét – még úgy is, hogy időközben modern köntösbe öltöztek a régebbi Age of Empires felvonások. Bár nem hibátlan a Big Huge Games debütáló munkája (a zenék például már akkoriban is monotonnak hatottak, ahogy egy hagyományos értelemben vett kampányt is elviseltek volna az emberek), ám így is képes volt kiállni az idő próbáját, szóval aki egy lendületes meccseket és kellő mennyiségű kihívást kínáló RTS-re vágyik, az nem igazán lőhet vele mellé.

Metro 2033

Az orosz író, Dmitrij Gluhovszkij 2002-ben megjelent regényét, a Metro 2033-at a GSC Game Worldből (tudjátok, ennek a stúdiónak köszönhetjük a méltán híres S.T.A.L.K.E.R.-szériát) sarjadt 4A Games öntötte pixelekbe, a 2010-ben napvilágot látott, azonos címet viselő FPS pedig azon nyomban belopta magát a posztapokaliptikus világok kedvelőinek szívébe. Méghozzá teljes joggal, a Metro 2033 ugyanis képes volt úgy megragadni a társadalomkritikával átitatott könyv esszenciáját, hogy közben nem felejtett el videójátékként funkcionálni. A komótos történetmeséléshez így aztán parázs tűzharcok, blockbustereket idéző szkriptelt jelenetek és ügyesen megkomponált lopakodós szekvenciák társultak – mindezt nyakon öntötték a fejlesztők egy olyan magával ragadó atmoszférával, amihez hasonlót korábban csak az említett S.T.A.L.K.E.R.-ben láttunk.

A Metro 2033 egyik legnagyobb erőssége, hogy az adrenalinban úszó nyitányt követően volt mersze a lassú világépítéshez, bemutatva a moszkvai metróalagutakban tengődő túlélők nem túl idilli életét, a szélsőséges, éppen ezért folyamatosan háborúskodó frakciókat és az emberek életét megkeserítő mutánsokat. Tény és való, hogy a némasági fogadalmat tett főszereplő, Artyom már a széria legelső részében is kilógott picit a sorból (az Exodusban meg aztán főleg), ahogy a mesterséges intelligencia is hajlamos volt furcsaságokat produkálni, ám mindettől függetlenül listánk második darabja is bőven beleillik az idő próbáját kiálló programok hosszú sorába. Nem elég ugyanis, hogy a fantasztikus, sokszor horrorokat idéző hangulat folyamatosan viszi előre az embert, a gunplay és a sunyulás is kellően jól működik ahhoz, hogy ne érezzük idejemúltnak a megvalósítást – persze így is jobban jártok, ha inkább a szebb látványt kínáló Redux verzióval kezdtek bele a pótlásba.

Fallout: New Vegas

Miután a Bethesda 2008-ban új perspektívába ültette minden idők talán legismertebb posztapokaliptikus szériáját, a folytatások terén addigra többször is bizonyított (Star Wars: KotOR 2, Neverwinter Nights 2) Obsidian Entertainmentre hárult a feladat, hogy kibővítse a Fallout jól ismert univerzumát. Végül olyannyira sikeresnek bizonyult ez a vállalkozás, hogy a legtöbb rajongó máig 2010-es New Vegast tekinti a franchise abszolút csúcsának, dacára annak, hogy nem egy számozott epizódról van szó. Persze nem ok nélkül, a Mojave sivatagba invitáló szerepjáték ugyanis elképesztően komplex mechanikákkal lett felvértezve, melynek köszönhetően a dialógusok során is rengeteget nyomtak a latba a sírból visszatérő (lényegében szó szerint) főszereplő jártasságai, ráadásul a döntések sem csak papíron befolyásolták a végkifejletet, sőt. Ehhez jöttek még hozzá a receptbe csempészett túlélőelemek, amik garantálták, hogy valóban a semmi közepén érezzük magunkat, az érdekesebbnél érdekesebb helyszínek (különösen a címadó New Vegas) és karakterek pedig sikerrel koronázták meg az eleve a vakolatot kaparászó élményt.

A harcrendszer ugyan ma már erősen mutatja az öregedés jeleit, ahogy a látvány is teljes mértékben kimeríti a „kopottas” jelzőt, ám a példaértékű modtámogatásnak köszönhetően a PC-sek minden ráncot könnyedén kisimíthatnak, a konzolosok pedig gond nélkül átlendülhetnek a technikai korlátokon, hála a temérdek tartalomnak és a kiváló forgatókönyvnek. A Fallout: New Vegas már csak azért is érdemes lehet a kipróbálásra (vagy épp az újrázásra), mert a The Game Awards-on is taroló adaptáció második évadában kiemelkedő fontossággal bír majd ez a helyszín, szóval irány a Pusztaság, senki sem fogja megbánni!

Ezzel a hármas fogattal pedig el is búcsúznánk a 2024-es évtől, ám jövőre is kinyitjuk a „borospincét”, szóval semmiképp se felejtsetek el benézni hozzánk!

A rovat korábbi cikkeit INNEN tudjátok elérni!

A borítóképek forrása: Bethesda