Játékkészítők, akik nem érdemlik meg a trónt

A játékipar tele van ezer éve királyként ünnepelt alkotókkal, akik azonban sok esetben csak a múlt halovány dicsfényéből élnek, és talán saját maguk sem veszik észre, hogy eljárt felettük az idő. Természetesen sosem késő megújulni, és láthattunk már csodás visszatéréseket, de ettől még nem árt néha észbe kapni és elgondolkodni, hogy az istenként tisztelt géniuszok mikor tettek le az asztalra utoljára bármi igen jelentős dolgot. Ezért úgy döntöttünk, összeszedünk pár királyt, akik rég nem érdemlik meg a koronát, és bár listánk maximálisan szubjektív, talán segít átlátni a játékipar sűrű hálóját, melyen egyre több fiatal tehetség akad fel, hogy aztán legfeljebb az indie-szféra rajongói hangoztassák a nevüket. Figyelem, trónfosztásra felkészülni -- de már most leszögezzük, hogy a lenti példák nem sorrendben értendők, mindannyian azonos szinten érdemlik meg a virtuális kisemmizést.

Will Wright

Au, rögtön egy fájdalmas pofon! Hisz Will Wright nemrég még olyan remek játékokat készített, mint a The Sims 2 és a SimCity 2000! Ja, hogy ezek közül a legfrissebb is 9 éves? Hát igen, öregszünk. Persze nem lenne szép elfeledkezni a 2008-as Spore-ról, de valljuk be, e program köszönőviszonyban sem volt azzal a magas színvonallal, amit Willtől elvártunk az évek során. Wright egyébként már nem dolgozik a Maxisnál, 2011 óta a Linden Lab nevű cég igazgatótanácsának tagja, mely vállalat a Second Life-ról híresült el, mostanság pedig a virtuális világok kiterjesztésének tudományát vizsgálja. 2012 óta pedig saját céget is vezet, mely elsősorban mobilos és közösségi játékok terén aktív.

David Jaffe

David Jaffe pár éve három dologról volt ismert: a God of Warról, a Twisted Metalról, és a mocskos szájáról. Mára ebből a háromból csak az utolsó maradt meg, és bár Jaffe is megpróbálkozott a Kickstarter-hullám meglovaglásával, tegnapelőtt bedőlt a MotorGun című autós akciójátéka is. David egy ideje azzal próbál vissza-visszatérni a hírek közé, hogy bődületes marhaságokat mond, méghozzá tele csúnya szavakkal, mert nincs az a mondat, ami ne hangzana menőbben egy-egy F-bomba eleresztése után. Nemrég azt találta mondani, hogy a játékokba nem kell sztori, majd hogy a tesz a nextgenekre. Hogy ez a politika hová sodorja még, nem tudjuk, de egy biztos: ideje lenne elfelejteni a fickót.

Warren Spector

Mr. Spector annak idején nem csak külsejében idézte Steven Spielberget, de kreativitásában is, hisz míg hasonmása egy sor érdekes és klassz filmmel kápráztatta el közönségét, addig Warren megmutatta, mi hiányzik a videojátékok világából. Többek között neki köszönhetjük a Thief- és a Deus Ex-sorozatokat, az idősebb olvasók pedig a Wing Commander-széria és az Ultima-játékok stáblistájából emlékezhetnek rá. Nincs semmi, ami elvitathatná Spector érdemeit, de az fix, hogy legalább 10 éve nyugdíjba kellett volna vonulnia. A Deus Ex: Invisible War ugyanis már 2003-ban sem volt kiemelkedő játék, és bár a Thief: Deadly Shadows jól sikerült, a két Epic Mickey-t még most sem bocsátotta meg az emberiség. S mit mond erre az egykori tervezőzseni? Semmit, csak ekézi a Heavy Raint, mondván, hogy unalmas. Köszönjük!

Richard Garriott

Richard Garriott, alias Lord British kakukktojás a listán, mert bár legutóbbi projektje, a 2007-es Tabula Rasa hatalmas bukás volt, a játék maga jó lett volna, így végül is nem érheti szó a világ talán leggazdagabb játékkészítőjének tehetségét. Garriott ráadásul most is épp egy RPG-n dolgozik, mely a szintén általa kitalált Ultima-sorozat nyomdokain haladva igyekszik megváltani a világot. A Shroud of the Avatar: Forsaken Virtues fejlesztése jól halad, és a Kickstarterről is rengeteg pénzt kaszált a projekt, szóval Richard még nem teljesen érett meg a koronafosztásra -- mely egyébként esetében szó szerint értendő. Hogy akkor mégis miért emlegetjük? Nos, Garriott hírhedt nagyképűségéről, mely nemrég újabb magaslatokba tört, amikor szimplán lefikázta a játéktervezők többségét. Bár utólag szabadkozott és igyekezett kimagyarázni a dolgot, azért elég merész lépés volt azt állítani, hogy bár ő maga nem briliáns, a többiek szimplán gyökerek. Drukkolunk a Shroud of the Avatar: Forsaken Virtues című visszatérésnek, de ha esetleg gyenge lesz a játék, Richard is leveheti a palástot.

