Top 5 extra: Az öt legnagyobb E3-as égés

Egy nap múlva itt az idei E3, a Microsoft és a Sony kiteríti a lapjait, várhatóan mindent megtudunk az újgenerációs konzolokról, de azért bízunk benne, hogy nem megy majd minden zökkenőmentesen. Hogy miért? Mert akkor idén nem lennének olyan felejthetetlenül vicces pillanatok, mint amiknek az elmúlt pár évben voltunk szemtanúi!

Egy évig várunk rá, hogy aztán három sóhajtás után vége legyen -- ez az E3, a világ legnagyobb videojáték-kiállítása, ahol felsorakoznak az elkövetkező hónapok játékai, és persze párévente azok a konzolok, amikkel aztán megszámlálhatatlanul sok időt töltünk el. Az expó viszont nem feltétlenül csak móka és kacagás: a szervezőknek például egészen biztosan nem, különösen akkor, ha visszafelé sül el az, amit megterveztek. És ami egyszer megtörténik, pláne kamerák előtt, nos, az bizony örökké az interneten marad. Persze ha nem így lenne, akkor most min röhögnénk, nemde?

5. A humortalan humorista -- Activision, E3 2007

A stand-up műfajával az a baj, hogy itthon csak kevesen ismerik az igazi humoristákat, azokat, akik számára nem az a vicces, ha hangot utánoznak, vagy ha minden második szavuk káromkodás. Ez azonban nem akadályozta meg 2007-ben az Activisiont, hogy felbéreljék Jamie Kennedyt, a humortól a legtávolabb álló stand-up humoristát, hogy ugyanmár képviselje ő a kiadó új, nagyon laza imidzsét, az intimre tervezett, díszletként csak egy kanapét és egy tévét használó előadásukon. A probléma? Kennedy minimum félrészegen vánszorgott be az eseményre, kizárólag a nemi szervével és a piálással kapcsolatban tudott megszólalni, és szó szerint csak ő kacagott a saját hülyeségein, a jelenlévők és a nézők számára egy örökkévalóságig nyújtva azt a röpke egy órát. Kennedy erről az előadásról manapság se hajlandó beszélni, sőt, mikor nemrég mindenki kedvenc elemzője, Michael Pachter, és a Walking Dead írója, Gary Whitta ezen viccelődött a Twitteren, feltűnt Kennedy, elküldve őket a francba azzal, hogy "fogalmatok sincs mi volt ott, ti nem vagytok a szakmában".

4. Dob, zselé és kőujjak -- Nintendo + Konami, E3 2008

2008-ban még mindenki azt hitte, a zenés játékok forradalma örökké fog tartani, és soha, semmi sem állhat a Guitar Hero, valamint a Rock Band útjába. Ma már persze tudjuk, hogy ez egyáltalán nem így volt, a két sorozat gyakorlatilag egy tollvonással vonult ki a piacról, hogy az utánuk maradt űrt semmi se pótolja. Ennek is megvolt a maga története, de a stílus halálát mi sem példázza jobban, minthogy a 2008-as E3-on két cég is komolyan befürdött. Az egyik az önmegaláztatást éveken át sportszerűen űző Nintendo volt, amely a MIDI-zeneszámok színvonalán megrekedt Wii Musickal és a Wiimote-tal képzelte el a jövőt, amit a hipsterséget túlgondoló, egy kisváros hajzselékészletét egy tenyérrel felszippantó, magát "Ravi Drumsnak" hívó dobossal demóztak, meglehetősen kis sikerrel.

Az expó azonban tartogatott még égést ezen a téren, mert megtörtént a lehetetlen: a Konami még a Nintendónál is nagyobbat égett ugyanezen a színpadon. Ők közvetlenül próbáltak az Activision és a Harmonix lábára lépni, a Rock Revolutionnel egy az egyben lemásolva a két rivális sorozatát. Természetesen a játékra ma már senki sem emlékszik, halva született ötlet volt, amit csak tetézett az, hogy még a termékmenedzsere, Lauren Faccidomo is képtelen volt egyetlen számot eljátszani benne... és ezt az egész világ látta. Az egy dolog, ha valaki otthon beég, az pedig egy másik, ha mindezt több száz ember előtt teszi, ráadásul úgy, mintha most először látta volna a saját játékát...