Peter Molyneux

Na jó, most komolyan, van olyan olvasó, aki nem tudta előre, hogy az angol játéktervező, aki nem mellesleg a nagyotmondás királya, szerepelni fog a listán? Hisz ennél átlátszóbb eset nincs még egy: Peter Molyneux, akit még lovaggá is ütöttek, a PC-s játékvilág egyik legforradalmibb gondolkodója -- volt, egészen addig, míg el nem adta lelkét a Microsoftnak. Az első Fable még egész jó kis akció-kalandjáték volt (nem, azért sem fogom RPG-nek nevezni), de a Fable 2 már ezer sebből vérzett, a Fable 3-at pedig szeretnénk elfelejteni. Pont úgy, ahogy a sikeresen magunk mögött hagyott Black & White 2-t, ami ötlettelen és unalmas folytatása lett minden idők egyik legjobb stratégiai játékának. Nemrég persze Peter is rájött, hogy ez így nem oké, lelépett az MS-től és saját független stúdiót alapított 22 Cans néven. Ezt követte a Curiosity: Whats Inside the Cube? című különös applikációja, mely egy életet megváltoztató jutalmat ígért a szerencsés nyertesnek, aki végül egy tök átlagos angol srác lett. Persze az „életet megváltoztató” jelző itt is a nagyotmondás ékes példája csupán: Bryan Henderson a Godus című újabb istenszimulátorban lesz afféle játékmester és… ennyi. Ráadásul csak egy évig. Egyébként a játék jónak tűnik, de Molyneux annyi hülyeséget nyilatkozott már (legutóbbi állítása szerint azért, mert nem akarta, hogy az interjút készítő újságírók unatkozzanak), hogy komoly eredmény kell hozzá, hogy a jövőben is releváns alkotóként tartsuk számon.

id Software

Mindenképp a listán a helye a két John általalapított stúdiónak, mely azonban nehezen perszonalizálható, hisz a legtöbbször emlegetett agytröszt, John Carmack mindössze a csapat játékainak technikai oldaláért felelős. Azzal pedig sosincs gond, sőt, a Doom 3-ig a vállalat játékai is rendre kiválóak lettek. Aztán jött a Quake 3-at követő fél évtizedes csend, majd 2004 nyarán megjelent a Doom 3, ami ugyan nem volt rossz játék (sőt), de egyértelművé tette, hogy az id még mindig a ’90-es évek stílusában gondolkodik. A kusza, igen furcsán felépített pályákat telerakták kamikaze módjára nekünk rontó szörnyekkel és robbanó hordókkal, a lenyűgöző grafika és a horrorisztikus hangulat pedig tulajdonképpen 1996-os játéktervezést rejtett magában. A Doom 3 persze sikeres alkotás lett és még a kiritkusok is kedvelték, de a RAGE már sokkal magasabbra tornászta a szemöldököket, hisz a Quake után 12 évvel újabb IP-t jelentett be az id. S hogy végül mi történt? Nos, kaptunk egy technikailag kifogástalan programot (persze csak Xbox 360-on, a PC-s és PS3-as portok kritikán alulira sikeredtek), mely sehogy sem tudott élni a Mad Maxre hajazó posztapokaliptikus környezettel. Nem volt rossz a RAGE sem, de jó oka van rá a játékosoknak, hogy a 2011-es premierje óta nem beszélnek róla. Az id ezt követően a ZeniMax Media szárnya alá került, most pedig a 2008-ban bejelentett Doom 4-en dolgoznak, ami állítólag olyan vacakra sikeredett, hogy újra kellett kezdeni a fejlesztést. Kedves id Software, a Doom és a Quake régen volt, és ha nem húztok bele, ti is őskövületté váltok, korona nélkül!

És szerinted kik érdemelnék meg, hogy elvegyék tőlük a koronát? Várjuk véleményedet a kommentek között!